Mint a patak
Dobrai Zoltán 2007. 09. 12.

Mint gyors vizű hegyi patak,
vize nem áll meg hordaléknak,
de ha kell, hát tajtékozva ,
néha lassan csordogálva,
megy végfele.... Óceánba!

Én is lassan vagy rohanva,
megyek a saját sorsomba,
utam nem állja senki már,
itt sehol senki rám nem vár,
jó ez így, senkinek nem kár.

Érből lett vadvizű patak,
utat törsz te magadnak,
kő vagy hegy: neked nem számit,
nincs olyan, ami megállít,
ha kell, legyőzöl akármit!

Nem harcolok én senkivel,
megbékélek már mindennel,
de szép is, jó is volt minden,
ami elmúlt és ma nincsen,
akkor nem kérem, hogy legyen.

Kis tiszta, szép patak menjél,
önmagadhoz csak hű legyél,
gátak netán meg állítnak,
csak szabj szabályt önmagadnak,
netörődj ha nem hallgatnak!

Megalkuszom - vége tudom,
amit tettem azt nem bánom,
csodás volt a csoda nekem,
nő s nem bor volt a mindenem,
tudom én, nem kell szégyellnem.

Óceánba ha nem is érsz,
ma még kicsi vagy, de nem félsz,
holnap tombold hát ki magad,
győzni fogsz ,harcot fel nead,
akkor neked lesz igazad!