Ez az elbeszélés emlékezés egy korra, mely nem múlt el fölöttünk nyomtalanul.

Házasodni mindenáron
(Szerelem más időben másképp)

"Fél év múlhatott el, amióta meghalt a felesége, amikor idős Barta István közölte egyetlen fiával, hogy szándékában áll újra megházasodni, mégpedig nem is akárhogy.
– Hát hogy, apám? – kérdezte kíváncsian a fia.
– Eddig vén feleségem volt, most fiatalt veszek!
– Nacsak na! Ugyan biza melyik fiatal leány menne magához, ha csak nem vajegy vak?
– Vigyázz a szádra, kölyök! Meglásd, hamarabb kapok én fiatal lányt hatvanöt évesen, mint te, aki még harminc se vagy!
Barta Pista bá, mert így szólították a faluban, szavát betartva, sorra járta a leányos házakat, feleséget keresett magának. Volt, ahonnan a lány apja kergette el, volt úgy is, hogy a leány adta ki az útját csúfondáros szavakat kiabálva utána. Így ment ez egy darabig, míg elfogytak a kérni való lányok a faluban, de a deres hajú, mindenáron fiatal feleségre vágyó férfi, nem nyugodott bele a sikertelenségbe."

.........................

A folytatás itt olvasható

Házasodni mindenáron (Szerelem más időben másképp)