Az igazi , kézzel fogható fogódzót,a segítséget már korábban megtaláltam az otthoni családi iratos dobozban ,egy nagy alakú,több araszos, kék dobozban,amelyet nemes egyszerűséggel csak családi archívumnak neveztem el. Ebben ráleltem egy nagyon fontos iratra, nyomtatványra. Ez, Édesapám 1942-es „Származási táblázata” volt. Még gyerekként amikor láttam és nézegettem,igazán nem értettem minek kell,kinek kellett ez a furcsa valami?.

Ezt az iratot,bizony az akkori Magyar királyi 26. honvéd tábori tüzér osztály parancsnoksága állítatta össze. Áttekinthető, nagyméretű rajzos ábrákkal 1-től 11-ig számozva a rokoni-származási kapcsolatok voltak feltüntetve. Nevek...,született...,vallása és házasságot kötöttek... A lap alján , az utolsó sorban : „Becsületszavamra kijelentem,hogy a fenti táblázatot családi okmányaim alapján, a legjobb meggyőződésem szerint állítottam össze.” „Kelt,Kolozsvár,1942 december 2”. Alatta sajátkezű tintás aláírás Édesapám részéről.

         Annakidején gyerekkoromban, - már apám halála után - ,megvallom szinte elbűvölten néztem,forgattam ezt az iratot,tág szemekkel néztem az évszámokat és főleg az aláírását,amit nagyon szépnek tartottam és sokszor próbáltam utánozni...

         Most,hogy nemrég nekiálltam jobban odafigyelni vizsgálgatni,elemezni  az őseimet,bizony  jól jött ez a régi fogódzó,a származási tábla! Részemről teljesen megbízhatónak,valósnak,igaznak fogadtam el az ottan leírtakat. Elvégre becsületszóra lett összeállítva 1942-ben és ilyesmivel még a hadseregben sem szokás játszani! És ott az Édesapám sajátkezű aláírása! Ki merészeli kétségbe vonni saját tiszteletreméltó édes szülője becsületszavát ?!  Bizonyára akkoriban az Édesapám tudta biztosan, ellenőrizhetően a felmenői születési és egyéb adatait.

         A legkorábbi születési évszám ebben a táblázatban: 1849 – az Édesapám apai nagyanyjáé, vagyis a dédnagyanyám neve mellett szerepel, aki Zoltán Rebeka nevű volt. Őt a dédnagyapám, Barta Mózes (sz.1854-ben) vette feleségül 1869-ben.

         Amint már korábban említettem a csíkszeredai levéltárban a homoródszentpáli unitárius születési anyakönyvben csak 1862-től 1910-ig, a házassági 1837-től 1905-ig, míg a halálozási 1865-1950 közötti időszakok kutathatók.

          Az akkori kutatási izgalom, vagy csúcspont,ha lehet ezt a kifejezést használni,az volt számomra, hogy meglelem-e ezeket a származási táblába beírt adatokat,évszámokat?

          És lőn, nagyot dobbant bennem valami, amikor a házassági anyakönyvben rábukkantam az első legkorábbi adatra: az 1869 március 30-ai beírásra „Barta Mózes ifjú legény és Zoltán Rebeka hajadon, mindketten unitáriusok. (...) Bizonságok(tanuk) nevei Geréd Ferenc és Török József .” Az a pillanat számomra felemelő volt, katartikus!

Szinte elmondhatatlan, leírhatatlan! Most már az őseim nyomában vagyok! Letagadhatatlan! „... ifjú legény...hajadon...” . Vajon milyenek lehettek ők? És még egy döbbenetes meglepetés ért a bejegyzés böngészésekor. Valamiféle szülői egyességről, engedélyről is írva vagyon,-amit csak többszöri újraolvasás után fogtam fel, értettem meg! Az ifjú legény és a hajadon életkora, amiket máshol bejegyeztek pontosan, itt nem volt beírva ! Az említett Származási tábla szerint, márpedig a születési dátumuk a dédnagyapámé 1854,míg a dédnagyanyámé 1849. Utánaszámolva és végiggondolva, bizony ezen házassághoz biztos kellett a szülői egyesség,engedély is! A beleegyezés!

Hiszen az ifjú legény alig vala...16 éves és a hajadon  lányka már 20 éves volt!

           Újból és újból felmerült bennem a kérdés: vajon milyenek lehettek Ők ?

           S hogy miért volt sürgős ez a frigy akkor ? Ez a múlt nagy rejtélye! Az Ő titkuk! Az biztos,nagy lehetett a szerelem,a lángolás...És hogy nem kényszerűségből keltek egybe,erre bizonyság az,hogy első közös gyerekük – az anyakönyvi bejegyzés szerint,amit megtaláltam – 1870 február 25-én, a házasságkötésük után 11 hónappal később született.

           Szinte beleborzongtam belegondolva,hogyan is lehetett ez a korai házasság?!

           Ja, igen! Shakespearnál –tehát jó régen-, a Rómeó és Júlia szerelmi történetében Júlia alig 14 éves és Rómeó tán 17 lehetett. Az egy szép szerelmi történet, egy dráma, talán mese...

            De ez itt előttem az anyakönyvben maga a valóság, ez bizonyíték! Egy valós, sikeres családtörténet .

           Tehát még egyszer, a dédnagyapám 16-17 évesen beleszeretett és elvett egy 20 éves hajadon lányt. Na,és akkor mi van?!- mondhatjuk nagy bölcsen utólag. Kit érdekel? De ez bizony szerintem egy komoly emberi hozzáállás, egy céltudatos, határozott döntésre vall. Egy jellemre! Főleg ha azt tudjuk,hogy ebből a frigyből később 6 gyerek született,akikből 2 vagy 3 korán eltávozott,meghalt. Ez a dédnagyanyám bizony 38 évesen szülte a későbbi Ferenc nevű nagyapámat. Aki úgyszintén erős jellemű ember lehetett a maga korában, mivel „mert” elvenni, igaz 25 évesen, egy özvegyasszonyt,egy gyerekkel együtt,az én későbbi nagyanyámat!

           Bizonyára tudták az akkoriak, hogy mit miért tesznek. Fontos volt a család, a sok gyerek,fontos volt a kitartás és az összetartozás egymás mellett! Ezek az értékek a székely családoknál általában időtállóak voltak. Legalábbis válásokról és családfelbomlásokról nem nagyon tudok a felmenőim között.

            Igaz más világ volt akkoriban, talán másképp gondolkodtak,de az akkori magatartás példaértékű lehet manapság is.

            Sőt!