Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Mint oldott kéve
Atyánkfia vendégeskedik, régi, erdélyi barátai hívták meg születésnapot ülni. Mondják, rendkívüli az alkalom, mert ismét együtt a család! Német neve ellenére az ünnepelt tősgyökeres szatmári, a hetvenes évek elején nősült, s igazi lófőszékely lányt vett feleségül. Az egyetemen ismerkedtek meg Kolozsvárott, megsajnálta a bikkfanyelvű lányt, ki sehogy sem boldogult a román szakszókinccsel, fordítgatott neki, meg segített eligazodni egyben-másban, s így összemelegedtek. Még a Ceausescu-érában települtek át - ne bozgorozzák őket lépten-nyomon odahaza! - remélve, hogy itt legalább magyarok lehetnek, meg aztán fiaik még elemisták, jobban boldogulnak majd anyanyelven.
Húsz évükbe telt, míg elérték itt is az ottani szintet. Albérletből szolgálati lakásba, végül saját házba költöztek, egy szelíd lankán kis szőlő is kerekedett, komfortos présházzal, mint egykor otthon volt - ezt szánták a családi összejövetelek színhelyének.
Közben a gyerekek kirepültek, ők meg nyugdíjba mentek. Felmenőik közül már csak a feleség édesanyja él, s most ő is itt van, két hétre ráhagyva a kicsiny székely portát a jószomszédokra. Atyánkfiával együtt éppen tízen övezik a szőttesterítő asztalt.
Gyermekeik szép pályát futottak be már eddig is. Egyikőjük programozó matematikus, vállalkozó, másikuk erdész. A nagyobbik nős, két gyermek édesapja, Hollandiában élnek, Utrechtben. Felesége belgiumi francia, egy brüsszeli szakmai konferencián ismerkedtek meg, s mivel midketten jól beszélnek angolul, az lett közös nyelvük. Fiúk otthon holland iskolába jár, kitűnő tanuló, de jól bírja "anyanyelvét" is. Testvére, kései leányka, még karonülő, mamája hol angolul, hol franciául gügyög hozzá.
Az öccs szerencsét próbálni Svédországba ment, fent északon erdészkedik, de nehezen viseli a klímát, s erőst birkózik a nyelvvel - ebben anyjához hasonlít -, azért németül valahogy elboldogul, annyi ragadt rá az apjától. Végre elhozta bemutatni barátnőjét is, kinek szülei még Tito idejében települtek ki Bácskából, s mivel anyja temerini sváb lány, jól beszél németül.
Atyánkfia már alig tudja követni a nemzeti-nemzetiségi szálakat, ezért igyekszik azokra szűkíteni a kört, akikkel legalább magyarul társaloghat.
Nagyanyó eddig némán ült főhelyen, riadtan fürkészve az egybegyűlteket, most váratlanul felsóhajt: Mint az oldott kéve...
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Hoffer Zoltán Február 14, 2011, 12:10pm
-
Köszönöm e rendkívüli alkalmat, hogy megismerhettem ezt a Tompa Sándor verset-A gólyához- !
Most jutottam odáig, hogy habár Máramarosszigeten a Tompa Sándor utcában születtem, e cikknek köszönhetően a vers is megnyílt számomra. De amondó vagyok, hogy mivel ezeket a keserveket mi megismertük saját bőrünkön, és robban az indulat néha a mostani politikusok méltatlan hozzáállása miatt, a születendő új alkotmány szentesítse az állampolgárság megszerzése mellett a kötelező tiszteletet azok iránt, akik Erdélyben tartották magukat magyarságuk mellett. Ne a maguk érdekében manipulálják őket, de teljes jogot bíztosítsanak számukra, ha honosítási kérelmüket elfogadják. úgy a hivatalokban, mint a társadalomban, amelynek gyökerei mind Erdélyben gyökereznek.
-
Hozzászólt Fábián Magdi Február 14, 2011, 11:59am
-
A,,kicsiny sereg"egyre kisebb és egyre csüggedtebb....
-
Hozzászólt Ozsváth Sándor Február 14, 2011, 11:45am
-
Ameddig nem emelkedik kormánypolitika rangjára ez kérdés, akkor bizony mennek is ("kedvenc" előző miniszterelnökünk biztatására gondoljunk...)!
A nemzetstratégia kulcskérdése kell hogy legyen az ifjúság hazafias nevelése, mely ma egyáltalán nem könnyű, mert igen nagy az ellenszél! Számomra ebben a kérdésben is reménykeltőek Széchenyi szavai: "Jó magyarnak lenni igen nehéz, de nem lehetetlen!" És példát mutatni, példát mutatni, példát mutatni mindenütt, mindenkor, s ahol csak lehet!
-
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Február 14, 2011, 11:04am
-
Nagyon szomorú, hogy egyre több magyar fiatal idegenben keresi a boldogulást. A magasan képzett szakemberek (pl. orvosok) színe-java itthagy minket. Egyik kedves szomszédunknak mindhárom gyermeke külföldön dolgozik. Ott is alapítottak családot, ami kétségessé teszi a végleges hazatérést. Ismerősünk azt a megoldást találta ki a széthulló család összetartására, hogy nem látogatja őket - na persze nem rosszul értelmezett dacból - hanem elvárja tőlük, hogy minden lehetséges alkalommal ŐK jöjjenek haza. Jönnek is. Az unokák mindig itt nyaralnak, magyarul tanítják őket... Ki tudja, meddig működik ez? És mi lesz az unokákból? Magyar biztosan nem, jó esetben kettős identitású ember. Én azért drukkolok nekik...
Talán segítene, ha a fiatalok itthon is jó állást, biztos megélhetést találnának.
-
Hozzászólt Nagy Magdolna Február 14, 2011, 11:01am
-
..ha lesznek egyáltalán unokáink, mert a karrier és családalapítás nehezen összeegyeztethető manapság. Kiszaladnak az időből, ahogy mondták ezt régen, aztán egyre nehezebben szánják rá magukat. Ami nekünk természetes volt, most nem az. Félnek a gyerekvállalástól, annyira túlterheltek. Édesanyám mindig azzal bíztatott: ha lesz bárányka, lesz füvecske is.
Én pedig már meg sem merem említeni, mert akkor megsértődnek. Sajnos ez már nem rajtam múlik, az ő életük, de nem tartom jónak.
Gondolatébresztő írásod köszönöm. Aki tesz is az ügy érdekében, nagyon pozitív hozzáállás, az eredmény pedig jól jönne mindenkinek.
-
-
Kedves János!
Tökéletes az egyetértés közöttünk. Legfőképp abban, hogy az előttük járó nemzedékekben, szülőkben (olykor a nagyszülőkben) van elsősorban a hiba, s abban továbbá, hogy hogyan szocializálódnak fiataljaink. 29 évig tanítottam a Kölcsey-főiskolán, Debrecenben. Fentiek miatt vezettem be 1994-ben a Magyarságismeretet - választható tárgyként. Mit ad Isten: Mindig ez a kurzus telt be elsőként tantárgyfelvételkor, s végig rendkívül nagy volt az érdeklődés. A fiatalok fogékonyak erre, csak ki kell elégíteni érdeklődésüket (persze előbb fel kell kínálni a lehetőséget)! Nyugdíjas "továbbszolgálóként" változatlanul tanítom őket, s igen gyakran hívnak előadásokat tartani Erdélybe s a Délvidékre is (Szatmárnémetiben, Zilahon, Nagyváradon, Zentán s Újvidéken voltam múlt félévben). Az utolsó pillanatban vagyunk, ha nem teszünk valamit gyermekeinkért-unokáinkért, felolvadnak ebben az uniós katyvaszban...
-
Hozzászólt Olah Tunde Február 14, 2011, 10:32am
-
Hat igen... morzsolodunk... es meg csak eszre sem vesszuk vagy legalabb is ugy teszunkmintha nem latnank, mert semmit sem teszunk ellene...
-
Hozzászólt fogarasi Jozsef Február 14, 2011, 10:22am
-
Ha gondojuk,hogy sirankozassal meg emlekezesesekkel, megtudjuk oldani ,akkor tevedunk. Ez csak kiabrandulashoz vezet. Konkret tervre van szukseg. adolgok,le lassitasaewrt,majd megallitasaert. .Ezt kellene kituznunk celul.(amenyire tolunk telhetik.
-
Hozzászólt Jánosi Levente Február 14, 2011, 9:59am
-
Hát igen.... szétszóródunk sajnos. Elveszítjük gyökereink megtartó erejét. Vele együtt múltunk is. És kinek múltja nincs, annak jövője sincs!
-
-
Hát ezért aggódom én is! Széthullanak hagyományos, megtartó közösségeink: családok, falvak...
Ez senkinek sem jó, szerintem még nekik sem!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz