Még hideget lehel a kora reggel
Még fázik a hajnal,nem ébredt fel
Még álmodik a tavasz,nyarat hívja
Felidézni szépségét,vágyik a múltra

Kopár a táj,fázósan bújnak a verebek
Eleség fogytán,jöhetne már a kikelet
Rongált gólyafészek várja gazdáját
Igénybe venné végre házacskáját

A nap az égen,még csak világítani jó
Melege csekély,fénye még apró
Ereje kevés,még csak nem is langyos
El el bújik néha,kissé ő is fagyos

Elszállok én gondolatba,megnézem a tavaszt
Bírjam kicsit ridegségét,itt a tél még havaz
Virágos rét, színes világ képzeletem tárgya
Zöld erdőben sétálgatva,ez a szívem vágya

Virág illat,kék ibolya bódítja a szívemet
Keresem a nefelejcset,talán itt meglelem
Napsugár simogatja ,kacag a rét
Még a búgó vadgalamb is szerelmet kér

Zöld fűben sétálva bírom még keveset
Ábrándba burkolom magam, ha lehet
Várok még a tavaszra,hisz türelmes vagyok
Csak azt a Napot csalogatnám ki valahogy!

írta: Tokos Trinfa Ildiko