Amikor a kígyó odanyújtotta Évának az almát

hangja olyan volt, mint ezüstcsengő

a levelek között.

Később súgott még valamit

a fülébe

halkan, nagyon halkan,

valamit, amiről az írások hallgatnak.

Hogy mit súgott neki, Isten sem hallotta,

pedig figyelt rájuk.

Éva vonakodott még Ádámnak is elmondani.

A nő azóta a szemhéja alatt őriz egy titkot

és szempillája mozgásával mintha jelezné

hogy értesült valamiről,amiről mi nem tudunk,

amit senki sem tud,

még a Jóisten sem.

Balázs F. Attila fordítása