Lelkek völgye
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Ki menyit ér, susogva kérdezi az erdő
Miközben gránit tenyeréből kifolyik
A hideg gyors patak, felébresztve mély
Álmából a zöldellő mezőket.

Fakó arccal nézi az égi tüneményeket
S sötét odvából a vén tölgynek,
Madárcsivitelés töri meg a végtelennek
Tűnő völgy csendjét.

Ki tudja honnan sas fiókák sebes röpte
Rázza meg a bokrok hűs árnyékot adó
Leveleit s közben azt vijjogják:
Mindenki annyit ér, amennyit a szelleme.

Csak száll a szellem a táj fölött
Szövevényes álmot lát, amikor idetalál
Itt megpihen az elfáradt lélek
Mielőtt érte nem jönnek az angyalok.