Az előzményeknek még nincs vége.

   Úgy vélem, nem lehet kihagyni meghatározó részeket.Az elődök cirkalmas útját be kell járnunk,ahogy télre tavasz jő,friss zsongás,majd a  forró nyár is beköszönt és később ősz,meg tél.Igy kerek az egész:

       Néhány megjegyzés:

- Az emlékezés láncolatában mindinkább előkerülnek olyan mozzanatok,emlékképek,események,amelyekre nem a csapongás jellemző.Annál inkább az aprólékos araszolgatás,amely közelebb vihet a gyökerek mozgatórúgóihoz ,a motivációk jobb megértéséhez.

- Van mélyen egy lineáris,egyenes eseménytörténet,amelyen szándékunk van végigmenni.Aztán előbukkan egy téma,egy kis történet,egy arc,egy személy,akik meghatározták,befolyásolták a gondolkodásunk,világlátásunk menetét.Ez egy szubjektív dolog.

- Mindez türelmet igényel az emlékező és az esetlegesen velünk tartó olvasó számára.Bizalmat feltételez,egymásra kacsintást,amolyan...várjatok csak emberek,mindjárt a végére érünk ennek a szövevényesnek tűnő történetnek.

        Türelem,türelem!

     Megmaradt bennem és nem felejthetem egy jó pár évvel ezelőtti beszélgetés az akkor húszas éveinek elején járó fiammal,aki épp meglátogatni ugrott át Pécsről Harkány fürdőre.Fülledt nyári nap délutánján együtt sétáltunk a felkapott wellness fürdőhely parkjában.A lemenő nap fényei még egyes helyeken áttörték a sűrűn,egymás után sorjázó,nagyra nőtt fák fák lombkoronáját.A kerítésen túli fürdőhely medencéiből kihallatszott néha egy-egy sikongás,hangos nevetés,csobbanások.

    Az orvos által előírt napi "feredőzés", vízben mártozás és azt követő gyógymasszázs után jól esett egy kis séta az árnyas fák alatt,majd leülni kint a szabadban és elkortyolgatni egy pohár sört.A fiammal együtt ültünk a park mellett sorjázó kisvendéglők,kávézók egyikének asztalánál.Előttünk mentek el a fürdőből kiáramló vendégek,többnyire idősebb hölgyek,egy-egy bicegő nehézkesen lépegető öregúr.Bizonyára a gyógyulás reményében kezelésre jártak ők is,mint akkor jómagam. A sok magyar szó mellett gyakran lehetett hallani német,horvát vagy szerb szavakat is.

    Ültünk a fiammal az asztalnál,néztük az elvonulókat és tán a sok idegen szavak hallatán arról beszélhettünk,hogy vajon kik ezek,honnan jöttek?

     - Biztos a környező országokból,közel van Szerbia,Horvátország- mondtam én -és lám csak milyen jól érzik magukat itt.

      A fiam ekkor,mintha már régóta készült volna erre,nekem szegezte a kérdést:

    - Apu,kik az én rokonaim? Ki volt a te apukád?

    A kérdés hirtelen jött és egy pillanatra meg is lepett! A kérdés jogos volt.Hiszen egyszer csak feltámadhat az ifjonti kíváncsiság,főleg az elvált és különélő szülők esetében,saját gyerekénél,akivel sajna a sors úgy hozta,bizony kevés időt tölthettek egymással. És az ilyen téma nem mindennap kerül elő.

    - Kik voltak az ősök? Merre van a rokonság? Hogy-hogy a te édesanyád Amerikában született?

     Megannyi megválaszolandó kérdés...Súlyosak és fájdalmasak...

     A fiam meglepett akkor ezekkel a kérdésekkel,ugyanakkor örvendtem is neki. Ö még feltehette nekem,az apának ezeket a kérdéseket,ami hirtelen kibuggyant belőle. Én meg visszagondolva hirtelen a magam sorsára,sajnos nem!

Alig 8 évesen, egy hosszan tartó betegsége után elveszítettem az apámat. Én már nem tudtam ilyen és ehhez hasonló kérdéseket megfogalmazni. A fiamnak még megadatott ami nekem nem.Van lehetősége megtudni sok mindent,ha érdekli.

     A rokonságról,az elődökről való beszélgetés akkor elég rövidre sikeredett.Sietve,kapkodva,mindent egyszerre próbáltam valamiket elmondani. A fiam is vissza kellett utazzon Pécsre. Rövid volt az idő egy hosszabb beszélgetésre. Akkor megígértem,hogy majd összeírom amiket kérdezett és majd részletesebben,kimerítően elbeszélgetünk erről.

     Talán ezáltal is,az akkor beszélgetésünk hatására erősödött bennem a régi feltett szándékom,hogy bizony alaposabban kellene ezeknek utána nézni. Igazából már korábban is foglalkoztatott ez a gondolat,csak hát mindig halasztottam,elodáztam. Aztán már az évek múlásával,egyszer csak belém nyílalt a fájdalmas felismerés...Uramisten ,mind elmentek,meghaltak a közeli szeretteim,a rokonság nagyon megfogyatkozott mindkét szülői ágról és már nincs kitől kérdezősködni!  ...Csak unokatestvérek maradtak,akiket talán nem nagyon érdekelt az ősök múltja,élete. Ez sajnos később beigazolódott.

     Az évek múltával időnként az otthoni  iratok között keresgéltem,kutakodtam. Egy nagyon megviseltes,kopott,régi Károli Biblia volt a legfőbb segítségemre,amibe még Amerikában kezdték bejegyezni az anyai nagyszüleim a legfontosabb családi eseményeket.Ez volt a családi krónika.A Biblia megsárgult első lapjaiba íródtak be a házasság dátuma,a születések,keresztelők,az elhalálozások. A beírások hol ceruzával,hol tintával voltak bejegyezve és biztos kiinduló támpont volt a kutakodásomban.

     Ezt a számomra becses  családi ereklyét a későbbiekben mindig csodálattal,különös érzésekkel nézegettem,forgattam,főleg miután már csak egyedül maradtam.Hiszen ez a kopottas, fekete,keménykötésű szent könyv olyan őseim kezében forgott,akiket nem ismerhettem.Ez a Biblia megjárta a fél világot,átkelt az óceánon,visszatért Székelyföldre,majd később Brassóba került,aztán Kolozsvárott kötött ki hosszabb ideig, Sepsiszentgyörgy  következett jó pár évig,majd Budapestre vezetett az útja! Döbbenetes! Szinte lélegzetállító belegondolni hányszor forgatták  ebben a forgatagban,kezdve Chicagótól, az óceánjáron hazafele jövet és a későbbi években.

     Arra is mélyen emlékszem,hogy amikor még élt Édesanyám,a lelkemre kötötte,kioktatott,hogy ezt a Bibliát soha senkinek nem szabad odaadnom és kivinnem a lakásból. Ő volt ennek őrzője,mint az árván maradt testvérek legidősebbike.Igy maradt rám örökségként, mint édes teher .Emlékezni és emlékeztetni az utánunk jövőknek.

     A régi családi dokumentumok,iratok évek alatt megszaporodva egy nagy szögletes,több araszos méretű dobozba gyűltek.Mindenféle hivatalos eredeti születési,elhalálozási dokumentumok,régi bizonyítványok,orvosi vizsgálatok jelentései,kinevezések,besorolások,munkahelyi bizonylatok,többek között. Ez a "finomvegyes" volt a családi archívum.Ebből is jó bőven lehetett meríteni a múltról,érdekes családi eseményekről. Fényképek,régi feljegyzések gyűltek az évek folyamán apai ás anyai részről.Kiegészülve az én saját kezdeti és későbbi iskolai bizonyítványaimmal,egyéb írásos holmijaimmal, amik átvészelték az idő forgatagát,a sok költözést.

      A kutakodásom akkor vett komolyabb fordulatot,amikor pár éve a Csíkszeredai Levéltárban keresgéltem.

         Ennek élménye,mondhatni,megér egy külön misét...