Szólj hozzá !

Hozzászólt Boros Magdolna Július 23, 2011, 12:12pm

Elgondolkodtató adatok ezek: az érettségizettek majdnem 70%-a egyetemen, főiskolán! 38 évitapasztalat alapján mondhatom, egy részük nem oda való. Magam is elcsodálkoztam némelyik tanítványomon, akit felvettek egyetemre, főiskolára, és el is végezte!  De az is kérdés, szűksége van-e az országnak ennyi diplomásra? Hol vannak a szakmunkások?  Néha egy villanyszerelőt alig lehet találni!

Hozzászólt Ozsváth Sándor Július 23, 2011, 11:41am

Ne haragudj Magdolna, nem bízom benne! A mondatodat kissé átfogalmazva: Most szinte bárkit felvesznek bárhová!  Éppen tegnap számoltam ki, hogy az idén érettségizettek valamivel több mint 69 %-át vették fel egyetemre-főiskolára! Milyen merítés az ilyen? Lehet-e pályaalkalmasság szerint szelektálni így? Megmondom, mert tudom, hiszen 30 évig dolgoztam a felsőoktatásban, s nem csekély tapasztalattal rendelkezem: Nem lehet, s egyáltalán nem is szelektálnak (max. a sántát nem veszik fel a balettintézetbe, selypítőt meg a színészkarra - bár az utóbbiban nem vagyok biztos!).
Emlékszem, a mi időnkben az már jelentős aránynak számított, ha az érettségizettek 12-13 %-a bejutott! Természetesen volt kontraszelekció is (párt- és szakszervezetis káderek,  Szoc.hazáért kitüntetettek gyermekei, főkiszesek meg nagy F-esek), ami továbbszűkítette a felvétel lehetőségét, de az átlag bizony sokkal magasabb szintet képviselt már induláskor, mint manapság! A végzettek tárgyi tudása, szakmai felkészültsége, intelligenciaszintje meg legalább 50 %-kal volt nagyobb a mostanság végezetteknél - s lehet, hogy még a maiakra nézve hízelgő is ez az arány...

Hozzászólt Nagy Magdolna Július 23, 2011, 11:17am

Majd most..., nem akárkit vesznek fel akárhova.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Július 23, 2011, 11:07am

Ez a minősített szakember-jelző, mint kontár, nemcsak az említett mesterekre jellemző. Arról is értekezést lehetne írni, hogy mennyi diplomás kontár van mostanában (pl. orvosban, tanárban, jogászban vagy uram bocsá'  lelkészben). Tudom, mindig is volt néhány, de hogy manapság mennyi van... s az egyetemek-főiskolák csak úgy ontják az utánpótlást! Az egyik volt tanítványom fogalmazott igen szemléletesen egy ilyen dr. xy-né dr.-ról: "Elül doktor, hátul doktor, középütt meg semmi!"

Hozzászólt Boros Magdolna Július 23, 2011, 11:06am

A kontárkodáson azt is értettem, hogy magunk próbálunk elvégezni bizonyos munkákat. ( pl. a szobafestést már sokan próbálgatják.) 

Egy jó mesternek régen tekintélye, rangja volt a falu közösségi életében..Nem véletlen járt neki az " úr " megszólítás. A társadalmi ranglétrán egy fokkal feljebb érezhette magát, életmódja, életvitele is eltért a hagyományos paraszti  életformától.

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Július 23, 2011, 9:45am

Az a szomorú, hogy a kontárkodás már nem csak a csip-csup, olcsó munkák szintjén jelentkezik. Egyre gyakoribb, hogy drága pénzért is hitvány teljesítményt kapunk - minősített szakemberektől...

Hozzászólt Boros Magdolna Július 22, 2011, 10:17pm

Kontárkodunk bizony, egyre gyakrabban!  Már csak azért is, mert bosszantó, hogy mindenféle csipri - csupri munkákért ,mekkora összegeket szeretnének egyesek bezsebelni tőlünk.Bezzeg " Csoszogi, az oreg suszter "nem akart mindenáron meggazdagodni!

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Július 22, 2011, 9:30pm

Van egy nagyon aranyos mesealak, Mekk mester. (Ott legalábbis nem haragszunk rá.) A magabiztos, örök kontár figurája. Erről a beszélgetésről jutott eszembe. Egyre aktuálisabb.

Hozzászólt Ozsváth Sándor Július 22, 2011, 9:22pm

"Magad  uram, ha szolgád nincsen!" - alapon én is sok mindent meg tudok csinálni, de vannak olyan szakmunkák, mik (jó) mesterek nélkül nem mennek. Őket meg csak kizárólag baráti ajánlásra foglalkoztatok, már ha előzőleg nem ismertem a munkájukat...

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Július 22, 2011, 8:59pm

Kedves Sándor, mennyire együttérzek veled! A házfelújítás manapság valóságos kaland. Nagyon észnél kell lenni. Egy megbízható csapat felbecsülhetetlen érték - mert azért még akad ilyen. Boros Magdi ajánlása azért biztosan garancia...

Néhány éve mi is átestünk egy teljes házfelújításon. Rendkívül színes és változatos tapasztalatokkal gazdagodtunk. Mivel több lépcsőben zajlott le (három év alatt), több brigáddal is volt szerencsénk megismerkedni.

A külső szigetelést például egy környékbeli falvakból alkalmilag összeverődött társaság végezte - nagyon szépen. A szomszédban dolgoztak előtte, láttuk a munkájukat. A főnökük valóságos jellem volt (fiatal korában aktív sportoló, engem római szenátorokra emlékeztetetta megjelenése) - akkor még nem tudtuk, hogy halálos beteg. A mi házunk volt az utolsó munkája. Sajnos, az ilyen megbízható mesterek egymás után hagynak itt minket.

A szobafestő egy tünemény volt, szintén idős ember, környékbeli, megbízható.

A villanyszerelők fiatalok voltak (na végre!), intelligensek, udvariasak, nagyon jól dolgoztak - mint később kiderült, mind villamosmérnökök... Amott nincs állás, itt degeszre keresik magukat... 

A tetőfedőkkel jártunk legfurcsábban. Hosszas keresgélés és alkudozás után egyetlen "mester" volt hajlandó elvállalni a palafedést - mert azt senki nem szereti csinálni. Munka közben többször vissza is kellett bontaniuk a lécezést, mert nem illett rá a pala (nocsak, kibújt a szög a zsákból). Az is kiderült, hogy a tetőablakokat sem tudják beépíteni, holott a szerződésben elvállalták. Augusztusban új brigádot keresni? Végül a férjem építette be az ablakokat, a tetőfedők segédmunkásként asszisztáltak neki. Túl vagyunk rajta, élünk, minden működik!

Mesterügyben ilyen színesnek látom a palettát. Egyetértek Magdival, a becsületes, hozzáértő emberek idősek, egyre ritkulnak, ha még egyáltalán bírnak dolgozni. Szakmunkásképzés meg létezik ugyan, de milyen?!

• ‹ Előző
• 1
• 2
• 3
• Következő >
• Lap