Kedei Zoltán

Lent a sátor, fent az oltár

A Lent a sátor, fent az oltár olajfestményemnek Összkép címet is adhattam volna. E festményben a sűrített gondolatok és érzelmek valamennyi vásznamon megtalálhatók. Az örök nagy témákat magammal (-ban) hordom. Meghúzódnak mindennapi gondjaimban.  Kísérnek, hajtanak, magasba röpítenek. Ökölbe szorított félelemmel tiltakoztam a tragédiába torkollott események és jelenségek ellen. Sok volt a sötét és kevés a fény.  Szedte áldozatát a tragikus „játék”: háború, veszteség, jogfosztás és halál, a Kőműves Kelemen-i életítélet megsárgult lapjainak balladás világa. Izzadtam forró napsütésben. Áztam komor felleg alatt. Hol lent, hol fent lebegtem. A valóság zártköréből csak úgy szabadulhattam, ha széttöröm a konvenciót, és új formába öntöm csónakom. Az összkép nem lehet a számadás negatív eredménye. Megfestésénél kezemben a tétel öröktörvényű igazsága, amit másokkal is megoszthatok, de vele együtt ott leselkedik a kétely is, sikerül-e maradandóvá tennem itt-létemet, a szép és az igazsággal bíró alkotással.

Magammal hordozom az örök pillanatokat, az örök érzéseket, az örök gondolatokat. Az örömpillanatokból lesznek az örök pillanatok, az örömérzésekből örök érzések születnek, míg az örömgondolatokból örök gondolatok formálódnak, viszont ha kavarog bennem a kétely, és körülbástyáz a titok rejtélye, nehezen oszthatom meg másokkal. Az örömöt továbbítom, a fájdalmat nem ruházom át. A nagy téma tétele titokrejtélybe burkolózik, vászonra kerül.

 Érzelmileg töltött gondolatok adják a kép szín-és formavilágát is.

A Lent a sátor, fent az oltár  ezekből a gondolatokból született.

Ezekből a gondolatokból, szavak és mondatok formájában, párat vászonra vittem. Íme:

 VALAHOL VÁR RÁM A MESEMADÁR.

 BOLYONGOK FÜSTBEN, PORBAN, CSISZOLT KÖVEKEN.

 ROHANGÁLOK KOPOTTAN, HAJT AZ ÉJ KIRÁLYA, ELHERDÁLT SZÉPSÉGEKET KERESEK.

 ELALUDT AZ IDŐ BORÓKAFÁJA.

 KÖZREFOGNAK AZ ABSZURDOK.

 A HŰSÉG FALAT BONT.

 KEMÉNY KŐSZIKLÁN DÖRMÖG A GÖRGETEG.

 TÁVOLBAN FAKERESZT, OLTHATATLAN VÁGYAK.

 KÁBÁN SÓBA ESEM, DE TÚLÉLŐ LESZEK TŰZVÉSZ UTÁN.

 A TÁNTORGÓ VILÁGBAN KÖT A REND, HAT AZ ÖRÖK VIRULÁS.

 TAKAROM A SZÜRKÉT, HAMIS A FÉNYE, RÁNYOMTA BÉLYEGÉT A HUSZADIK SZÁZADRA, NEM TALÁLTAM NYUGVÓPONTOT, LÁRMÁZTAK IDEGEN CSELÉDEK, DÖRÖGTEK FEGYVEREK, ZENÉLTEK „KANÁRI” VEREBEK, HONISMERETRE HÍVTAK SZÉLCSAP EMBEREK, FRONTOK JÖTTEK, TÖRTEK, ZÚZTAK.

 MA, SARLÓZOM HARMATÁT A SZÉPNEK, BÁR AZ ILLUZIÓK ELREPÜLTEK, HINTASZÉKEN TOVA SZÁLLTAK.

 KÓBOR KUTYÁK, MIÉRT TÜZELTEK?

 SZIKIRÁZÓ KÉPEM LEESETT A FALRÓL, TORZÓ LETT A VÖRÖS CSÍK ÉS FÉLBESZAKADT A KACAJ.

 HASAD A CSÖRTETÉS, HÁZAK ROSKADNAK, CSILLAGOK HULLNAK.

 VISZIK AZ ÉVEK VELEJÉT A SZÓNAK, ÁRVÁK VASÁRNAPJÁN CSEPPJÉT A HALLGATÁSNAK.

 KIGYÓMÉRGET OLTOK AZ ELALUDT IDŐBE, A MÚLÓ PILLANATOKAT CELLÁBA KÉNYSZERÍTEM, ÉS ALÁZATTAL KÖZELEDEM A MŰVÉSZETHEZ.

 A JÁTÉKNAK SOSEM LESZ VÉGE, EGYSZER TE NYERSZ, MÁSKOR ÉN VESZÍTEK.

 INGASZÖGBE ÉS TÉREMLÉKBE HELYEZEM A SZIPORKÁZÓ EZÜST HAJNALT, A KÖLCSÖNKAPOTT KERESZTET, TERHÉT A MÁNAK.

 A SZIVÁRVÁNY SZÍNEIVEL TAPÉTÁZOM A MAGASSÁGOT.

 TEMPLOMBA LÉPEK PARASZTI HŰSÉGGEL, KINYÍLIK AZ ÁLOMVILÁG KAPUJA.

 PŐRÉRE VETKŐZVE HANGSZERELEM A SZÉPET, PÖRGETEM A HÁRFÁT, KÖRÖKET RAJZOLOK HÓBA, SÁRBA, HOMOKBA.

 DAGAD AZ AJÁNDÉK.

 VISSZAKERÜLNEK A KÖZISMERT JÁTÉKOK, AZ ELMARADT TALÁLKOZÁSOK, A HIÁNYZÓ ARCOK ÉS A FEHÉRRE MESZELT JELZŐUTAK.

 PEREG A TÖRTÉNELEM CSÉPHADARÓJA.

 BÁR INTEGETNEK UTÁNAM A SZENTEK, ÚJ VILÁGGAL KECSEGTETNEK, HÍVNAK MESSZESÉGBE -, MARADOK, ÉS TOVÁBB KAPSZKODOM AZ ARASZOKKAL FOGYÓ ÉLETBE.

 VIGASZTAL A VERSENYFUTÁS ÖRÖME.

 MEDDŐ PRÓBÁLKOZÁS ELHITETNEM, HOGY SZÉLHÁMOSOK LEPTÉK BE A FÖLDET.

 BEBORUL AZ ÉG, TORZÓBAN MARAD AZ EMLÉKEZÉS, MARADNAK AZ ÜRES PADOK, A SZAKADÓ KÖTÉL, A KÉTARCÚ VILÁG, BENNE A CSÖRTETÉS.

 NYITVA MARAD A PANDÓRA SZELENCÉJE.

 REJTŐZÖM A MÉLYBE, ANNAK TUDATÁBAN, HOGY NINCS KEZDET, SEM VÉG, CSAK FOLYTATÁS LÉTEZIK.

 Vörös betűkkel jelzem a festővászonra :

 ITT JÁRTAM  2001-BEN.

 Ki tudná megmondani, megjelölni a palettán maradt színekben rejtőzködő érzéseket és gondolatokat? Talán örökre ott maradnak beszáradva, megkövesedve.