Kering az atyafi az utazási vásáron. Így, tavasszal, kedves időtöltése ez, tervezni a nyarat, gusztálni a kínálatot, összevetni a tavalyival, mérlegelni, szóba elegyedni ismerősökkel...

Nagyon rég kezdte a külföldjárást, kényszerűségből, még gyermekkorában: nyaranta pár hetet Erdélyben tölthetett a nagyszülőknél. Később, már diákként a Felvidéket járta, s '75-ben eljutott végre a Lajtán túlra is, ötvendolláros utazási keretét huszonöt napra szépen elosztva, Ausztrián át egészen Rómáig, s láthatta mindazt, amiről addig csak könyvekben olvasott. Többnyire egyedül utazott, majd már "szervezetten". Utóbb Hellász kék ege alá vágyott, s nemrég végre ez is megadatott!

Már harmadsor múlatta az időt ugyanott, egy kedves kis halászfaluban, szemben az Athosszal, élvezve a mediterrán táj derűjét, nyugalmát. A tengerparti estében hol egy olasz társaság bel cantója szólt, hol meg osztrák nyugdíjasok Lehár-dala szállt, s a sétányon, éppen napnyugtakor, mindig megjelent egy skót úr, kockás szoknyában - elébb akkurátusan összeszerelte dudáját, majd néhány szép dallal örvendeztette meg az alkalmi publikumot. És akkor... megjöttek a mieink! Egy autóbusznyi középkorú, jól öltözött, láthatóan összeszokott társaság. Már első este letették a garast. Felhajtva az otthonról hozott aranytartalékot rázendítettek, amolyan kocsmai mesterdalnokok stílusban, ki tudja jobban túlordítani a másikat, azonnal elfojtva így minden egyéb hangbéli megnyilvánulást. Ahol a magyar dal lecsapott, megszűnt az élet: az olaszok visszavonultak teraszaikról,  a skót úr zavarában továbbsétált, sógorék - reménytelennek látva a helyzetet - inkább táncolni mentek. Második este már tematikus műsorral állt elő a sakálvokál: Mint a mókus fenn a fánt meg az amúri partizánok dalát énekelték, végül egymást túlüvöltve szólt a bunkócska, teli tüdővel, a végén hosszan kitartva: "segíííííts most!" Dagadt ám a büszkeségtől minden magyar kebel...

Kering atyánkfia az utazási nagyvásárban, kerülve a szokott iroda standját, s úgy határoz, idén inkább észak felé tájékozódik. Wittenberg és Heidelberg - már csak egykori stúdiumai miatt is - éppen kedve szerinti lenne, mikor megáll mellette pár tavalyi ismerős: Németbe, Németbe?

Irány Erdély, sóhajt atyánkfia, kezdjük az egészet elölről!

A képek a szerző felvételei (Fent: Görög tengerpart, lent: Királyhágó)