"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Motto: A szégyen napja
Sokáig kitartottam. Kitartottam Erdély mellett Erdélyben. Másokat is arra biztattam, hogy "itt élned és meghalnod kell". Ezt tanultam anyukám egyik kézzel másolt verséből (tudjátok ti, melyik), amit egy erősen kopott krokodilbőr táskából halászott elő a családi fényképek közül, azt meg a belső szoba ruhásszekrényéből. Odakuporodtunk az ágyvégébe és felolvasta nekem, aztán szabad volt nekem is elovasni, és annyira átéltük, a magyarság szomorú sorsát, hogy sírtunk. Mert a lesötétített szobában, halk szóval mindenről mesélt nekem, még a Trianoni döntésről is, pedig börtön járt érte, annak aki azt emlegetni merte. Mindezt arra a kérdésemre, hogy miért kell nekem megtanulni azt a bestye nehéz román nyelvet. Ebben a szülőknek van szerepe, nem az iskolának, ahol akár másnap kirugják és börtönbe is csukhatják a tanárt, ha tiltott dolgokról mer szólni. Mindenki kenyéren él, ezt meg kell érteni, de a szülőnek úgy kell nevelnie a gyerekét, hogy bármiről beszélhessen vele, anélkül, hogy félnie kelljen attól, hogy másnap a gyereke feljelenti érte.
Ez lenne a nyitja?? Ez a válsz arra, hogy miért tudunk mi erdélyiek az ilyesmikről és miért nem halt ki belőlünk a magyar haza szeretete? Mi emlegettük, mert nekünk fájt! Nekünk fájt, hogy elveszítettük az anyánkat. Egyre inkább azt veszem észre azonban, hogy az anyának nemigen fáj a gyermekei elvesztése. Most, hogy megtette a parlament azt, amit már 20 évvel ezelőtt meg kellett volna tennie, most is több az ellenhang, mint az örömé.
Nem lehet azzal védekezni, hogy még itt voltak az oroszok. Na és? A Szovjetuniónak éppen felbomlóban nem az lett volna a legnagyobb gondja, hogy itt ribilliózzon. Ez a szál messze vezet,ezt elejtem.
Azzal sem, hogy valamiféle gépi programmal csalták el az eredményt. Ott voltam, láttam. Ötödike előtt a fiammal éjszaka az IGEN szavazatra buzdító plakátokat ragasztottunk, amelyeket Erdélyből kaptunk, (ámbár nem találtam túl jónak a szöveget rajtuk), mert nappal letépték, de reggelre is mindig letépték. Ott voltam a szavazó körzetemben ellenőrző bizottsági tagként, egy fél percnél hosszabb időre ki nem léptem onnan egész nap, s szavazatszámláláskor az orrom elé kellett tartania mindenkinek, a paksamétát, s mint a karvaly, figyeltem, nehogy csereberélhessenek, s azt kellett tapasztalnom, hogy a NEMek fölénnyel győznek. Nem kellett ahhoz semmi gépi program, hiszen a gépbe csak ezután vitték be a számokat.
Magyarnak születtem és magyar is maradok, ez volt az elhatározásom akkor is, amikor sok hátrány ért érette.
Magyarországra pedig azért jöttem, mert azt akartam, hogy még az unokáim is magyarul beszéljenek.
Mostmár nem vagyok biztos benne, hogy jól döntöttem. Hivatalos bevándorlóként, aki soha egy garas segélyt nem vett fel az államtól, pedig jogosult volt rá a keresete alapján (kisült volna a szemem, ha nem tudom eltartani a két gyerekemet, s az állam nyakába akaszkodom koloncnak), sokkal inkább "hallgass" volt itt a nevem, mint odahaza.
Szólj hozzá !
A videohoz ugy 120 megjegyzést írtak.tanulságos elolvasni,ne sajnáljátok az időt!!
........................! A pontok egy perc néma csendet jelentenek!
Isten áldjon minden nemes érzelmű magyar embert, határon innen és túl, és adja meg mindenikűknek a kegyet, hogy "látva lássanak"! Emelje fel szívünket a megértés és a szeretet jegyében: hogy "szeressük egymást gyerekek"!
Igaz, való igaz.
Kedves Maria, Kolozsvaron nottem fel, pedagogusz szulok gyermekekent. Ha azt mondja valaki rolam szol a tortenet, elhiszem, ennel hminden reszleteben hitelesebben magam sem tudtam volna ugyanezt elmeselni. Az edesanyam krokoldilbor taskajabol, az elso szobabol nem csak verset, egyebb "kincseket" is megnezegettunk idonkent pl, a nagyapam ezust ermet amelyre ez volt irva " A HAZAERT 1940". Es elmeseltek nekunk a magyarok tortenetet, azt, amirol csak otthon volt szabad beszelni. De ennek tudataban azonnal eszrevettuk es felcsillant a szemunk, ha valamlyik batrabb tanarunk halvany utalast tett erre, egy lecke kapcsan. Es orommel toltott el, hogy tudom mirol beszel.Az en nagyszuleim azt is tudni veltek, h nem ezer eve vagynk a Szilagysagban. Es en erre ma is nagyon buszke vagyok. Csak remelni tudom, a joisten tartogat meg szamomraannyi kis jot, hogy barmerre vetodtem is kozben vegul az igazan otthonnak erzett foldon tolthetek meg nehany evet. Akik viszont ezt nem eltek meg/at es senki nem volt aki szelesebbre tarja az eppen uralkodo tarsadalmi rend altal szukosen taplalt tudatot, nem is erti mirol beszelunk. Nem hibasak erte. Annak, aki egy egesz tarsadalmat felrevezetett, sotetben tartott annak kell majd elszamolnia tettevel.
Talán ez az oldal ( www.erdelyimagyarok.com) lesz az az oldal, mely ténylegesen megoldást talán a kölcsönös megbékélésre ? Talán ez az oldal lesz az, mely végre tanitani fog minden magyar embert arra, hogy magyarnak lenni magyarként nem szimbolizmus hanem maga a jövő kulcsa. Na nem nacionalizmus ez, semi köze ennek semmi efféléhez, tisztelem én minden nemzet fiát.
Eszembe jutott valami, arról a krokodikbörös pénztárcáról. Nem is annyira ismeretlen érzés.Az én gyermekeim igy fekszenek le minden este :
" Én Istenem, Jó Istenem, Becsukódik már a szemem, de a Tied nyitva Atyám, Amig alszom, Vigyázz reám, vigyázz az én szüleimre, meg az én kis testvéremre, hogy amikor a Nap újra felkel, csókolhassuk egymást reggel, Ámen"
Hogy mekkora nevelő és tisztaság ápoló ereje van ennek a gyerkkorban megtanult imának ? Kérdem én, azok kik NEM el szavaztak akkor, azok gyermekei ismerik e ezt az imát ? És ők ?
Az egészséges nemzeti tudatosság nem egyenlő a nacionalizmussal, és szükséges lenne. Más nemzetek annyira összetartanak. Itt ciki az ha Erdélyi vagy, ciki az, ha templomba jársz, ciki az, ha nem jársz (nem magyar termék) ruhákban stb. Erdélybe az a ciki, ha te vagy az ki nem segitesz felebarétodon. Mert itt nem az image számit hanem a lélek.
Nekem minden születésnapomat ez a "NEM" árnyékolja be. 56 dec.5.
Utolsó csepp a pohárban, ami jövésre késztetett, az a nagyobbik lányunk 3. osztályos korában dőlt el. Nem tudta felfogni a környezetismereti alapfogalmakat ezen az általad említett nyelven. Lefordítottuk, elmagyaráztuk még orsós magnóra is felmondtuk, hátha jobb kedve lesz hozzá, de ő kijelentette, ezt ő nem tanulja meg. Akkor kezdtük a herce-hurcát. Mégegyszer nem lenne erőm hozzá, az biztos. A többi néma csend...
Egyetértek Veled Marika! Az értékeket a családban kell elsajátítani. Az iskola rásegíthet, de az könnyen lerombolható, ha otthon ellenkező hatások érik a gyereket.
Kedves Mária! A szívemből szóltál, annyira hasonlóak az élményeink, s most mind előtolulnak... Én ugyan már a trianoni-párizsi, duplán is megcsonkított Magyarországon születtem, de szüleim hasonló szellemben neveltek, mint Tégedet. Nem felejtem azokat a nyarakat sem, miket a nagyszülőknél, a túloldali Szatmárban töltöttem (ha összeadom ezeket a hónapokat-heteket, bizony évekre rúgnak!), s azt különösen nem, mikor először megmutatták azokat az ereklyeként tisztelt, rejtegetett magyar zászlókat, mikkel a '40-ben bevonuló magyar csapatokat fogadták. Bizony, kisfiúként én is együtt sírtam öregjeinkkel!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz