Ma négy esztendeje,hogy Széllyes Sándor,a közismert népdalénekes és mókamester végzetes mennyországi turnéra indult.Szűkebb családja szegényebb lett egy szerető és gondos apával, két lánya és egyetlen unokája máig is sirat,szegényebbek lettünk egy igazi szerető testvérrel, aki még mindig nagyon hiányzik a diófa alatt csöndes nótázásba forduló családi találkozásokról és nem utolsósorban a Nagyérdemű, amely sosem felejtheti azt a huncut szemű mikházi vőfélybotost, a Székely Népi Együttes egykori alapító tagját, aki a hazai és az Óperenciás tengereken túli színpadokon több ezer felejthetetlen előadást bekonferált, és szinte mindent csinált,énekelt, táncolt, megette a mosogatórongyot,saját magának lett a nagyapja,szórakoztatott és újra nevetettet.Fellépéseit sok ezer csillogó nevető szempár követte, és eredeti művészetét mindig vastapssal jutalmazta.Aztán egy zúzmarás téli éjszakán,csöndesen, a tőle megszokott szerénységgel, minden előzetes bejelentés nélkül visszaadta áldott jó lelkét és tehetségét Teremtőjének.Emlékezzünk rá kegyelettel.