Fehér lett a táj.
Mi ez a zűrzavar?
A madár érzi fáj,
S valami furcsa szívébe mar.

Gyönge élet kis testben,
De küzd, hite rendithetettlen.
Tudja mélyen a lelkében,
Ez az élet ezt kell élnem.

Indul nyomban, csak repül,
Suhan, löki a szél,
Keresve egy jó helyet,
Ahol majd boldogan él.

Kismadár mért repülsz?
Elragad a zűrzavar!
Szól hozzá a fehér táj,
Ki neki csak jót akar.

Szárnya gyönge, törékeny.
Leszáll egy ágra félénken.
Pihen, és már tudja,
Elérhetetlen az ő célja.

De megpróbálja mégis,
Nem akarja feladni,
Szállni akar tovább,
Magasra szállni, célját elérni.

Hamar leesik, teste gyönge.
S szenved a földön életéért küzdve.
Látja ezt a fehér táj,
És nem mozdul többé a madár.

Eljön a tavasz, minden csupa zöld,
Apró test a földön pihen.
Meghalt, küzdött dicsőn,
De feledésbe merül minden.