Jó munkának idő kell! – volt a szavajárása. Így aztán a határidő provizórikus tényező volt Mester úrnál, ahogyan atyánkfia falujának „mehánikusát” szólították. De e gyöngeségét elnézték neki, mert az égvilágon mindenhez értett! Igazi ezermester volt, ha kellett patkolt, vaskerítést kovácsolt, dróthálót szőtt, villanyt szerelt, vagy biciklit, motorkerékpárt javított. Teremnyi műhelyében kovácstűzhelytől esztergapadig sorjáztak a különböző rendeltetésű gépek, fúró-faragó-csiszoló kézikészülékek.

Mester urat minden rendszer megbecsülte, még Rákosi alatt is önálló ipart vihetett!  Rendszerint két-három inast tartott, kik szabadulás után aztán hosszabb-rövidebb ideig ott maradtak mellette segédnek. Az udvaron meg mindig téblábolt egy-két fiúcska, kik könnyen kaphatóak voltak amolyan „küldd ki-hívd be” feladatokra, kisebb munkákra. Gyermekként, a többiekhez hasonlóan, atyánkfiát is vonzotta a sok csillogó szerszám s a jellegzetes, mással össze nem téveszthető műhelyszag. A drótszövést szerette a legjobban, mert a hajtókerék kezelése már komoly, bizalmi munkának számított – irigyelték is érte kellőképpen a cimborák.

Mester úr fiatal korában, a nagy háború előtt, sofőr volt a bárónál. Alkalmi mesedélutánjainak rendszeres műsorszáma volt az ottani élet megidézése. Akkor igazi úr volt, emlegette, fölötte állt még a belső cselédségnek is (itt, mondanivalóját aláhúzandó, mindig magasra emelte busa szemöldökét), a személyzet tisztelettel bánt vele, s gyakran cicázott a két szobalánnyal, olykor egyszerre ölelgetve őket – a finom bőrkesztyű ilyenkor azért lekerült a kezéről… Hitték is meg nem is a fiatalok, de az öregek szemhunyorintásából, cinkos tekintetváltásából sejteni lehetett, hogy úgy történt a dolog, ahogyan mondta (mindennek híre ment akkor is a faluban).

Házát már rég lebontották, a műhely egykori helyén most hatalmas ABC terpeszkedik. Ha gondja támad az embernek, valami javítani valója, ma bizony nem könnyű jóravaló iparost találni arrafelé sem, ezermestert meg… Csak a legidősebbek emlékeznek már a Mester úrra, de szavajárását - jó munkának idő kell – még mindenki ismeri, idézi.  Mostanság egy másikat is gyakran citálnak tőle: Mit mondott Bede? Ne törődj vele! Talán nem véletlenül.