A kokárda szó francia eredetű (cocarde), s szalagrózsa, szalagcsokor
jelentéssel bír. Viselése Franciaországból terjedt el, ott a nagy
francia forradom idején a forradalmárok három színből álló, nemzetiszínű
kokárdát viseltek.

A magyarok piros-fehér-zöld trikolórja először Mátyás korában tűnt fel egy pecsétnyomón, de ekkor még nem volt országosan ismert. A piros-fehér összeállítás eredete az Árpád-dinasztia színében keresendő, míg a zöld, a természet színe, s utólag társult hozzá.

A magyar kokárda első példányának készítőjét, Szendrey Júliát, a párizsi események ihlették.

Petőfi naplójában olvasható, hogy miközben ő a Nemzeti dalt írta, Júlia nemzetiszínű  főkötőt készített magának.

Jókai Mór pedig egy ötszínű: piros-fehér-zöld-kék-sárga kokárdát kapott Laborfalvi Rózától.

A Bánk Bán ünnepi előadására várba a nézősereg türelmetlen, az előadás késik. Ekkor a függöny mögött Jókai már megkapta a maga piros-fehér-zöld-sárga-kék kokárdáját az unió jelképéül a székely Laborfalvi Rózától heves csókokat is hozzá a művésznőtől.


A rögtönzött műsornak tomboló sikere lett, a napot Petőfi így summázta: "Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történetben. Események folytatásának ez közönséges volna, kétségkívül, de tekintve annak, ami volt, kezdetnek: nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek."

Tánczos Erzsébet