Lelkemben örömfények gyúlnak...

Szülőföld - gyermekkorom örömszigete, ifjúságom hóvirágszínű álmai, csalfa ábrándjaim tudója, keserű csalódásaim orvoslója, a bölcsesség fellegvára, legtisztább érzéseim, gondolataim otthona, földi-léptékű reményeim
kikötője, a domboldalon nyugvó őseim emlékének őrizője, nemzeti történelmünk,
kultúránk tanúja… egy titokzatos mágnes, mely messzire-szakadt gyermekeit is
hazavonzza…

Sokat szenvedett Szülőföldem, elorozhatatlan örökségünk, nemzeti kincsünk! - voltál bősz hadak küzdőtere, a száműzött, elnémított Szabadság börtöne, de mára a gyülölség-bogáncsok helyett a
megértésvirágai nyílnak a Mának földjén és … remélhetőleg - Jövőnk földjén.

Emberarcú gondok városa - MAROSVÁSÁRHELY - a lüktető élet lendületével, (az emberek változóirányú törekvéseivel), ahol a rossz idők elmúltával végre felemelt fejjel és egyenes testtartással lehet és
kell élni, hiszen sokévszázados mélyre nyúló gyökereink táplálnak, éltetnek.

Bölcsőringató, értelemérlelő Szülőföldem, mi is vagy Te nekem? – a kígyózó Maros vizének ezüstje, a kis utcákból áradó akácillat, a liget öreg fáinak mély-zöldje, a Weekend vizén
táncoló szitakötő, a Teleki-téka barokk eleganciája, a szecessziós Kultúrpalota
színpompája, a vártemplom orgonájának kristály hangjai, a Bolyaiak híres
kollégiuma, a Somostető fáinak titokzatos suttogása, a főtéri vérfák
harmat-könnyei, a "márciusi barkák sikolya", a vasárnapi imára hívó
harangszó, a megtalált harmónia és béke otthona - ez mind-mind Marosvásárhely.

Édes Anyaföld, mely engem megfogant, és melynek színét, illatát, hangját, dallamát lelkem mélyén őrzöm, akár édes szülőanyámét…és ha hosszú távollét után hazatérőben megpillantom, lelkemben örömfények gyúlnak.

Ha szépséges Szülővárosomat elhagyom Erdélyország festői tájait járva vizeinek tükréből jól-ismert arcok tekintenek vissza rám: a keleti határon őrködő Csernátonban Bod Péter, a Magyar Athenas
szerzője; Zágonban Mikes Kelemen; Kőrösön a magyar őshazát kereső Kőrösi Csoma
Sándor; Kézdivásárhelyen az ágyúöntő Gábor Áron; a barcasági Apácán Apáczai
Csere János; Brassóban Szemlér Ferenc és Lendvay Éva; az Olt menti Baróton
Báróti Szabó Dávid; Bölönben Bölöni Farkas Sándor; Kisbaconban Benedek Elek;
Csíkzsögödön Nagy Imre festőművész; Székelyudvarhelyen Orbán Balázs, a Székelyföld
leírása monográfia írója; Farkaslakán Tamási Áron; Székelykeresztúron Kriza
János, az első magyar népköltészeti antológia szerzője és Szabó Gyula;
Szárhegyen az ifjú Bethlen Gábor, a későbbi fejedelem; Gyergyószentmiklóson
Salamon Ernő; Szovátán Bocskai Vince szobrászművész; Szabédon Szabédi László; a
mezőségi Válaszúton Wass Albert; Pusztakamaráson Sütő András; Sáromberkén
Teleki Sámuel (Erdély kancellárja) a híres marosvásárhelyi téka alapítója és unokája,
Teleki Samu, Afrika-kutató; Marosvécsen br. Kemény János; Tordán az első magyar regény
szerzője, br. Jósika Miklós.

Marosvásárhelyen élt és alkotott Aranka György, az első magyar Tudo(mányo)s Társaság megalapítója; Bolyai Farkas és Bolyai János, a legnagyobb magyar tudós; Székely János, Tóth István és Szőcs Kálmán költők;
Bordi András és Barabás István festőművészek; Zoltán Aladár, Kozma Géza és fia,
Mátyás zeneszerzők; Sütő András, az erdélyi írófejedelem.

Nagyenyeden Áprily Lajosra emlékezünk; Zilahon pedig Ady Endrére és a földmunkást jobbágy sorból felemelő nagyúrra, br. Wesselényi Miklósra; Gyulafehérvár a 13 erdélyi fejedelem székhelye.

Kolozsvár Mátyás királynak, Bocskai István fejedelemnek és a Kolozsvári fivérek néven világhírűvé vált szobrászok szülővárosa. Itt alkotott Dsida Jenő, Reményik Sándor, Bánffy Miklós, Kuncz
Aladár, Kós Károly és Szilágyi Domokos.

A Partium-i települések közül említésre méltó: Arad - a 13 mártír nyughelye, de itt fejtette ki tevékenységét Szántó György.

Nagyszentmiklóson született Bartók Béla, a modern zene megteremtője; Temesvár a világtörténelem legkegyetlenebb tragédiájának - a Dózsa György-féle iszonyú lakomának színhelye; Vajdahunyadon
a nagy törökverő Hunyadi Jánosra emlékezhetünk; Szalontán a magyar epikus
költészet legkiválóbb művelőjére, Arany Jánosra.

Érsemjénben született és évekig élt a magyar nyelvújítási mozgalom vezéralakja, Kazinczy Ferenc. Nagybánya a modern magyar festészeti iskolának adott helyet; Koltó pedig a boldogság és nyugalom szigete
volt Petőfi és ifjú hitvese számára; Sződemeter a reformkor nagy költőjének, Kölcsey
Ferencnek volt otthona és Margita Horváth Imrének.

Nagyvárad híressé vált a király-sírok által; Vitéz János püspök és Galeotto Martio is beírta nevét a város történetébe; úgyszintén Ady Endre és a "Holnap"-osok, valamint Juhász Gyula s Szigligeti
Ede.

Ők Erdélyország szellemi égboltjának fényes csillagai, de fényük a magyar történelem és kultúra egét beragyogva világol a Földkerekség bármely részén élő magyaroknak.

Te igazi értékeket szülő, szépséges Föld, mi gyermeki ragaszkodással és hálával tekintünk Rád, és kérünk adj nekünk erőt a célkeresés útvesztőiben való eligazodáshoz és hitet, hogy még születnek új
"Csillagok", melyekből sugárzik a bölcsesség világossága és a
szeretet melege - virtuális nemzeti Pantheonunk dicsőségére.

Trianon-verte, -szabta áldott Szülőföldem, kérlek erősen szorítsd Gyermekeid kezét, hogy érezzék ragaszkodásodat, szeretetedet, aggódásodat sorsuk miatt!…

Mi pedig ne feledjük a kötelesség-teljesítés parancsát, Sütő András szellemi hagyatékát tovább adva: "A Szülőföldnek nem csak sírhant - jelöltjei, de nevének fényesítői kell legyünk".