Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Mihez kezdjen a munkanélküli pedagógus?
Minap, elkeseredett hangvételű levelet kaptam munkanélkülivé degradálódott pedagógus ismerősömtől. Kihullt a megszorító intézkedések rostalyukán - lévén nem rendelkezett címzetes állással, a leépítések nyomán nem maradt betölthető hely az oktatási hálózatban. Tudom, nem ő az egyedüli eset, több százan eveznek hasonló hajóban. Sőt, ami rosszabb: a több százat legalább három-néggyel kell beszorozni, hiszen minden munka nélkül maradt pedagógus egy-egy súlyos szociális problémát jelent! (A szóban forgó „élő példa” egy viszonylag elszigetelt vidéki településre betelepedett tanító bácsi és kétgyerekes családja, akik most egyik napról a másikra biztos havi jövedelem nélkül maradtak.)
Ez a partikuláris eset egy globális megszorító intézkedéseket alkalmazó politikának a része – az a része, amelyben az egész koncepció defektusa tetten érhető. Egyszóval: a fejetlen, kapkodó intézkedések következménye, ez lett. Megdöbbentő, hogy úgynevezett magas, felelős kormányzati körökben, ilyen aberráns intézkedések foganatosíthatók! Alapvetően nem lenne jogom hozzászólni, hiszen nem vagyok közgazdász, nem értek sem a mikro-, sem a makro-gazdaságpolitikához, az állami költségvetési mechanizmusok működési elvéhez. De, amikor ilyen esetekkel szembesülök, talán nem is kell a szakágazat tudora lennem ahhoz, hogy megállapítsam: fejetlen tűzoltáshoz hasonlít a válságkezelés. Merthogy, milyen válságkezelés az, ami válságot generál? Az esetből kiindulva, úgy tűnik az állam a saját államháztartási deficitét az állampolgárra varrja. Érzem, hogy ebben a felvetésben elválik egymástól az állam és az állampolgár – ami alapvetően abszurdum lenne! –, de az elvekkel szemben a hétköznapi valóság ezt az abszurditást jeleníti meg. Azoknak sincs igaza, akik azt mondják, hogy a munkanélküli segéllyel továbbra is felelősséget vállal az állam a polgáraiért, hiszen köztudott, hogy néhány hónap múlva ez a segítség is lejár, s a polgár teljesen magára marad.
Kétségtelen, hogy az államháztartás által eltartottak száma indokolatlanul nagy. Az is tény, hogy a bérezések szintjei is, olykor elképesztő méreteket öltenek, ami enyhén szólva a törvényes lopás gyanúját veti fel. De még az is, hogy nagyon sok „ingyenélőt” tart az államháztartás, akiktől valóban meg kell szabadulni. Azonban, egy felelős állam akkor bizonyul felelősnek, ha biztos alternatívák tudtában alkalmaz ilyen átszervezéseket és megszorító intézkedéseket.
A szóban forgó esetben, a kérdés a következő: mihez kezdjen egy szakképzett, de munkanélküli pedagógus? Rossz belegondolni, hiszen a legoptimistább válasz is csak az lehet, hogy: szakképzetségét igazoló oklevelével kitörölheti… (Elnézést ezért a keresetlen, parlagias sommázásért, de az ügy ismeretében nem vagyok képes emelkedettebb stílusban fogalmazni.)
További kérdésem: nincs szükség ezekre a nevelőkre? A szóban forgó esetben egy falusi tanító bácsiról van szó. Egy olyan pedagógusról, aki a hátrányos vidéki környezetben élő gyerekeket hivatott oktatni, nevelni. Költői a kérdés, hiszen, aki ismeri a vidéki körülményeket, pontosan tudja, hogy a béka ülepe alá jutott vidéki térségnek, elsősorban kiváló pedagógusokra van szüksége, akik a rejlő humán erőforrások felturbózására hivatottak. A vidéknek, igenis szüksége van a tanítókra. Mégpedig a helyben lakó pedagógusokra, akik nemcsak ingáznak a „munkahelyükre”, hanem állandóan jelen vannak a település életében, és jelenlétükkel, munkájukkal fokozzák azokat a társadalmi folyamatokat, melyek segítik a vidéki közösségeket önmagukra találni, megerősödni. Ezek olyan szempontok, melyek aligha merülnek fel egy közgazdasági tanulmányban.
Hályogkovács-szerű okoskodásnak tűnhet, de azért megjegyzem: talán nem a pedagógusokkal kellett volna kezdeni a leépítéseket! Olvasom, hogy a Kormány ismét egy tanulmány elkészítésén fáradozik (sic!), annak érdekében, hogy meggyőzze a Nemzetközi Valutaalapot arról, hogy eleget tesz azon feltételeknek, melyek lehetővé teszik, hogy a nemzetközi pénzintézet kiutalja a hitel hatodik részletét is. Ebben a tanulmányban esik szó arról, hogy az úgynevezett személyi juttatásokat lecsökkentsék 30%-ra, illetve, hogy az ösztönző juttatásokat besorolják a személyi költségek közé. Sőt, most beszélnek arról, hogy a közalkalmazotti szférában alkalmazni kellene a teljesítményfüggő bérezési mértékrendet. Vajon, nem ezzel kellett volna kezdeni? Mint tudjuk, azzal kezdődött, hogy egységesen, minden közalkalmazotti szférában bevezették a 25%-os kiadási csökkentés rendeletét, melynek következtében, többek között tanintézményeket zártak be és pedagógusokat bocsájtottak el. Mondhatnánk kész röhej, hanem lenne teljesen siralmas.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Borbély Irén Szeptember 21, 2010, 12:16am
-
Amíg diplomás pedagógusok katedra nélkül vannak,a protekciós helyetteseknek van hely, vagy igazgató és baráti köre másfél katedrát foglal.Nálunk zeneoktatás meg kézimunka (technika) évek óta nincs,de a fizetést mindig felveszik-valakik- A Konzervatóriumot végzett tanárnő meg virágkertészkedésből él .Csak a mi falunkban 5 szakképzett pedagógus tengődik " más forrásból ".Egy 10 osztályos takarítónőből lehet kulturális referens ha (egy magát demokratikusnak nevező) szövetség támogatja. Az egyetemet végzett meg mehet bolti eladónak.
-
Hozzászólt Kálmán Csaba Szeptember 17, 2010, 12:22pm
-
Kedves Zsombor!
Sajnos a technikai fejlődés és a globalizáció automatikusan azt is eredményezte, hogy a korábban viszonylag jól működő összetartó falusi közösségeket szétrombolta. Megszűntek azok az egymásra utalt és egymásra építkező közösségi szakmák, kapcsolatok, amelyek biztosították azt, hogy egy közösség nagyrészt önellátó legyen és minden tagja megtalálja benne a maga szerepét, hivatását. Ez alól talán egyedül az amish közösségek jelentenek kivételt, persze náluk is vannak problémák, de a világ sodrása jóval kevésbé érinti őket, mint a világ különböző részén élő bármely más vidéki közösségeket. Ennek kulcsa az a mentalitás, hogy mindenben segítik egymást, a házépítéstől kezdve a földművelésig, persze a technikai fejlődés kizárásával. Ennek nyilvánvalóan nagy hátrányai is vannak, viszont ezáltal van biztosítva az, hogy minden emberre szükség van a közösségben, minden ember hasznos munkát végezve megtalálja a boldogulását.
Kérdésedre: az állam az oktatást minden szempontból alárendelte a gazdasági fejlődésnek és a GDP bűvöletének. Az egész világot az a szellem uralja, hogy mindenből árucikket lehet csinálni, minden eladható és minden megvehető, mindent számokban és százalékokban kell mérni.
-
Hozzászólt Brassai Zsombor Szeptember 17, 2010, 11:29am
-
Kedves Csaba! Teljesen érthető, amit írtál, és rendkívül tetszik, hogy azonnal megoldást javasolsz! Sőt, nagyon jó megoldást. Csakhogy, az általad javasoltak megvalósulásához egy olyan közösségi szellemre van szükség, amit sajnos Erdély egyetlen társadalmi grémiumában sem tapasztalok. Nem részletezem, csak csendben megjegyzem, hogy a jelen nyers kontextusában ez inkább utópikus megoldásnak tűnik, mintsem kivitelezhetőnek. Azonban, a lényeg a lényeg: van megoldás, és csak az érintetteken múlik, hogy tudnak-e élni ezzel. És ez a felvetés nemcsak a pedagógus társadalmat érinti, hanem nagy általánosságban minden erdélyi magyar társadalmi csoportot. Nem vagyok szkeptikus, osztom utópikusnak tűnő optimizmusodat, sőt örömmel nyugtázom, hogy az utóbbi hónapokban tapasztalhattam biztató jeleket. Például a marosvásárhelyi zöld szervezetek összefogását, melynek eredményeként sikerült megakadályozni (egyelőre) a somostetői erdő tönkretételét. (Erről többet: brassaizsombor.blogspot.com oldalon).
Persze, ettől még marad a bejegyzésemnek egyik lényeges kérdése: milyen jelentőséget tulajdonít az állam a pedagógusoknak, illetve az iskolai nevelésnek. Merthogy, nemcsak a szakképzett pedagógus egzisztenciális dilemmájáról van itt szó, hanem elsősorban arról, hogy az állam milyen jelentőséget tulajdonít azoknak, akik az emberi erőforrás fejlesztéséért igen sokat tehetnek. No, meg sok más egyébről is...
Javaslatodat mindenképpen tolmácsolni fogom az érintetteknek!
-
-
Kedves Zsombor!
Nem akarok belemenni most a gazdasági elemzésekbe, röviden csak annyit, hogy jelenleg VÁLSÁG van, minden lelassult, így jóval kevesebb adó folyik be, így az állam nem tud mást csinálni mint leépíteni és megszorítani, erre a legjobb a görög példa.
Inkább azon töprengtem, hogy mit tehet ilyen helyzetben egy pedagógus. Nekem az lenne a javaslatom, hogy mindenképp keresse meg hasonló cipőben járó pedagógus társait és alakítsanak egy helyi "pedagógusi kört". Ennek az a legfőbb célja, hogy közösen gyűjtsék össze a korábbi diákjaik szüleinek címeit és írjanak levelet, amiben felajánlják, hogy felkészítő magánorákat adnak gyermekeiknek. Fontos, hogy összefogjanak és közösen írjanak levelet, mert így nagyon sok szülőnek a címe összejön, és így hatványozottan nagyobb az esély arra, hogy minden pedagógus, a maga szakterületének megfelelően találjon magándiákot.
Ugyancsak fontos, hogy egymás között legyen egy becsületes szövetség is, azaz vannak olyan tantárgyak, amelyekre sokkal több jelentkező van, mint másra, ezért ha már valakinek van 1-2 magándiákja, akkor úgy segítsék egymást, hogy pedagógus kollégájuknak átengedik a következőt, ha ismeri azt a szakot. Persze nem biztos, hogy egy zenetanár matematikát is oktatni, ezért fontos, hogy a "pedagógusi kör"-ben tisztázzák, hogy melyik pedagógusnak mi a fő tantárgya és mi az amit még tudna oktatni. Az is fontos, hogy megkeressék azokat a pedagógustáraikat, akiknek van állásuk és elmondják, hogy senki állása nincs biztosnságban, ő azzal tud segíteni a pedagógusi körnek, hogy szülői értekezleten meghírdeti, hogy van ilyen. Természetesem a állásban lévő pedagógus ne vállaljon magánórát, inkább értesítse a pedagógusi kört, hogy egy szülő ilyen meg ilyen magánórát szeretne gyerekének.
Na ez elég hevenyészett lett, de azért remélem érthető.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz