hogy bőröd bőrömhöz ér
karodban ringat majd el
újra az álom
régen kóstolt csókjaid
hullanak
szívemre
sóvárgó számon
neked szóló a
sóhaj
ölelj
hullj rám
forrjon össze újra
a test és a lélek.
Szerettelek
hangjait hallom
régi zenéknek
s mellkasodnak
ahogy felszakadtak
a bánatsejtek
tébolyultan
hullott ölembe
vacogva
futott szét testemen a
gyönyörű
kiéhezett
rózsa szerelem
kezed testemet
körbe takarta
mindentől megszabadulva
zuhantam
lélegzet visszafojtva
az
örvénylő
semmibe
későn hullott le
rólam a régi páncél
mit neked nyitottam meg
egyedül
és most
évek múlva is
tudom
Te voltál
az égi irgalom.
Kiút nincs
éhes vagyok
és fázom
nyári zápor
mossa rólam
a vágyat
minek kiáltok
késő lesz már
ha halogatod lépted
üres órák
napok és évek
adj ennem
itass meg
csókod foszlányait
szórd sejtjeimre
kérlek.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz