"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
(részlet a „Búvópatak, avagy hamu alatt izzik a zsarát” című regényből, mely megrendelhető: undergroundbolt.hu)
Magányos vándor cammogott, fáradtan húzta a lábait a házak közti szűk sikátorban. Bár a házak csak nemrég épültek, hisz’ a negyed maga is egészen új volt, mégis már magán viselték a város minden kellemetlenségét: bűzlő csatorna az út közepén, a porban hentergő macskák, kutyák, melyek nem átallottak a lábadhoz kapni, ha közelmentél hozzuk. Dologtalan ingyenélők támasztották a falat szemökre húzott fejfedővel, üvöltve hancúrozó gyerekek rohangáltak, hogy szinte leverték a lábáról az idegent. A vándor nem törődött velük, a csúfolódásaikkal sem, ahogy utánozták sántálva fáradt lépteit. Különben nem volt feltűnő errefelé a magányosan bandukoló vándorember.
Mesterségének ismert jelképeit magán viselte – tarisznyájából jól láthatóan kikandikáltak a holló- és lúdtollak, övére akasztva pedig ott fityegett a kalamáris.
Régi ismerős volt őkelme: Dénes deák. Messzire került Sándor gazda tanyájától. Akármennyire is figyelmen kívül hagyta a csintalan gyereksereget, amint a sikátor végére ért, váratlanul elkapta egyikük grabancát.
- Merre lakik Pietro Todi a kőfaragó? – kérdezte a meglepődött gyermeket, s közben jól megrázta, hogy vegye komolyan a kérdést.
- Jaj, a karom! Jaj, a nyakam! Engedjen el!
- Kérdeztem valamit!
- Jaj, mondom, mondom, csak engedjen el!
- Menj előttem, s mutasd az utat – parancsolta aztán, de a grabancát nem engedte el.
Sokáig mentek a tekergő utcákon, míg kiértek a kőfaragók negyedébe. Egy kapu előtt megállott, s bekiabált magas kamaszhangján.
- Domnu Pjetru!
- Kit keresel? – nyitotta ki a kaput egy köpcös bőrkötényes férfi.
- Dénes vagyok, és messer’ Alessandrotól hoztam üzenetet – fordította olaszra a szót.
Pietro Todi nagy ovációval fogadta a kijelentést és heves temperamentumát igazolva megölelte a deákot, hogy ropogtak a csontjai. A gyermek csak bámulta, hogy milyen nyelven hadarnak ketten, hadonászva, nagyokat kacagva.
- Mit állsz itt? – szólt rá Dénes deák. – Itt van a szolgálatodért egy rézgaras, és most menj dolgodra!
- Okos ember vagy uram és erős! Végig cipeltél a városon, minden emberrel megérted magad. Velem a csavargóval, a boltossal, a katonával, még ezzel a taljánnal is. Szeretnék a szolgád lenni!
- Minek nekem szolga? Mit tudnál értem tenni?
- Ismerem jól a várost, ami neked idegen. Ismerek mindenkit: fiúkat, lányokat, kereskedőket, katonákat, urakat, szolgákat, még a városon kívül tanyázó kunok közül is sokat. És vinném a szerszámaidat, tarisznyádat.
- Jól van!
Pietro, a kőfaragó odaadott nekik egy kamrácskát a műhely mögött. Dénes deák a holmijával éppen elfért, s Malaj, az új szolgagyerek a műhely sarkában kapott egy vackot.
Kőfaragó Pietro Todi bejáratos volt a fejedelmi udvarba, ismert szinte mindenkit, és Dénes deáknak megígérte, hogy bemutatja az udvari írnoknak, az ujgurnak.
- A kán udvarából hozta a vajda. Hasznos munkát végez. A fejedelem levelezését.
Az ujgur szívesen fogadta a deákot, kérte a fejedelmet, engedje, hogy mellette dolgozzon, segítsen a munkájában. Különösen, mivel Dénes deák tudott latinul, s még vagy 5-6 nyelven - az országban és a szomszédban élő népek nyelvén. Az írnok ellenben a mongol és török nyelven kívül csak most tanulta az ország, a palota beszédét. Mikor ezt meghallotta Baján, magához hívatta.
- A nagykán, a mongolok nyelvét ismered? – kérdezte mongolul.
- Jól ismerem és beszélem – válaszolta ugyan azon a nyelven.
- Jól tudom. hogy dózse Pietro de Gradenigo embere vagy?
- Mindent tudsz, asszonyom!
- Állhatsz az én szolgálatomra is.
- Állhatok…
- Önként!
A deák hallgatott, várta a folytatást. Baján is hallgatott, várta a választ.
- Fizetést ne várj, de a hálám lehet többet ér majd bármennyi aranynál.
- Rendelkezz velem, úrnőm!
Baján összehúzott szemmel nézett rá. Vajon őszintén mondta, vagy csak be akarta fejezni a beszélgetést. Vagy valami hamisság van a szavai mögött? Aztán elhatározásra jutott.
- Készülj útra! Hosszú útra.
Szólj hozzá !
Babu kedves! Ezt szemelvénynek szántam a regényből, de teszem fel a folytatást Dénes deák utazásáról. Szeretettel: Szabolcs
Draga Szabolcs! Izgalmas kezdete egy furcsa tortenetnek.
Valoszinu van folytatasa! Szeretettel...Babu
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz