Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Mint oldott kéve

Atyánkfia vendégeskedik, régi, erdélyi barátai hívták meg születésnapot ülni. Mondják, rendkívüli az alkalom, mert ismét együtt a család! Német neve ellenére az ünnepelt tősgyökeres szatmári, a hetvenes évek elején nősült, s igazi lófőszékely lányt vett feleségül. Az egyetemen ismerkedtek meg Kolozsvárott, megsajnálta a bikkfanyelvű lányt, ki sehogy sem boldogult a román szakszókinccsel, fordítgatott neki, meg segített eligazodni egyben-másban, s így összemelegedtek. Még a Ceausescu-érában települtek át - ne bozgorozzák őket lépten-nyomon odahaza! - remélve, hogy itt legalább magyarok lehetnek, meg aztán fiaik még elemisták, jobban boldogulnak majd anyanyelven.

Húsz évükbe telt, míg elérték itt is az ottani szintet. Albérletből szolgálati lakásba, végül saját házba költöztek, egy szelíd lankán kis szőlő is kerekedett, komfortos présházzal, mint egykor otthon volt - ezt szánták a családi összejövetelek színhelyének.

Közben a gyerekek kirepültek, ők meg nyugdíjba mentek. Felmenőik közül már csak a feleség édesanyja él, s most ő is itt van, két hétre ráhagyva a kicsiny székely portát a jószomszédokra. Atyánkfiával együtt éppen tízen övezik a szőttesterítő asztalt.

Gyermekeik szép pályát futottak be már eddig is. Egyikőjük programozó matematikus, vállalkozó, másikuk erdész. A nagyobbik nős, két gyermek édesapja, Hollandiában élnek, Utrechtben. Felesége belgiumi francia, egy brüsszeli szakmai konferencián ismerkedtek meg, s mivel midketten jól beszélnek angolul, az lett közös nyelvük. Fiúk otthon holland iskolába jár, kitűnő tanuló, de jól bírja "anyanyelvét" is. Testvére, kései leányka, még karonülő, mamája hol angolul, hol franciául gügyög hozzá.

Az öccs szerencsét próbálni Svédországba ment, fent északon erdészkedik, de nehezen viseli a klímát, s erőst birkózik a nyelvvel - ebben anyjához hasonlít -, azért németül valahogy elboldogul, annyi ragadt rá az apjától. Végre elhozta bemutatni barátnőjét is, kinek szülei még Tito idejében települtek ki Bácskából, s mivel anyja temerini sváb lány, jól beszél németül.

Atyánkfia már alig tudja követni a nemzeti-nemzetiségi szálakat, ezért igyekszik azokra szűkíteni a kört, akikkel legalább magyarul társaloghat.

Nagyanyó eddig némán ült főhelyen, riadtan fürkészve az egybegyűlteket, most váratlanul felsóhajt: Mint az oldott kéve...

Megtekintések: 230

Tetszik

3 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt zachari ilona Október 17, 2012, 8:57pm: ez mind igy van sajnos,mar azt sem tudjuk melyik a mi igazi unnepunk vagy melyik a fontosabb, hogy meg ne sertsunk senkit

Hozzászólt Bálint Mária Október 17, 2012, 8:41pm: Sándor, már épp azon töprengtem, hogy hova lettél. Rá kell jönnöm azonban, hogy én is sokat hiányoztam innen.

Szétszóródunk bizony. Hiába tartom a szüleim házát "tehetségem szerint" készenlétben, talán soha nem lesz már állandó lakója. Hiába épít egyik szívemhez közelálló rokon odahaza nagyobb házat, mint amilyet Belgiumban vett, talán az ő családja is csak fecske lesz ott. A szívünk húz haza, a körülmények meg máshova.

Hozzászólt Cseh Tamás Március 19, 2011, 10:03am: Kedves Ágnes! Igaza van.

Nézzük a történet jó oldalát.A szereplőknek talán nem mondják azt,hogy románok ott ahol vannak,talán nem is ismerik ezt a népet.

Hozzászólt Anderlik Ágnes(Püsök) Március 18, 2011, 4:14pm: Szomoru a történet! Erdélyi magyar vagyok, ott "bozgor", itt román, még most, 23 év után is. Itt születtek a gyerekeim,látták, ahogy ezen dühöngök!Ők ezt nem akarják. Büszkén viselnék a kokárdát, de még mindig van, aki ezt nem nézi jó szemmel. Csoda hát, ha sokan inkább elmennek innen?

Hozzászólt Ozsváth Sándor Február 25, 2011, 12:33pm: Kedves Tamás!

Minden megjegyzés csak tovább erősít! Harmincadik évemet töltöm Debrecenben, a Kölcsey-főiskolán. Több tárgyat tanítottam ez idő alatt, de a legnépszerűbb mindig a magyarságismeret volt (természetesen nem a hivatalos, hanem ami a tankönyvekből kimaradt, vagy politikai-ideológiai okokból ott másképp tárgyaltatott). Az a tapasztalatom, hogy az ifjúság nagyon szeretné ezt az igazi, valóságos történelmet-művelődéstörténetet megismerni, de amíg valódi fordulat nem következik be az oktatásügyben nem tud hozzáférni, mert továbbra is a zagyvalékot kapja...

Hozzászólt Cseh Tamás Február 25, 2011, 10:51am: Kedves Sándor!

Jó írás ,még egyszer,sikerült rávilágítani erre a gondra,de ezek az emberek talán normálisaknak maradnak,mégha nem is lesznek egy idő után magyarok..

Sajnos Erdélyben is nagyon fogyott a magyarság és más magyar területeken is.

De legalább emeljük Magyaro.-on is a színvonalat.

Az egyik gond a létszám,a másik meg az összetétel (és itt most nem kisebbségre gondolok-habár ez is nagy gond) ,hanem a kulturális színtre.Sajnos sokan nézik az agytompitó műsorokat (lásd BB,VV ,celeb-ek -mik és kik ezek? mindenki lehet celeb?) és még élvezik is. Én legalább tudom,hogyha ebben az időben nem nézem a TV-t nemcsak(nem dícsekvésből mondom,de még egyet sem sikerült megnézni-persze ez nem a véletlen műve),hogy semmit nem veszítek,de még nyerek is,mivel nem leszek h_lyébb.És hogy ezt miért engedik ? Tudom,mindenkinek joga van azt sugározni amit akar,stb,stb.

Itt most befejezem,nem mintha csak ennyi lenne,de ...

Hozzászólt Ozsváth Sándor Február 23, 2011, 2:03pm: Kedves Tamás, köszönöm az észrevételt!

Pontosan erről van szó. Annyira összegubancolódtak a családi szálak, hogy lassan már azt sem tudni, ki, melyik nemzetnek a fia-borja. A második-harmadik nemzedék meg már...Nagyon féltem a távolra szakadtakat, itt a Kárpáthazában meg rettenetesen fogyunk.Tizenöt millió magyar miniszterelnöke akart lenni anno Antall József, de korrekt demográfusok szerint ma már csak tizennégy millióan vagyunk...

Hozzászólt Cseh Tamás Február 23, 2011, 1:43pm: Gratulálok az íráshoz.Jól esett olvasni,habár egy idő után így kivülről elég nehéz volt követni,ki kinek a kije és milyen nemzetiségű is?

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Február 20, 2011, 2:07pm: Én is úgy érzem és nagyon örülök, hogy megerősítettél benne. Mindenesetre nagyon törékeny még ez a változás, de reménykedni kell!

Hozzászólt Szilágyi Perjési Katalin Február 20, 2011, 1:28pm: Naponta találkozom bíztató jelekkel, ritkán nézek tv-t, inkább dunát, de az m1-en, 2-n is látok néha elgondolkodtató műsorokat, filmeket. Elindult a változás, higyjétek el!