Magányom szerelme
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Éjjel ébred a város,
nyűgösen, mint mindig
végtelenül zajos,
végtelenül eleven.
Sötétség bársonyos
köntöse mögött, ott vár
valaki, vérvörös ajkakkal.

Valójában csak ő van nekem,
ő az egyetlen reményem,
egyetlen, ami állandó.
Sírba viszem titkom,
nem mondhatok el senkinek.
Már nem tudom, mi vagyok.
Kivagyok, s meddig húzom még.
Remélem nem örökké,
de valami más lettem.
Valami, ami nem ember
de nem is szellem.

Állandóan egy gyönyörű nő
követ s fülembe súgja:
"A Halál vagyok!
Nem menekülhetsz előlem
örökre, a hideg s
végtelen megnyugtató
ölelésem elöl."

Velem van minden
magányos éjszakán,
nem hagy cserben.
Ö az én drágaságom,
játékszerem, sosem titkolja
ki ő és miért engem vár.
Vérem s verítékem
kell neki. Az életem!