Visít a vére, dac diktál diadalt,
késélre feni hangját, a víjjogót,
bakó pallosa a tekintete:
lesújt,
ketté vágja a régi nászt,
a nemzések szent pillanatait,
konyhaasztalon az abroszt,
a kalapviselő-háborúk vétkeit,
s az anyóstól kapott parfüm illatát,
felezi a gyermekágy lázát,
és derűjét a csecsemőmosolynak,
kéjjel hasítja szét
a reggeli gyermekgügyögést,
békéjét a karácsonyi angyalhajaknak,
vadul szeli ketté
a panelon át-áthallott kutyavakkantást,
szétmetszi a legyek zümmögését,
a zsákutcában megrekedt hallgatást,
s a béna csend csapdáját felezi zihálva.
Megfelezi a múltat, jussot hagy és visz.
A jelent megosztja, nem juttat, de vesz.
Ottfelejt hiányt és elprédált esélyeket:
szétosztotta a jövőt.
Visszahőkölt
a frontvonal mögé az értelem s az emlékezet.
A Vörös-tengert Isten keze választja szét,
- az átkelés csoda -
kit Ő akar magának, átmegy,
a háborút viselőnek átcsap
feje felett a víz.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz