Sokszor láttam, Maros, karcsúságod

Kacéran suhanni kövek között,

Hallottam csilingelő hangodból

A fényre törekvő vágyat,

S láttam könnyezni érted a hegyeket.

Az idő lett hű útitársad, mit

Ifjan álmodtál, valóra vált.

Most a vonat ablakából nézlek,

Mily naggyá nőttél! Bölcs nyugalmad

Magával ragad, s hömpölygök veled

Választott utadon az áradó fény alatt.

Fotó: Magerusan Adrian