Engedtessék meg, hogy egyszer-kétszer az életben idegen tollal is ékeskedjem. Illetve nem is annyira idegen tollal, hiszen akit idézek, személyesen ismerem, a falujáról írott könyvét is olvastam. Nagy Teréz tanárnő 2008-ban jelentette meg Keménymese. Régi idők tanúi című kötetét, Mezőpanitról. A falu és a szerző iránti tiszteletem jeléül idéznék belőle néhány mondatot, majd egy anekdota-szerű novellarészletet is, amelyben a falu az Őstér nevet viseli.

„A rítusokból semmit sem őriztek meg a panitiak, hiszen protestánsok, pontosabban reformátusok. De azt tudják, hogy ha fekete macskával vagy üres vedrű emberrel találkoznak, nem lesz szerencséjük. Annyira azonban nem hisznek ebben, hogy dolguk végezetlenül fordulnának vissza útjukról. * A huszadik század elejéig a hullócsillagot lidércnek hitték, amely egyszer tűzcsóva formájában elhúzott az öreg Sikó Péter feje fölött egy éjjel szilvalopás közben. Ugyancsak vele történt meg, hogy egy sötét este a Burkus bá’ kapujában látott egy fekete kutyát, és amikor megdobta egy kővel, az: emberi hangon szólalt meg. A vén Csejdinéről pedig tudták, hogy macskává vagy libává változott, amikor szükségét érezte vagy megkérték rá, hogy kihallgassa a kapuban beszélgető szerelmeseket. Olyan boszorkányról is tudtak, aki képes volt elapasztani a tehén tejét. Beszélték ezt Giza nénről, Borbély Albert anyjáról, aki Bíró Sándor és Gál Dani tehenének vette el, és csak egy harcói vajákos asszony gyógyíthatta meg, igaz, két véka búzáért. Ha a beteg gyermek nem akart gyógyulni, az öreg Cozmánéhoz vitték, aki ólmot öntött. Miközben a gyermek ivott a vízből, ő valamit mormogott, de nem értették, mert románul beszélt. A haragosra úgy hoztak rontást, hogy egyik ruhadarabját éjfélkor elvitték a faluvégi keresztúthoz. * A szellem ilyenfajta lekenyerezésével vagy a varázsformula átkeresztelésével ma már nem törődnek, és böjtölni sem szoktak, csak nagypénteken. * Vallásos, istenfélő emberek a panitiak, de hisznek abban, hogy az Isten még itt ezen a földön mindenkinek megfizet minden gonoszságáért, hiszen Ő az élet, a sors és a halál ura. Viszont vágyálmaik nincsenek: a ráció és a hit vezérli őket.”

„Híre ment Kemény Ádám új módszerének, ami szerint a szocialista termelést a mátrix-módszerrel igen pontosan nyomon lehet követni. (Ugyanis akkor még nem volt számítógép.) Az elvtársak úgy sorjáztak Őstérre, mintha ettől kapnának receptet a hanyatló mezőgazdaság felemelésére. Erősen úrnak néztek ki, de senki sem urazta őket. Még csak az kellett volna! Mindegyiknek ágrólszakadt szegényember volt az apja, és a gazdálkodáshoz sem konyítottak semmit. Aztán úrként sem tudtak viselkedni. De nem is akartak. Inkább csak úrként élni. * Kemény Ádám, a frissen kinevezett állattenyésztő technikus tette a dolgát, mégsem tudott elég izmot varázsolni a tehenekre. Így azok csak feküdtek, és álmukban a rég nem látott illatos szénát kérődzték. * Megérkezett egy elvtárs a farmra, és úgy gondolta: megleckézteti a nagyokost, különben feljebbvalói még ittjártát sem hiszik el.

Csattant is a kérdés, köszönés helyett:

„Mért nem állnak fel a marhák?”

Ádám gondolkozott egy kicsit, aztán kivágta:

„Jelentem, mert lefektették!”

„Kik?”

„A párt” – hangzott a válasz. „ – Amit a párt egyszer lefektet, azt az ötéves terv sem állíthatja fel.”

Gondolkozott a sokoldalúan fejlett keretlegény egy kicsit, de mert fogalma sem volt az állattenyésztésről, hirtelen sarkon fordult, és úgy eltűnt, mint szürke szamár a ködben.”