Ha e falu nevét hallom, boldog kisgyermekkorom jut eszembe. Itt laktunk egy évet, mert édesapámat az orvos mellé rendelték felcsernek. Udvar, kerekeskút, tyúkudvar és kert járt a szolgálati lakáshoz a ma is álló és működő orvosi rendelő épületében. Játszópajtásban sem volt hiány. Különösen Varga Andráskó emlékezetes, aki egyszer azt a kapitális kérdést tette fel anyjának: „Édecsanyám, a vakácsiót meg lehet enni?” Ínséges idők jártak a háború után évekig, a nagy szárazság pedig az ennivalót sorolta első helyre az emberek életében, mert abból aztán kevés volt. Egy véka búza árából Szentgericén eltemettük nagyapámat. De azért volt bőven vidámság is. Emlékszem, az uradalmi istállóból kultúrrá avanzsált épületben csak úgy ropták a csürdöngölőt a fiúk meg a legszebb Maros menti néptáncokat a sárpataki fiatalok, idősebbek bálokon.

Most, hogy a falunapok nyaranta a szórakozás és művelődés szolgálatába álltak sok helyütt, Sárpatak is jó ideje felsorakozott, és nem is akárhogy. Ebben az esztendőben végre sikerült eljutnom, és meggyőződnöm, hogy kedves falum igazán kitesz magáért. Barátaim és én a II. Apafi Mihály szobrának felavatásán álltunk meghatottan a református templom mellett kialakított Miholcsa József-féle szoborparkban, ahol fejedelmi nagyjaink mellett töprenghettünk múltról és jövőről. Most ott sorakoztak az Erdély különböző sarkából érkezett huszárok is, mellettük a mezőcsávási fúvószenekar. Rövid, jól szervezett és felemelő volt. A koszorúzások után, ahol nem feledkeztek meg a világháborúban elesett áldozatokról sem, a huszárok lóra kaptak, és elvonultak. És aztán rövid szünet után folytatódhatott az aznapi terv szerint a kézműves vásár meg egyéb szórakoztató, a programban szereplő esemény.

Egy falatnyi Erdély vett körül bennünket.

„Bár idén sok községben elmaradtak a rendezvények pénzhiány miatt, valamit mégis tudnak a sárpataki szervezők, ha összesen 800 embert vendégül látva mégis megszervezték az eseményt”– írja Kozma Mónika, a Marossárpatakért Egyesület elnöke a rendezvénynek a többihez viszonyítva jelentéktelen sporteseménye (futball) helyszínét kifogásoló cikkre (köszönet helyett). Amennyit mi láttunk és megéltünk, az az egy óra is megéri a 10-es minősítést.

Talán nem véletlen, hogy annyira vonzza ez a falu az értelmiségieket. Miholcsán kívül mások is kitelepedtek. Úgy tűnik, van valami titka, amiért érdemes ott élni, talán ezt éreztem meg én is hatévesen, és azóta is sajnálom, hogy szüleim mindenáron városi iskolába akartak íratni, ezért költöztünk a „városba”. Ebből a titokból mutattak meg valamit e néhány nap alatt, s teszik évek óta, amikor nyaranta megrendezik a Marossárpataki Tánc- és Huszárfesztivált, s már a jövőre is gondolva „továbbra is mindenkit a legnagyobb szeretettel fogadunk”- írja Kozma Mónika.