Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Makfalva ahogy én látom.

Habár szinte hihetetlen számomra is, és ezért nem könnyű kimondanom, de megszületésem óta az-az már több mint negyven éve élek itt a Maros megyei Makfalván, melyet így ennek értelmében szülőfalumnak vallok. Habár ama notórius esemény amit születésemnek neveznek nem itt, hanem nem messze innen Marosvásárhelyen zajlott.
Sokak számára Makfalva egy ugyan olyan falu mint sok más itt a Kis-Kükűlő mentén, de nekem Makfalva a szülőfalum és ez elsősorban számomra teszi őt különlegessé, hiszen családomon kívül itt élnek a barátaim is. Mert abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szinte minden Makfalvit a barátomnak mondhatok, és még nagyon sokakat másokat is szerte Eruópában vagy akár a világon.
Ha másról nem is de két dologról nevezetes lehet Makfalva az ide ellátogatók számára is.
Történelmi kronológia szerint véve, az egyik ilyen nevezetessége a mi kis falunknak, hogy egykor itt töltötte fiatal éveinek egy részét az 1514-es parasztháború mártír hőse Dózsa György aki a Kovászna megyei Dálnokon születet 1470-körül a krónikák szerint.
Bízvást állíthatom, hogy Makfalva másik talán még híresebb nevezetessége az a Wesselényi kollégium…
„Wesselényi-iskolának pedig azért neveztetik, mivel azt részben a nagy Wesselényi Miklós alapitotta. Mert midőn a lelkes honfi és szónok a közérzület ébresztésére mint a hazafiasság és szabadság apostola megindult országszerte hirdetni a haza igazságátá, s felrázni önfeledett álmából a nemzetet, egy ily alkalommal Marosszék gyülésén az elnöklő főtiszt szemére lobbantotta Wesselényinek, hogy nem levén birotkos Marosszéken, nem is igen lenne joga szólani, mire a szabadelvüek egy telket vettek Makkfalván számára, melynek adománylevelét egy, Toldalagi Zsigmond vezetése alatti küldöttség vitte fel a nagy hazafinak, ki ekkor megigérte, hogy az adományozott telekre tanodát fog épittetni, ugy azt is, hogy ezen intézetben 2 katholikus, 2 unitárius növendék számára alapitványt teszen. Be is váltotta szavát Wesselényi, mert az iskola alapfala 1836-ban okt. 17-én letétetett, mire csakhamar elkészült a mellékelt képen látható csinos iskolaház, melynek homlokzatán joggal áll ezen jellemző felirat..."
"Adták a székelyek
Wesselényinek hazafiságáért

Szenteli
Hazafiság ki fejtéséért.
A Székely Nemzetnek
Wesselényi".

(Orbán Balázs. „A székelyföld leírása”)
…Hogy mit is gondolok én Makfalváról azt már fentebb vázoltam, a falu és a benne élő emberek nekem egy egységet jelentenek, így amikor én makfalváról beszéllek egyaránt beszélek a falu környezetéről, utcáiról, az ezekben található épületekről házakról. S ugyanakkor az itt lakó emberekről és közelebbi barátaimról, akik nélkül őszintén szólva el sem tudnám képzelni Makfalvát.
Így egyben jelenti nekem ez a falu az amit én büszkén nevezek otthonomnak és szülőfalumnak.
Egykor a Makfalvi emberek többsége faszakasággal foglalkozott. Az itt készített agyag edények egyen értékűek voltak az azóta méltán hírnevet szerzett Korondi cserépedényekével és dísztárgyakéval. A télen készített edényeket a tavasz beköszöntével szekerekre rakták és így szállították el az ország szinte minden sarkába, ahol ezeket eladva az így szerzett pénzből teremtették meg az itthoni megélhetésüket.
Aztán a második világháborút és az államosítást követően sokan városra költöztek Makfalváról, hogy a városi üzemek gyáraiban keressék megélhetésüket.
Akik meg itthon maradtak azok a háború után beindult len-gyárban és a szarvasmarha tenyésztő telepen, a mezőgazdasági kollektívben és az ezeket kiszolgáló gépparknál dolgozott.
Az 1989-es forradalmat követően ezek a munkahelyek szép sorjában megszűntek és ezért az itt élők többsége földműveléssel kezdett el foglalatoskodni.
Ám ekkor tapasztalták meg többen is hogy a Makfalvi területek egy része alkalmasabb cserép készítészre mint földművelésre, és sokkal több munka szükséges a megművelésére mint másfelé.
Ezért most két féle fölművelő létezik Makfalván. Az egyik aki éjt nappallá téve igyekszik megélni a földművelésből, a másik kategória meg mellékfoglalatosságként és jövedelem kiegészítésként műveli meg a családi kertet.
S van még egy harmadik kategóriába tartozó ember is Makfalván, de ők nem csak a mi falunkra jellemzőek, sajnos ők a világ minden részén fel-lelhetők. Őket nevezem én némi rosszmájúsággal „Sült-galamb váróknak”.
Az 1990-es évek közepétől két vállalkozás indult el Makfalván. Egy virág és dísznövény kertészet, Makfalva és Hármasfalú határában amely azóta szó szerint virágzik és fejlődik, és oda betévedni igazi élvezett a szemnek. A másik vállalkozás pedig egy vas profilokat gyártó üzem és pontosítva önmagamat utána néztem az üzem honlapján, és abból számomra is kiderült, hogy ez az üzem pontosan 2001-ben indult útjára, eleinte fali és álló fogasokat gyártva. Azóta persze itt is bővült a paletta és az üzem is kiépült a régi mezőgazdasági gép park helyén és nem régtől a volt Termelő-szövetkezet helyén is.
Időközben 2007 nyarától kezdve egy sport reptér is működik Makfalva és Kibéd határában, és ez is folyamatosan kiépül és fejlődik azóta, és nemrégiben a reptérrel szemben meg nyílt a „Gerendás” panzió is.
Nagyon szeretek a szabadban természetben lenni, ebből eredendően kedvenc helyeim a faluban ehhez kapcsolódóak. Több hely van ahová el szoktam látogatni onnan élvezve a környezetett és a természetet. Újabban a „Gerendás” panzió lett az egyik kedvenc helyem, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a Szovátai havasokra és a falun átfolyó Kis-Kükűlő mentére. Szerintem már ez a látvány is megér egy látogatást ide.
A másik kedvenc helyem Makfalván az a „Kugli” bár. Itt szoktam találkozni naponta fiatal barátaimmal. Egy-egy ital, üdítő vagy kávé mellett órákat eltöltöttünk már ott beszélgetve és szórakozva.
Nem nagyon tudnék olyan eseményt mondani ami Makfalván rendeződött amin ne vettem volna részt az utóbbi években. Hogy csak egy párat említsek ezek közül az évente megtartott események közül amiken volt szerencsém jelen lenni. Ott voltam az első alkalommal 2009-ben megrendezett „Székely-Majálison”, és azóta is minden évben. Ezenkívül a kedvenc eseményeim egyike az évente megtartott „Szüreti bálok” amelyeken mindig jelen vagyok ha tehetem. De ez a kettő tényleg csak kiragadott példa a számtalan esemény közül ami megrendezésre került Makfalván és amelyeken ott voltam.
Itt nem említettem a falusi futball bajnokságot melyben a Makfalvi csapat is szerepel és az már szinte természetes, hogy jelen vagyok a hazai mérkőzéseiken.
2011 márciusában alapítottuk meg fiatal barátaimmal a TEMATE nevű csapatot melynek fő célja környezetünk tisztasága és a természet védelme. Ennek értelmében évente többször is bejárjuk a falu utcáit összeszedve az elhullajtott szemetet.
Ezentúl többször szerveztünk már kirándulásokat és bulikat is a csapat tagjai és minden érdeklődő számára.
Egyszóval hogyan tudnám jellemezni Makfalvát? Szülőfalum! S büszke vagyok rá, hogy itt és ilyen környezetben élhetek.
Ifj: Kovács Árpád.
Makfalva.

Megtekintések: 1242

Tetszik

33 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Ann-Paula Cserei Április 13, 2014, 12:38am: Fellabbal a kornyekrol szarmazom. Elvezettel olvastam irasodat. Sok sikert tovabbi munkadban.

Hozzászólt ifj: Kovács Árpád Április 11, 2014, 1:21pm: Sajnos kedves Katalin, nem voltam jelen az eseményen amit említett. Nem tudom már merre voltam, de éppen akkor nem voltam a faluban, és ezt nagyon restellem. Itt a példa, hogy egy hátsóval csak egy lovat lehet megülni. Örvendek, hogy önnek is tetszett az írásom, ugyan úgy mint másoknak is, a reakciókból ítélve. Köszönöm, hogy versével kiegészítette az írásomat. Kedves Ács Isvánné. Örvendek hogy kedvet kapott Makfalvához és, hogy ebben némi része volt az írásomnak is, az hab a tortán.

Hozzászólt M.Simon Katalin Április 11, 2014, 11:37am: Kedves Árpád!

Örömmel olvatam a Makfalvát bemutató írásodat. Így van minden, ahogy írod. Dr. Jakab Miska bácsi azt mondta volt, egy arról panaszkodó anyának, hogy nem akar enni egyetlen gyermeke, hogy vigye el egy napra a Simon családhoz, ott ültesse asztalhoz a család hat gyermeke közé és meglátja rögtön megjön az étvágya!

Íásodra reagálva beírom azt a versemet, amlyet meghívottként olvastam fel, a makfalvi iskola fennállásának 400. évfordulóján a Kultúrházban tartott délutáni megemlékező ünnepségen:

Gyermekkorunk templomdombja

Gyermekkorunk templomdombját

Nem képzelet szülte,

Áll ma is, s a templom rajta

Tornyosul az égre!

Áll az öreg iskolánk,

A labdarózsás házunk,

A falu, melyben felnőttünk

Őrzi ifjúságunk.

Ott a folyó kanyarog,

A csorgó vize tiszta…

Ott születtek álmaink,

Oda vágyunk vissza!

Hozzászólt Ács Istvánné Április 9, 2014, 5:41pm: Kedves Árpád, átutazóban jártam csak Makfalván, de mindig azt mondom azóta, ha öreg leszek, ott szeretnék élni. Nagyon sok régi üresnek látszó ház van a főúton. Reménykedem, nem csak álom számomra.

Hozzászólt ifj: Kovács Árpád Április 8, 2014, 12:22pm: Meg keresem a helyét

Hozzászólt Oláh Anna Április 8, 2014, 12:18pm: A Bolyai vereset felteheted a honlapodra is.

Hozzászólt ifj: Kovács Árpád Április 8, 2014, 9:30am: Először is. Köszönöm szépen a dicséreteiket és a biztatásaikat, és örvendek, hogy úgy mond kedvet tudtam adni Makfalvához. Álmomban sem mertem remélni, hogy ekkora visszhangot fog kapni ez az írásom, annál is inkább mivel tudni kell rólam, hogy születésemtől kezdve mozgássérült vagyok és így az írást is mind minden mást amit tudok autodidakta módon itthon tehát háznál tanultam meg. Tudom az ön dicséret… de azt hiszem álszerénység nélkül állíthatom, hogy ha nem a szokásos módon de szert tettem némi általános tudásra s talán nevezhetem magam kulturált embernek. Mint említettem, helyzetemből adódóan mindent amit csinálok egyféle lelkes amatőrséggel végzem az ebből származó hibákkal együtt, de sosem tartottam magam tévedhetetlennek ezért azt tartom, hogy „okos ember holtig tanul”. Nem tudtam erről a Bólyai Farkas által írt beszédről sem, éppen ezért köszönöm szépen Oláh Annának, hogy felhívta rá a figyelmem, és gondolom a fentebb leírtak után megérti, hogy nem is olyan könnyű nekem eljutni azokhoz az iratokhoz amelyeket említ.
Végül egy kis önreklám. Ha kedvet kaptak Makfalvához és szeretnének többet megtudni a mai Makfalváról. Látogassanak el a http://www.szovatafurdo.ro/ oldalra ahol megtalálják az általam szerkesztett honlapot a faluról. Vagy keressék meg a facebook profilomat ahol szintén sok fotót közlök a faluról és tájékáról.
Jó böngészést kívánok ezekhez is.

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Április 7, 2014, 7:04pm: Kedves Árpád!

Örömmel olvastam a mai Makfalváról. Ln a régit ismerem: Jakab Miska bácsit, a körorvost, Vas Áron bácsit a bivaly szobrászt. A kultúra kedvelő, becsülő Makfalvát. Jó, hogy ma is pezseg az élet és jól érzed magad a szülőfaludban!

Testvérvárosi üdvözlettel!

Hozzászólt Oláh Anna Április 7, 2014, 6:15pm: BOLYAI Farkas marosvásárhelyi kéziratainak 277. jelzetű irata- amit saját kezével vetett papírra és látta el magyarázó szöveggel- ez a vers. Keltezése ismeretlen, de bizonyára ifj. Kovács Árpádnak egy mozdulatába telne bemenni a makfalvi parókiára és megtudni a református templom alapkőletételének körülményeit. Dátum, személyek részletek. Ilyen apróságok egymás mellé helyezéséből igen értékes kutatás születik.

A laikusok számára felmerülhetne a kérdés- hogy kerül a képbe Bolyai Farkas? Úgy, hogy a marosvásárhelyi reformtus kollégiumban Bolyai makfakvi Dósa Eleknek professzortársa volt. Az Erdély-szerte közismert versfaragó Bolyai élete folyamán tanévnyitó, -záró ünnepi alkalmakra több tucat verset írt, amiket jelen bejegyzés szerzője kibetűzött és a közzétett a EGY HALHATATLAN ERDÉLYI POLIHISZTOR-BOLYAI FARKAS című kötetben és a világhálón is. (lásd: www.bolyaitestamentum.hu)

Valószínűen az 1830-as években Dósa Elek felkérte Bolyai Farkast, hogy írjon egy ünnepi beszédet az alapkő letételének alkalmára, amit valószínűen felolvastak. Talán Makfalván, az egyházi dokumentumok között, meg is található ennek a beszédnek a nyoma, pl. ki olvsta fel?

„A Makfalvi templom szentellésére.”

Téged, ki tevéd kezdetben

A világnak alapját,

S fenn, a magas mennyezetben

Megnyitád földünk Napját.

Ki nélkül hiába merész

Minden földi hatalom,

S amit alkot a kevély ész,

Pókháló, avagy álom.

Téged hívunk meg Mi Atyánk!

Kegyed sugárin tesszük

Le e követ, adj áldást ránk!

Hogy reménnyel eresszük,

S a völgyből is indítsa

Társait hozzá gyűlni-

S mely erő s nyerés tanítsa,

Különöknek egyesülni.

Egymást tartva boltozatban,

A kövek is megszólalnak;

S tanítói ekhozatban

Embereket formálnak.

A Szent Igazság szavával

Századokig zengjenek,

S új hívek hosszú sorával

Hit zászlói lengjenek.

A Szent Kereszt alatt vívni,

Míg isten Országa jön,

S veszett Édent visszahívni,

Hogy legyen menny a földön.

(Kibetűzte Oláh Anna)

Hozzászólt Kálmán Albert Április 7, 2014, 3:17pm: Már régen nem jártam ott a rokonaimnál, de az írás kedvet csinált hozzá. Külön köszönet az emléktábláról készült fényképért.