Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Köztünk élő lélekgyilkosok

A bíróság előcsarnokában komoly arckifejezéssel lépett oda hozzám a vallomástételre beidézett elvtársnő és minden átmenet nélkül beszélni kezdett hozzám:

"Milyen kellemetlen hogy itt kell találkoznunk ilyen helyzetbe hogy én most magáról kell nyilatkozzak de meg kell tennem mert maga akkor ott elragadtatta magát ha akkor ott a gyűlésen nem szólal fel még ma is ott lehetne a helyén annak ellenére hogy már nagyon sokan nincsenek ott talán épp amiatt hogy magával egyetértettek tudja vannak idők mikor nem kell hősködni nem érdemes az igazságot keresni eszébe kellett volna jusson hogy magának családja van hogy milyen nehéz manapság munkát találni szegénykém de csak lesz valahogy. Van már munkája? Hallottam volt a Minisztériumban? Kinél is? Nekem a főosztályon dolgozik a rokonom…"

Üres tekintettel hallgattam a kirúzsozott, agyonpúderezett elvtársnőt, kinek beszéd közben a szájából néha elővillant rúzsfoltos műfogsora, és közben azon morfondíroztam, hogy ezek a megfáradt, rosszindulatú, semmittevő, haszonleső, mindennapjainkat megkeserítő, nyakunkon hagyott elvtársak és elvtársnők mikor fognak már végleg eltűnni az életünkből.
Mikor már épp készültem otthagyni az elvtársnőt, arra lettem figyelmes, hogy a ráncos száját beborító vörös rúzsánál is vörösebben villogó betűk jelentek meg a homlokán.

A betűk szavakká, a szavak mondatokká álltak össze és az elvtársnő homlokdeszkáján jól olvashatóan egy idézet vált láthatóvá:
„A kommunizmus megbukott, mindenféle értelemben. De a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki nem olyan konok és veszedelmes, mint a bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az Eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt.”

Hatvan éve, hogy a nagyapám családját a kommunisták kisemmizték, megbélyegezték, földönfutóvá tették.
A bűnük az volt, hogy nem voltak hajlandók lemondani verejtékes munkával megszerzett vagyonukról a haszonlesők javára.

Az apámék deportálása óta hatvan év a kommunizmus bukása óta két évtized telt el. Döbbenetes azt tapasztalni, hogy a bukott eszme haszonlesői még mindig köztünk járnak, ítélkeznek, egymást erősítik a hazugságban és a mai napig, ártatlan emberek életét teszik tönkre. Gátlástalanul hazudnak, lopnak, csalnak, legtöbbször büntetlenül. Politikai és anyagi túlélésük érdekében az erények és értékek teljes relativizálásában érdekeltek.
Csak reménykedhetek, hogy a gyerekeim életéből már eltűnnek ezek a haszonleső lélekgyilkosok.

Ma felhívott az ügyvédem és egy kérdést tett fel nekem:
- Művész úr, már a tárgyalás után meg akartam kérdezni magától, hogy én vagyok hülye vagy maga is látta az elvtársnő homlokán azt a vöröslő Márai idézetet...

Adalék

Édesapám testvére Kátai Károly így emlékszik vissza a kommunisták gaztetteire:
„Július elején hivatalosan is megalakult a kollektív gazdaság, szervezték, hogy az emberek társuljanak...
Ám az emberek nem akartak beállni, botokkal, munkaeszközökkel a néptanács elé vonultak, és elégették a belépési nyilatkozataikat. A lázongáskor a román hadsereg, a milicisták és a Szekuritáté bekerítette a települést, két embert le is lőttek*

...
Teherautókba tuszkoltak, azokon Brassóig szállítottak, majd marhavagonokba helyeztek, ahogyan az a holokauszt idején is történt. Alig álltunk meg párszor, minket, a gyerekeket küldtek el ivóvízért az állomásokon. Végül megérkeztünk Casimceába, egy Tulcea megyei községbe. Az én családom nyolc hónapig élt ott, a többiek viszont hat év múlva költözhettek Szentgyörgyre. Mi azért voltunk „szerencsések”, mert néhány évvel korábban, 1947-ben édesapám befogadott egy csángó családot, sőt, később anyagot adott nekik, hogy házat építhessenek. A családfőből párttitkár lett, amíg mi Casimceán éltünk, és az ő közbenjárására engedtek haza bennünket...
Egy évvel később, 1952-ben felraktak szekérre, bevittek Szentgyörgyre, és letettek az utca szélére – ez volt a „népakarat”, ahogy mondták. Földönfutók lettünk, hiszen lakást nem adtak, édesapám egyik barátja fogadta be a családunkat az előszobájába, lassan álltunk lábra.“( Székely Hírmondó 2010)

*1950. szeptember 22-én Gidófalván két fiatalembert, Zsigmond Andrást és Jancsó Vlmost kivégeztek, hat családot kulákság vádjával Dobrudzsába száműztek, miután a faluban lázadás tört ki az erőszakos kollektivizálás ellen.

Megtekintések: 140

Tetszik

0 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt kiss-szakacs vasile-bla Február 3, 2011, 4:55pm: Nalunk a faluban,az akkori neptanacs titkara Pop Dumitru felbujtotta a szomszed falu lakoit hogy ejnek idejen tamadjak meg a tanyat,s fosszak ki.Delutan egy szekerre rakott holmival menekultunk el,hatrahagyva nazat,joszagot, malmot traktorokat,gazdasagi gepeket 9 gazdasagi epulettel. Kesobb megtudtuk hogy a foldel tettek mindent egyenlove.En kisgyermek voltam,s most a Palfordulas utan kertem vissza azt ami telekkonyvileg soha nem volt kisajatitva. Mai napig sem kaptam vissza egy negyzetmetert sem,karteritest az epuleteker meg egyaltalan el sem akrjak ismerni hogy ott voltak epuletek. Ez a volt parttitkar,most tanacsi titkar szele. Ha valami valtozni fog majd meg irok.

Hozzászólt zachari ilona Február 2, 2011, 10:03pm: szomoru de sajnos igy volt

Hozzászólt Horvath Eva Csilla Február 2, 2011, 11:23am: Sajnos , hogy megtă

Hozzászólt Vass Geza-Attila Február 1, 2011, 5:45pm: Sajna "bofulu" vagyok az irashoz, pedig volna egy-ket tortenetem...Nem faradozasrol van szo...sajna!!!

Hozzászólt László Emma Február 1, 2011, 5:41pm: Bocsánat: Attila

Hozzászólt László Emma Február 1, 2011, 5:41pm: Vass Géza attila ! Kell legyen időd megírni ! Itt kell állnia minden történetnek, amíg emlékezni tudunk , amíg van aki emlékezzen ! Nem kel tehetség. Kérünk, szánj időt, és írd meg a magad történetét !

" Az igazságot kimondani, világgá kürtölni nem csak szabad, hanem kötelesség ! " ( Wass Albert)

Hozzászólt Verzár Csongor-Garabet Február 1, 2011, 12:40am: Hallatlan ! Nagyanyámék és nagyanyám hugáék is így lettek elvive Dobrudzsába Kézdi Dálnokból Macinbe és Zebilbe.Nagymamám 5 évig kézi kalapáccsal kellett 17 vagon követ törjön vasúti töltésnek, fel is talicskázta a vagonba(mindezt 54 éves fejjel, nő létére!). 5 év múlva került haza hozzánk. Hugáék Macinből l3,5 év múlva, nagyon betegen kerültek haza az amnesztia után.Hát ezért (is) gyűlöltem meg a komunistákat !

Hozzászólt Székely Irma Január 31, 2011, 8:28pm: Szomorú dolgok ezek,sajnos,hogy megtörténtek,nehezen lehet a kommunizmus szellemét eltörölni!

Hozzászólt Tóth Attila Január 31, 2011, 7:20pm: Az én apám is 9 évig volt kulák.Bár minket nem deportáltak, de rengeteg megaláztatásban volt részünk, s ennek én is, iskolás gyerekként "haszonélvezője" voltam.A mai fiatalok ezt fel sem tudják fogni.

Hozzászólt szabó enikő Január 31, 2011, 6:06pm: nagyapám kulák volt...okos ember lévén tudta semmit sem tehet ha el akarják venni a földeket...nem ellenkezett.próbált valamilyen megélést keresni.malomba járt kétlovas szekérrel.mások őrölnivalóját vitte gidófalvára...nehezen és kiábrándulva öregedtek meg.az imakönyvét mindennap kinyitotta, a napi imáját elmondta.arra is volt ereje,hogy nekünk felolvasson:jános vitézt,toldit,népmeséket...nagyszerű ember volt,sosem hallottam panaszkodni,pedig mindkét háborúban szolgált a magyar hadseregben...s mint józan ember akkor is mindent előrelátott...háromszorosan ismegtépázta őt a sors,de leginkább a kommunisták!a családi háza már másoké... a vagyon töredéke maradt meg...szerencsére az utódok használják,használjuk.a földekből visszakaptunk,de hol van nagyapa az eyessel és rigóval...csak ő tudná mit hová érdemes vetni...mi már nem...valami kicsi bért kapunk de jóformán azt sem tudjuk hol vannak a földek,erdők....szegény nagyapa!