Megdöbbentő hírt olvastam: egy áruházban több nyugdíjas is kutyakonzervet vásárolt magának. Értsd: saját fogyasztásra. Kutyájuk ugyanis nincs.

Bevallom, elsőre majdnem elsírtam magam. De hirtelen elindult a tarkómból az a kis zsibbadás, melyet talán még székely dédapámtól kaptam titkos örökségül a génjeimen át, s amely mindig megelőzi a „bicska kinyílását”. Rájöttem, nem sírni kell, hanem törni-zúzni, ököllel asztalokat ütni, hogy meghasadjanak s a lábukon többé meg ne álljanak. Milyen mocsok világ ez?

Kezdjük ott, hogy a mai nyugdíjasok az egész életüket átdolgozták Magyarországért. Ők már bizonyítottak. Odaadták fiatalságukat, egészségüket, erejüket a hazájuknak. Egy életen át adóztak szorgalmasan, az ő idejükben az adócsalás még ismeretlen fogalom volt. Aztán, miként az Isten s a természet törvényei visszavonhatatlanul elrendelték: megöregedtek. Elérték a jól megérdemelt pihenés időszakát. Azt, amelyről az ember aktív dolgozó korában ábrándozik: kedves, öreg arc, mint Vilma néni a Frakkból, egy életen át gyűjtött bölcsesség, fonott hintaszék a teraszon, kényelmes fotel a kandalló előtt, huncut kisunokák mindenfelé, a felnőtt gyermek-szülők pedig jóízűen eszik a nagymama lekvárját. Mert ez így volna normális. Egy normális társadalom tiszteli az öregjeit. Megbecsüli őket azzal, hogy nem juttatja koldusbotra őket.

Ehelyett mit kell látni? Öreg nénik-bácsik nyomorognak. Kicsi, kopott öltönykék, itt-ott foltozva, fáradt szemek, farhát-csodák ebédre, kutyakonzerv vacsorára. Ennyire futja. Ennyire taksálják manapság egy élet munkáját. Barbárnál is barbárabb dolog.

És mi a hab a tortán? Van a családomban nyugdíjas, levelet hozott neki a postás. Nem kisebb megtiszteltetés érte a nyugdíjasokat, mint hogy Orbán Viktor írt nekik. Személyesen. Másfél oldalas levél, első oldalon Orbán Viktor maga arckép formájában. A levélben megnyugtatja a nyugdíjasokat, hogy nagyon nagyra tartja őket, mindent megtesz, hogy a nyugdíjuk értékálló legyen. Sőt, a közbiztonságot is megerősítette, a kisebb lopásokat is szigorúbban büntetik. És persze vigyázó szemeit a közüzemi számlákon is rajta tartja.

Ez az egész mai világ egy béna karikatúra egy kezdő rajzmester tollából. Nem egy miniszterelnök arcocskájával díszített levéllel kell tiszteletet mutatni. Sokkal inkább méltó életet biztosítani az öregjeinknek. Ha ebbe belegondolna, legalább arckép nem volna a levél első oldalán. Az arcon ugyanis már nem volna bőr. Lesült volna!