Kedves barátaim!

Magduska is mint minden gyerek,nem volt éppen angyalnak mondható.Mindig felmászott mindenre és mindig valami csintalanságon törte a fejét. .Hol a fejét,hol a térdét törte össze,aminek a jelét ma is hordozza.Ezzel rákényszeritve szüleit,hogy a kőlapok helyett rendes lépcsőt és járdát csináljanak.Egyik alkalommal addig ugrált az ágyon mig el nem esett és az álát beütötte az ágy szélébe,minek az lett a következménye,hogy felhasadt nagyon az ála és 3 kapoccsal kellett összefogják.Ennek nyomait még ma is viseli.Lovagolt a bátyja hátán és ha az nem ment gyorsan,akkor akkorát csapott a hátára,hogy a kezenyoma is meglátszott.Persze ezt nem díjazta senki neki.És azt sem,hogy a nővérének rendszeresen kiütötte a fogait.Pedig megsporolta a fogászathoz vezető utat is.Nem?:-)))).Na de mikor nagyobbacska volt,akkor sem sokat változott.Az unokatestvérével együtt(Ferikével) mindig kifundáltak valamit.Mivel a 7-ik emeleten laktak,azt találták ki,hogy zacskóba vizet öntenek és bekötik a zacskó száját,ugy dobálják ki az emberek mellé,figyelve azok reakcióit.Gondolhatjátok barátaim,mekkorát szólt a punga a betonon.:-))).Mi elbujva a balkon deszkái mögé,nevetve néztük,hogy ugranak félre síkitozva az emberek.Egyik alkalommal észrevettük,hogy egy tanár csapat jön,köztük az általunk nem kedvelt tanárnő is,aki történetesen az én osztályfönöknőm volt.Persze mindkettönket ő tanított,igy elhatároztuk,hogy egy kicsit megleckéztessük.Meg is céloztuk a tanárnőt és mit ad Isten,az igazgató kopasz fején landolt a punga víz.Na iszkiri be a szobába és csuktuk is gyorsan be az ajtót,hogy nehogy észrevegyék,honnan jött.Na de azt még nem mondtam,hogy november eleje volt és meglehetősen hideg volt az idő.Késöbb megérkezett a nővérem,aki akkor készült az esküvőjére és utasitott minket,hogy menjünk el ki az állomás negyedbe a kosztümje után és hozzuk el.Mondanom sem kell,hogy nem sok kedvünk volt menni hiszen arra mentek tanáraink is.De nem volt mit tenni,menni kellett.Amint megyünk az állomás felé,hát mit látnak szemeink?Te jó Isten!!! Jönnek a tanáraink velünk szembe.Volt is nagy ijedelem,hiszen nem tudhattuk,hogy sejtik-e azt ,hogy tőlünk érkezett az égi áldás?!Amikor mellénk értek,nagy illemtudóan és komoly arcal köszöntünk nekik,alig várva,hogy elmenjenek mellettünk.Mikor utánnuk néztünk,láttuk az igazgatónk kabátján a jeges vízvoltot.Szerencsére mai napig sem tudják azt,hogy mi voltunk azok a rosszcsontok.Na egyelőre ennyit a csintalanságokból.Ha kiváncsiak vagytok még Magduska csinytevéseire akkor még írok.Addig is szép napot nektek és jó olvasást!