Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Márciusi fények
Fény öntötte el az utcát. Csillogott az esőtől még nedves járda. Valami különös vidámság villogott a levegőben, s az emberek arcán. A szembejövő ismerősök köszönésében is ez a vidámság jelentkezett. Cinkos mosoly bujkált a szájak sarkában.
A Városháza tornya is szinte mosolygott. A Kultúrpalota homlokzatán a két Bolyai domborművének szigora enyhültnek látszott, s a Főtért körülölelő paloták sem sugallták annyira múltjuk komor emlékeit. Széles jókedvvel nyargalt a Kossuth utca a Mezőség felé, s Teleki-téka előtti fák kopasz ágai a tavasz leheletére már duzzasztották rügyeiket.
Emlékeztek még a régi Köteles Sámuel utcára Marosvásárhelyen? A sarkán ott állott a Szülészeti Klinika – nyitott ablakain kiáradt az újéletek szívszorongató hangjai. Látom a posztózekés ifjú embert, ahogy a szemközti járdáról figyeli átszellemülten az emeleti ablakokat. Bemenni szigorúan tilos volt. (A rosszul értelmezett jogok és a kórházi fertőzések ismeretlen fogalmak voltak!) Egyszerre egy kórházi köntösbe öltözött fiatal asszonyka jelent meg a kitáruló ablakban, s így kiáltott oda a fiatalembernek:
- Mózsi! Holnap jöhetsz értem!
Nagy szó ez! A jövő ígérete…
Kicsi volt ez az utca, de megannyi emlékezni való sorakozott benne.
Ott volt a Minoriták udvarában a menza, ahol ebédet, s vacsorát kaptunk mi egyetemi polgárok. Ott lakott az utca másik felén Szabó Ernő érdemes művész, a „Szabó család” Szabó bácsija 1966-ig, haláláig. Közbül a Színi Akadémia, s vele szemben állott Molter Károly író, kritikus háza. Azé a Molter Károlyé, aki az Erdélyi Helikon egyik alapító tagja volt, s aki Móricz Zsigmondot is vendégül látta családi házában. A legenda szerint ott találta ki és mesélte el a „Volt egy török, Mehemed” című mesét a házigazda fiának, a négy-öt éves Barna gyerek kérésére.
Lám, mintha ma lenne, jön is szembe velem Molter Károly bácsi, hiszen, mint mondtam, ott lakott, elmaradhatatlan pipájával a foga közt. (Pipa dohányának somkóró illatát még ma is érzem.)
Megálltunk pár szót váltani.
- Hogy tetszik lenni, Károly bácsi? – kérdeztem udvariasan, tudva, nem rég jött ki a Klinikáról.
- Előfordulok – volt a lakonikus válasz.
- Mutatnék valamit – bizalmaskodtam, s fordítom ki a kabátom gallérját.
- Nekem is van! – szólott, és a szemében büszke, s mégis csintalan fények szikráztak, ahogy ő is megvillantotta kabátja hajtókája mögött a piros-fehér-zöld kokárdát.
Bige Szabolcs Csaba
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt kolcza ibolya Március 15, 2012, 9:54pm
-
Koszonom ezt a csodalatosan szep irast Tovabbi szep estet kivanok
-
Hozzászólt Kali Anett Március 15, 2012, 11:20am
-
Köszönöm ezt a csodálatos írást!!! Kellemes emlékek törtek elő belőlem olvasása alatt!!! A régi Köteles Sámuel utca a maga csöndes varázsával, számtalan, szép emlék forrása volt számomra valamikor. Máig is megmaradt emlékeimben, de ez pontos, részletes leírása most különlegesen megérintett. Még egyszer köszönöm!!!!
-
Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Március 15, 2012, 11:10am
-
KÖSZÖNÖM A HOZZÁSZÓLÁSOKAT, A KIEGÉSZÍTŐ EMLÉKEKET ÉS KELLEMES ÜNNEPLÉST KÍVÁNOK MINDEN OLVASÓMNAK - IS!
-
Hozzászólt Gáspár József Március 15, 2012, 10:27am
-
Abban az időben, a 60-as években, mint főiskolás ott jártam, ott tapostam azokat a macskaköves utcákat, amelyekről Bige Úr írásában felidéz. Visszatekintve ma, szép emlékek azok, de mégis szomorú, sötét évek emlékei tárulnak elénk. Nekem is úgy tűnik mintha a tegnap lett volna, de annak már majdnem 50 esztendeje. Fiatalok voltunk, talán akkor, még nem mértük fel a mai ünnep nagyságát, jelentőségét, hiszen nyíltan nem is lehetett. Az iskola padjaiban szó se volt az 1848-as eseményekről, nem beszélhettünk a 12 pontos kiáltványról, a himnuszról, a nemzeti dalról.
Hála Istennek, hogy megértük, ma már az utcán is ünnepelhetjük az 1848-49 -es forradalom évfordulóját, kitűzhetjük kabátunkra a piros, fehér, zöld színű kokárdát.
Köszönöm Bige Úrnak az írását !
Szép napot, kellemes ünnepi hangulatot mindazoknak,aki ennek az oldalnak az olvasója !
-
Hozzászólt makkai eva Március 15, 2012, 8:51am
-
NAGYON KOSZONOM EZT A VISSZA EMLEKEZEST, GYERMEKKOROMBAN EGY UDVARON LAKTAM KAROLY BACSIVAL, NAGYON HIANYZIK A ZENELO ORAJA....ES A MEZES CUKORKAI AMIVEL MEGKINALT OLY SOKSZOR, A DOHANY ILLATOT MEG EN IS ERZEM.....KOSZONOM,HOGY ESZEMBE JUTTATTA KEDVES BIGE UR....
-
Hozzászólt Nagy Ibolya Március 15, 2012, 8:20am
-
Nagyon szepen koszonjuk!
Szep unneplest mindenkinek!
Millio olleles.....
-
Hozzászólt Beke Ernő Március 15, 2012, 7:05am
-
Hát igen! Mintha ma lett volna, pedig annak több mint 40 éve, és a két Vásárhely között is 250 km fekszik, de hihetetlen mert akkor nálam is ez zajlott le /és még hány helyiségbeí/ szült a feleségem, ő is kijött az ablagba, én mg a járdaszélén ücsörögtem az áprilisiapró szítáló esőbe, de meg érte mert láthattam a feleségem és ő is lekiáltotta az utca csendjébeÍ" holnap mehetünk haza, hozz meleg holmit a kicsi nehogy meg fázzon"...
Ami a kokárdát illeti, az is volt de még a "Kismagyarország" idejéből féltve megörzött, cérnából domborított és horgolt szallaggal, amelyet én is a kabát hajtókája alatt, a szivem mellett hordtam e szent napon. Szemünk sokat sejtő csillogásából tudtuk, hogy a szembejövő ismerősnek is hasonló kincset rejteget a kabátja hajtókája. Ez is Március 15 tartozik de egy régi, másfajta Márciushoz, amit sokan ki akartak irtani szívűnk, lelkünkből, de igyekezetük kudarcozt vallott. Nagyon szép emlékeket felidéző írás. Gratulálok, hogy meg írta.
-
Hozzászólt Berekméri Edmond Március 15, 2012, 6:15am
-
Nagyszerű írás, szívet melengető visszaemlékezés. Életkép a múltból, amelybe a szerző csodálatosan "belopta" a kokárdát, az ünnepet. Jó volt olvasni a reggeli kávé mellett. Köszönjük.
-
Hozzászólt Fodor Lajos Március 15, 2012, 6:06am
-
Igen, emlekszem. Én a külső állványon másztam fel hogy lássam feleségen a szülés után. Sok kellemes emlék fűz '66 - '88 közötti Vásárhelyhez. Köszönöm az emlékeztetőt.
-
-
Kedves Zsuzsanna!
Ahogy írod "apró életkép-morzsák". Ilyen apróságokból áll az élet. Az öröm is, a bánat is, a szenvedés és büszkeségeink is! Üdv:Szabolcs
- ‹ Előző
- 1
- 2
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz