Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Mikor Cili szerelmes
Mikor Cili szerelmes
Chantal, aki egyébként a kevésbé puccos Cili hívó névre hallgat és kékszemű sziámi lány, betöltötte a hét hónapot. Ez még nem bírna hír értékkel, de az már igen, hogy Cili a nemi érés küszöbén szerelmes lett. Még nem konkrétan egy másik macskába, csak úgy, mondhatni szerelmes lett a szerelembe. Órákig üldögélt álmodozva egy rózsabokor alatt, szimatolta a szelet és önfeledten kurrogott a napon fetrengve. Két, férfiasságától megfosztott öreg kandúrunk régimódi kedveskedése mellett egyébként Cili maga a hűvös megközelíthetetlenség, baljós tekintettel figyeli udvarlásomat, majd látványosan hátat fordítva jelzi, ma nincs fogadóóra.
Néha ábrándozva ül kedvenc helyén a kertben, egy bambuszbokor alatt, s amint feléje közelítek, megvárja, míg mellé guggolok, majd hirtelen nagyot szökken és idegtépő lassúsággal, farkát magasra emelve elsétál. Cilitől dorombolást, érintést kapni ritkaságszámba megy, ezért őszintén meglepődtem, mikor egy este hangtalanul, mint egy kísértet megjelent az ágyamon, mélyen szemembe fúrta kék tekintetét és azt mondta, „prrrűűű”. Aztán gyors egymásutánban a következő dolgok történtek: Cili az ölembe bújt, majd halk torokhangon dorombolni kezdett és különös kurrogó hangokat hallatva a fenekét emelgette félre álló farokkal. Ajjaj, szólt a férjem, kezdődik. Valóban, Cili szerelmes lett és innentől minden nap bővelkedett kalandokban.
A két ex kandúr rezignáltan vette tudomásul az egyre ajánlkozó szüzet, Oszkár, a vörös, látványosan a másik oldalára fordult a széken szundikálva, míg Kand úr, ki tavaly lett megfosztva szívtiprói mivoltától még halványan emlékezett a tennivalókra, elméletben. Gyakorlatban is próbálkozott, de az állatorvos rátermettségének köszönhetően nem ment a dolog. Miután Cili látta, hogy a tehetségtelen háziurakkal nem boldogul, indult volna szeretőt keresni. Más fegyver nem volt a kezünkben, lévén Cili csak megőrzésre nálunk, tehát bezártunk ajtót-ablakot.
Éjszakánként vakmerő trubadúrok zengtek elcsukló hangon szerelmi dalokat ablakunk alatt, mit csak néha szakított félbe hisztérikus kutyaugatás és egy-egy türelmét vesztett szomszéd csatakiáltása, kuss! Reggelre különböző színű és korú párbajhősök vontak szoros, elkeseredett gyűrűt a ház kijáratához, nem törődve az őrjöngő kutyákkal, volt köztük félénk újonc, vakmerő félfülű amorózó és a kedvencem, egy fehérmellényes cirmos, kit Forest Gump-nak neveztem, mert úgy futott mikor a kutyák kergették, mint filmbéli névrokona.
Addigra Cilin az őrület jelei kezdtek mutatkozni, eljátszotta a végzet asszonyát, fátyolos szemmel jajongott az ágy alatt, a lépcsőn, a kádban, kipróbálta a lapos és oldalt kúszás összes létező formáját. Elcsukló hangon, zokogva dorombolt, majd oldalára fordulva mellső mancsain vonszolta magát a szőnyegen. Így teltek napok, mi Cilivel keltünk és feküdtünk, távol tartva őt a leleményes és erőszakos apajelöltektől, míg egy reggel a konyhában Forest Gumppal néztem farkasszemet. A pulton üldögélt és szerelmesen kurrogott felém. Beláttam, a helyzet tarthatatlan, itt cselekedni kell, jöjjön az állatorvos.
Kéjes örömmel tartottuk Cilit, csak egy kis szúrás, aztán vége az álmatlan éjszakáknak és a harckészültségnek.
Másnap reggel még két megkésett harcos üldögélt a diófán, ám Cili a nappali lépcsőjén ülve fogadott, szemében unalom és jeges közöny. Azóta otthon minden csendes. Újra csendes.
Chantal, aki egyébként a kevésbé puccos Cili hívó névre hallgat és kékszemű sziámi lány, betöltötte a hét hónapot. Ez még nem bírna hír értékkel, de az már igen, hogy Cili a nemi érés küszöbén szerelmes lett. Még nem konkrétan egy másik macskába, csak úgy, mondhatni szerelmes lett a szerelembe. Órákig üldögélt álmodozva egy rózsabokor alatt, szimatolta a szelet és önfeledten kurrogott a napon fetrengve. Két, férfiasságától megfosztott öreg kandúrunk régimódi kedveskedése mellett egyébként Cili maga a hűvös megközelíthetetlenség, baljós tekintettel figyeli udvarlásomat, majd látványosan hátat fordítva jelzi, ma nincs fogadóóra.
Néha ábrándozva ül kedvenc helyén a kertben, egy bambuszbokor alatt, s amint feléje közelítek, megvárja, míg mellé guggolok, majd hirtelen nagyot szökken és idegtépő lassúsággal, farkát magasra emelve elsétál. Cilitől dorombolást, érintést kapni ritkaságszámba megy, ezért őszintén meglepődtem, mikor egy este hangtalanul, mint egy kísértet megjelent az ágyamon, mélyen szemembe fúrta kék tekintetét és azt mondta, „prrrűűű”. Aztán gyors egymásutánban a következő dolgok történtek: Cili az ölembe bújt, majd halk torokhangon dorombolni kezdett és különös kurrogó hangokat hallatva a fenekét emelgette félre álló farokkal. Ajjaj, szólt a férjem, kezdődik. Valóban, Cili szerelmes lett és innentől minden nap bővelkedett kalandokban.
A két ex kandúr rezignáltan vette tudomásul az egyre ajánlkozó szüzet, Oszkár, a vörös, látványosan a másik oldalára fordult a széken szundikálva, míg Kand úr, ki tavaly lett megfosztva szívtiprói mivoltától még halványan emlékezett a tennivalókra, elméletben. Gyakorlatban is próbálkozott, de az állatorvos rátermettségének köszönhetően nem ment a dolog. Miután Cili látta, hogy a tehetségtelen háziurakkal nem boldogul, indult volna szeretőt keresni. Más fegyver nem volt a kezünkben, lévén Cili csak megőrzésre nálunk, tehát bezártunk ajtót-ablakot.
Éjszakánként vakmerő trubadúrok zengtek elcsukló hangon szerelmi dalokat ablakunk alatt, mit csak néha szakított félbe hisztérikus kutyaugatás és egy-egy türelmét vesztett szomszéd csatakiáltása, kuss! Reggelre különböző színű és korú párbajhősök vontak szoros, elkeseredett gyűrűt a ház kijáratához, nem törődve az őrjöngő kutyákkal, volt köztük félénk újonc, vakmerő félfülű amorózó és a kedvencem, egy fehérmellényes cirmos, kit Forest Gump-nak neveztem, mert úgy futott mikor a kutyák kergették, mint filmbéli névrokona.
Addigra Cilin az őrület jelei kezdtek mutatkozni, eljátszotta a végzet asszonyát, fátyolos szemmel jajongott az ágy alatt, a lépcsőn, a kádban, kipróbálta a lapos és oldalt kúszás összes létező formáját. Elcsukló hangon, zokogva dorombolt, majd oldalára fordulva mellső mancsain vonszolta magát a szőnyegen. Így teltek napok, mi Cilivel keltünk és feküdtünk, távol tartva őt a leleményes és erőszakos apajelöltektől, míg egy reggel a konyhában Forest Gumppal néztem farkasszemet. A pulton üldögélt és szerelmesen kurrogott felém. Beláttam, a helyzet tarthatatlan, itt cselekedni kell, jöjjön az állatorvos.
Kéjes örömmel tartottuk Cilit, csak egy kis szúrás, aztán vége az álmatlan éjszakáknak és a harckészültségnek.
Másnap reggel még két megkésett harcos üldögélt a diófán, ám Cili a nappali lépcsőjén ülve fogadott, szemében unalom és jeges közöny. Azóta otthon minden csendes. Újra csendes.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Július 1, 2011, 9:06pm
-
És szeretjük is őket, meg ők is minket :))
-
Hozzászólt Kaloz Maria Magdolna Július 1, 2011, 7:45pm
-
Gyermekkorom ota mindig idegenkedtem a cicaktol.Fogalmam sem volt miert,de az elet valaszt adott ra.Fiamek kisboltjaban talaltam ra egy cicakrol szolo laprat,ahol azt olvastam,hogy letezik "macska fobia".Ekkor jottem ra,hogy velem van a baj es tovabb olvasva a cikket ttudtam meg,hogy ezt le lehet kuzdeni.Most mar van is a csaladban egy cica Maja a neve es nagyon megszerettem,aranyos kedves allat de,sajnos ot is meg kellett muteni.Szegeny cicak....! De legalabb gondjukat viseljuk.
-
Hozzászólt Szatmari Gizella Június 13, 2011, 1:44pm
-
NEKEM IS SZIAMI CICAM VAN ES EZEKBEN AZ ELMENYEKBEN VOLT RESZEM MI HAROMSZOR MEGENGEDTUK HOGY ATELJE ASZERELMI GYONYORT EDES KIS UTODOKAT HOZOTT A VILAGRA AMILYEN ODAADO SZERETETTEL GONDOZTA A PICIKET ES TANITOTTA AZ KESZ ELMENY ORAKIG ELNEZTEM ARANYOS AK VOLTAK EN AZT TANACSOLOM HOGY BAR EGYSZER ENGEDJE OT SZULNI MAJD MEGLATJA NEM BANJA MEG AZTAN RAER AZ INJEKCIO
-
Hozzászólt Fejősné Bakonyi Katalin Június 7, 2011, 5:15pm
-
Nagyon aranyos és sorakoztató köszönöm
-
Hozzászólt zachari ilona Június 6, 2011, 9:45pm
-
nagyon jol van megirva,nagyon szorakoztato. gratulalok nagyon tetszik.
-
Hozzászólt Csáky János Lajos Június 6, 2011, 12:55pm
-
Nagyon jól meg van fogalmazva a történet,én is részesültem már hasonló esettel,voltak macskáim,sőt éjszaka,arra ébredtem, hogy nedves a pizsamám,mert le fiadzott a kis betyár az ágyamban.Üdv.János
-
Hozzászólt Kalamár Márta Június 6, 2011, 12:45pm
-
Nekünk nincs cicánk, de már négy alkalommal is volt, hogy a mi teraszunkra szültek macskák. Pedig én nem is szeretem a macskákat. Azért etettem őket, és a kis cicákat azért szeretem, mert olyan édesek! Előbb-útobb elkoboroltak, eltűnedeztek. Mi semmit nem tettünk ellenük. Úgy-hogy én sajnálom szegényCilit. Amúgy nálunk is minden macska Cili volt.
-
Hozzászólt Bálint Mária Június 6, 2011, 12:12pm
-
Szegény Cili... Szegény Cili? Neki megadatott az udvarlók rajongása. Az én Szuszim hiába szökik ki legényt keresni a lakótelepen, amit mostanában parknak becéznek, nem lel egy legénnyi legényt. Kóborolnak itt néhányan, de úgy látszik már őket is eunuchizáltatta a sors.
-
Hozzászólt Ozsváth Sándor Június 4, 2011, 2:47pm
-
Hogy mit ki nem lehet kerekíteni egy csacskaságos macskaságból (vagy macskaságos csacskaságból?)! A lényeg az, hogy - minannyiunk örömére - élvezetes írásmű született!
-
-
Akkor már megérte megírni :))
- ‹ Előző
- 1
- 2
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz