(naplójegyzet)
MŰTERMI LYUKASÓRA...Szűkre szabott műterem. Ülök és várok. Késik a Múzsa. Képek a falon, képek a padlón. Képek, képek, képek...Megfeneklett zsúfoltságban megfestett képek birkóznak a képtelen gondolatok sokaságával, repdesnek, minta szárnyas bogarak. Festőállványon kifeszített fehér vászon, a munkaasztalon papírok tornyosulnak. A rájuk vetődő napsugarak hatására elevenedni kezdenek. Megrajzolhatnám az élet színes forgatagát. Megfesthetném földi képem tükörmását. Kibeszélhetném a belém rekedt szót. Újra álmodhatnám a régi találkozásokat, s a repüléssel járó álomképeket. Újra írhatnám ars poeticámat. Mind hiába. Kikezdett az idő, tétovázik a költészet, de fut az élet, nincs megállás. Párbeszédet folytatok az idő szavával. A megoldás egyelőre nyitott kérdés. Tavaszról álmodom, már itt kopog. Megérkezett a Múzsa. (2013, március 1.)
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz