Tizenketten pályázunk egy osztályos orvosi állásra. Versenyvizsgát írtak ki eldöntendő, ki a legmegfelelőbb. Kilenckor kezdtük és délre végeztünk is, de eredményt csak másnapra ígértek.

- Akkor, most mehetünk a kocsmába! – jegyeztem meg.

Nagyon megrökönyödve néztek rám. Senki nem akart velem tartani, s így nekem is elment a kedvem tőle.

Másnap aztán megtudtuk, amit eddig is sejtettünk, hogy a prof kedvence, Okos Tóni nyerte el az állást.

Ezt a hírt sem követte „kocsmázás”, pedig a Súrlott Grádics jó kis hely! Borukat Zágorból kapják egyenesen a pincészetből. Egy öreg szász ember ott a pincemester, s érti a mesterségét. Messze földön híres, ami ott a hordókban terem. Különösen a Küküllő menti királyleányka örvendett nagy népszerűségnek. Méltán!

Azon nevezetes versenyvizsga óta eltelt néhány évtized. Okos Tóni előbb egyetemi adjunktus, majd előadó tanár lett. A többi tizenegynek a sorsát csak részben ismertem meg. Ketten májcirrózisban hunytak el, egy szívinfarktusban, egy agyvérzésben, hárman hetven felett is még dolgozunk, egyikünk a tengerentúl él, de Budán is van lakása (!), a többi háromról nincs hírem.

És a Súrlott Grádicsba egyikünk sem ment be az eltelt évtizedek alatt, pedig most is első osztályú táj-jelegű boraik vannak – mondják.

Utóhang: Zágor lakosai 1910-ben 1383 kilencven százalékban németajkú lakosból állott, 1992-ben ebből 31 öreg szász maradt a faluban. A borászat pedig teljesen elsikkadt.