Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Mire nem tanitott meg az iskola?
Az iskola soha nem tanított meg arra, hogy miként működnek az adók. Miért vannak és pontosan mennyit kell dolgoznom azért, hogy nekem is jusson. Nem tanított meg arra, hogy mire fizetem az adót és mit kapok érte cserébe. Az iskola soha nem tanított meg arra, hogy milyen betegségek alakulnak ki a lélek érzékenysége, akár bezártságok esetében és mire figyeljek oda, hogy ezeket elkerüljem. Az iskola nem tanított meg arra, hogy miként válasszam meg munkámat de arra sem figyelmeztetett mire vagyok valójában képes, ezt nemhogy nem kutatta, hanem érdektelen volt az ilyenszerű dolgok felől. Az iskola soha nem tanított meg arra, hogy miként kell megtermelni az alapvető élelmiszert. Az iskola nem tanított meg arra, hogy a növényzet tele van hasznos anyagokkal, melyeket értelmesen fel lehet használni az emberi szervezet javára. Az iskola nem tanított meg arra, hogy a történelem szinte teljesen ismeretlen és a legtöbb dátum csak eseményekre hivatkozik és nem emeli ki az abban a korban élők sorsát. Az iskola nem tanított meg minket arra, hogy miben hibázott az emberiség és hogyan lehet azt kikerülni, hogy az ne ismétlődjön. Az iskola nem tanított meg arra, hogy mit jelent alkalmazottnak lenni és mit jelent munkaadónak lenni. Az iskola nem tanított meg arra, hogy minden ami irodalomból kötelező olvasnivaló volt, emberi valóságról szól, emberek írták és mindaz a környezetünkben ugyanúgy jelen van. Az iskola nem tanított meg arra, hogyan kell házat építeni, hogyan kell erdőt megtartani. Az iskola nem tanított meg arra, hogy a becsület gazdagabbá tesz mint a sunyiság. Az iskola nem tanított meg arra, hogy arra koncentráljak amire képes vagyok hanem arra tanított meg, hogy ha nem értem az aritmetikát megbukok. Az iskola arra tanított meg, hogy szégyellnem kell magam ha valamit nem úgy teszek mint a tömeg vagy ahogy a tanár elvárja. Az iskola nem alkalmazkodásra tanított meg hanem arra, hogy hasfájóan kerüljem a kötelezettségeket Az iskola nem tanított meg arra, hogy a szervezetemet méregtelenítenem kell, de megtanított arra, hogy gyógyszert kell szednem ha beteg vagyok. Az iskola nem tanított meg arra, hogy az orvostudomány képes megelőzni szinte bármit, az iskola arra tanított, hogy orvoshoz akkor kell menni ha beteg leszek. Az iskola nem készített fel arra, hogy a felelősségvállalás az nem ugyanaz a rabszolgasággal, viszont a jelenben ezt már összeolvasztotta a társadalom mert kapzsi. Az iskola nem tanított meg arra, hogy az alapokat miként lehet az életben megteremteni, az iskola azt mondta ha nem érettségizem kulturált tantárgyakból nem vagyok ember. A tanárnak könnyebb lenne tanítson olyat embert kit érdekel az adott téma. Az iskola és a tanügyi rendszer annyira bután hagyja a tömegeket, hogy azok mikor kikerülnek az életbe, valójában semmit sem tudnak. Nem a tanárral van most a baj sem a gyerekkel. A rendszerrel van a legnagyobb baj mert semmit sem ér. Alapvetően amivel egy érettségiző kikerül a világba annyi, hogy tud írni, olvasni, összeadni, szorozni, osztani. Tudja mi hol van fontosabb a földgömbön és fogalma van arról, milyen országok milyen népekkel léteznek ezeken a helyeken. A történelmet előítéletekkel fűszerezve megtanítják neki, de nem ismeri a köznép, a 95% küszködését. Minden amit otthon megtapasztal az nem közpszichológiai tapasztalat hanem egy másolt képlet melyet ő is elkezd követni míg rájön, mindent másképp akar mert nem áll közel ahhoz amit elképzelt magának. Viszont minden amit elképzel magának az mint az iskolában, a csoportban tapasztaltakra alapszik. Ott tapasztalja a divatot, a trendeket, a ciki és a menő fogalmakat. És mivel nincsenek arra megtanítva, hogy miként kell az életet megélni, nem képesek és falcs jövőideológiával kerülnek ki a világba. Ez a tizenkét éves érettségi rendszer annyi rossz, hogy azon kívül, hogy egy szociális rendszer, semmi valós értéke nincsen mert az anyagot leszűkítve meg lehet tanulni sokkal rövidebb időn belül. De amikor éveken keresztül tanulunk olyan tantárgyakat melyek semmire sem készítenek fel, sehová sem érünk. A lexikális tudás nem elegendő ahhoz, hogy 18 éves korára az egyén kifejlődjön oda, hogy vállalni tudja a fennmaradását. A sok haszontalanság helyett a legtöbb szakma egyediségét, hasznosságát kellene megtanítani 18 éves korig mindenkinek, a fiatalnak legyen fogalma arról, hogy mit tudna felvallani, mi az amit szeretne csinálni, függetlenül attól, hogy munkavállaló vagy vállalkozói szinten. Állunk a semmi és a valami közepén és önmagunktól kérdezzük merre is tartunk. Olyanok vagyunk mint a fáról leesett alma. Vagy megeszi egy állat és jól lakik vele, vagy belerohadunk a földbe és kezdjük előröl az egészet.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Bálint Mária Május 20, 2014, 6:50pm
-
János!
Belterjes a tanügy itt nálunk. Ott (is) vannak valakik, akiket ki se lehet robbantani onnan. Hogy mi legyen a tananyag az (rendes menet szerint) az akadémia dolga. Nekik kell meghatározni, gyakorló tanároknak megírni a tankönyvet, mert jobban értenek a gyerekekhez és a képességeikhez. és jobban fel tudják mérni a megtaníthatóság határait.( Nekünk még Kolozsvárott megtanították hogyan kell tankönyvet írni és miért úgy.) A tananyag pedig érdekek mentén szerveződik. Pl. Elena a kémiát szorgalmazta és minden reál tantárgyat, mert akkor az volt a képzet, hogy azok segítségével jutunk ugrásszerűen előre a fejlődésben. Materialista alapon! Ezért vették ki az iskolai programból a pszichológiát meg a csillagászatot, később a tanári egyetemekről a pedagógiát. Azt most visszahozták, a fiam vagy kilencféle pedagógiából vizsgázott, de mindegyik elméleteket tanított. S kivették mindazt, amit úgy véltek, hogy a gyerek tud otthonról. Mostanában - vagy 20 éve - kormányok jönnek mennek, mindegyik más iskolai programot akar, a régi pedig mindannyiszor sikítozik, hogy "verik szét a tanügyet". Készül egy kerettanterv, vagy bárminek nevezik. Aztán rábízzák az iskolákra (mármint ránk tanárokra az ingyenmunkát), hogy abból dolgozzák ki a helyi tanterveket. Mire mindezzel készen vannak és bevezetnék, legfeljebb az első tanítási év (évfolyam) megy le ezek szerint, mert jön az új kormány, s "rothad az alma megint". Közben a szemfüles üzletemberek kinyomnak a piacra egy csomó sebtében összetákolt tankönyvet, s fennen hirdetik, hogy az új tantervnek megfelel és az a legjobb, anélkül élni se lehet. S persze, van, amelyik gyorsa n kötelezővé is téteti az övét. Az iskoláknak, tehát a tanároknak - eddig - tavasszal már át kellett tanulmányozni a 4-12 vagy 20 féle tankönyvet, hogy eldöntsék, melyiket rendeljék meg jövő évre, mert addig azt ki is kell nyomtatni megfelelő példányszámban. Gondolhatod: áttanulmányozták, amennyire tudták, hisz azok is emberek, gyerekeik vannak, s mindennel törődni kell (ilyenkor szokták mondani, hogy de csak délelőtt dolgoznak! Délután meg javítják a sok dolgozatot, rögtönzést, füzetet, és írják másnapra az óratervet vagy óravázlatot, stb. Nyáron meg tanulmányozzák az új tankönyvet, de azon már nem lehet változtatni, ha meglátják is, hogy mégse jó. Ezekből fakad, hogy a tanár gyereke is neveletlenül marad. :)).
A fejlődéssel két baj van. 1. fejlődtünk technikailag, de ez nem azt eredményezte, amivel hitegette magár a társadalom hajdan, hogy 2000-re már csak heti 3 napot kell dolgozni. Beleszól az emberi (vagy emberietlen) kapzsiság. Kidobálni a munkásokat, gépeket venni, s a meglévőket kétszer annyit dolgoztatni.
2. Nem elég technikailag fejlettnek lenni. Nincs pl. pszichológia, Magyarországon még csak nem is hallottak iskolapszichológusról, amikor Romániában már minden 700-1000 gyerekre fel kellett venni egyet (pl. 1991-től). Igaz, olyan iskola sincs sok, ahol 1000 gyerek tanulna. A szülőtől otthon már nemigen lehet megtanulni semmit, mert ugyan nincs otthon. Mire hazaér rogyik össze. Legfeljebb felveszi a telefont és letolja a tanítónénit vagy a tanárt, hogy túlterheli a gyereket. Minek a házi olvasmány, minek a sok házi feladat, miért felelteti, miért nem felelteti, miért írat annyit, miért nem írat, miért ír annyit a táblára, miért nem ír a táblára, minek oszt ki annyi lapot, miért nem ad kiegészítő anyagot, s ez csak ízelítő. A tanár meg kapkodja a fejét és valljuk be, arra van berendezkedve, hogy védje magát. Mert ha nem kidobatják, akkor mi lesz a családjával?
-
Hozzászólt Lőrincz Edit Május 20, 2014, 6:12pm
-
Nagy érdeklődéssel olvastam a bejegyzésedet. Bizony az iskola sok mindenre nem tanítja meg a nebulót, de sajnos az a valóság, hogy az iskolától nem lehet elvárni mindent. Én próbálom megtanítani nekik, hogy mi az adó, miért kell fizetni, hová kerül és hová nem, én próbálom elmagyarázni, hogy miért kell racionálisan gondolkodni a vásárlónak, hogy miért kell a helyi termelőtől vásárolni, és miért kerülni a multit. Azt is próbálom elmagyarázni, hogy a profiton túl is van cél és élet, és hogy a pénz nem lehet cél, csak eszköz az élethez, a boldoguláshoz. A hitelekről is szinte minden órán esik szó, mikor szabad és milyen esetben nem, de…… És akkor itt jön a nagy DE. Gyermekeinknek sajnos semmi rálátásuk, tapasztalatuk, véleményük nincsen ezekről a dolgokról. Egyszerűen nem is nagyon érdekli őket. Mintha ez, amiről beszélek, nem őket érintené, ezek a dolgok a szülőkre tartoznak. Miért kell nekik beszélni erről, mi közük ehhez, majd talán jó pár év múlva, de most nem. Most kit érdekel?
Persze, tudom, nem ők a hibásak. Ha egyszer otthon nincsenek bevonva a család problémáiba, ha nem látják, hogy a szülők hogy készítenek költségvetést, vagy egyáltalán nem is készítenek, ha otthon sincs tervszerűség, csak történnek az események úgy ahogy, ha senki nem ül le otthon, és nem magyarázza meg nekik, hogy ezen a nyáron miért nem a görög tengerre megyünk, hanem csak a hazaira... Ha otthon is azt hallják, hogy jól viszi Jóska, már két terepjárója van, pedig életében kerülte a munkát, és átvert, akit lehet, ha nem hallja, hogy az emberi értékek nem pénzben mérhetők, akkor miért kellene nekünk higgyenek?
Igaz, nem jó ez az oktatási rendszer, de nekünk szülőknek is van benne jócskán részünk, hogy olyan nemzedéket nevelünk, amilyent. Mindegy szinte mit mond az iskola, a tanár, a mintát az életre az ember otthonról viszi.
Baj van az oktatással, ez így igaz, de baj van a családokkal is, a szülőkkel, velünk. Talán egyszer magunkba keressük meg, mi az amit nem teszünk, mit kéne még, és aztán tanácsot adni a pedagógusnak.
Természetese értem mit írsz, hisz én is szülő vagyok, de ugyanakkor tanár is, és csak az tudja aki benne van, hogy mennyire kemény küzdelem ez, amikor úgy állsz szembe 30 gyerekkel, hogy szinte semmi adu nincs a kezedbe, semmi lehetőség. Fegyelmezni nem szabad, büntetni még úgy sem. Nem szabad bántani a gyerek személyiségét. A szülő sem partner, mert ha panasszal megy haza a diák, a szülő azonnal a tanárra haragszik, és még talán hangosabban szidja a tanárt, mint a gyerek. Akkor hogyan? Mik a lehetőségek?
Én azt gondolom a nevelés csak akkor hatékony, ha legalább fele fele arányban, a szülőkkel partnerségbe történik, és nem kivülállóként az iskolától várjuk el azt, amit mi otthon nem teszünk meg.
Kérek elnézést, nem kiosztani akartalak, pusztán csak vélemény formáltam a katedra másik oldaláról.
-
Hozzászólt Szente Cs. Janos Május 20, 2014, 5:29pm
-
Az iskolának kellene tanitania. Tanit írni, olvasni, számolni, tanit elemezni szövegeket, kis történelem, földrajz, kis kémia, fizika és eltelik 12 év úgy, hogy ezzel marad az ember. Ez mellett sok hasznos dolgot is tanithatna. Adózás, hitelrenszer, munkavállalás, vállakozás, mezőgazdaság, ipar. Azon a szinten ami ezekben az években megmarad. De akkor az emberben is kifejlődne 18 éves korára, hogy mit is akar az életben ... :) rengeteg példát látok.
-
Hozzászólt Páll Albert Május 20, 2014, 4:28pm
-
Ha nem is közvetlenül, de az iskola tanít. Az "elrettentő" példák és rendszer megmutathatja mi mindent érdemes másképpen vagy ugyanúgy tenni.
-
-
Kedves László!
Bizony nem az oktatókat írtam le. Közöttük is van arany és van sár, ugyanúgy mint a marketingesek, pékek, rendörök, földművesek között. És sorolhatnám a szakmákat végig.
Amiről beszélek nem is az, hogy mit tanultam meg az iskolákban hanem arről, hogy mit nem tanitottak meg,
alapvető dolgokat nem tanitanak meg a fiataloknak a jelenlegi rendszerekben. Tanulatlanul kerülünk ki, csak lexikális tudással kezdünk bele az életbe 18 éves korunk után de semmihez sem értünk.
A mezőgazdász gyermeke, ki a tanyán nő fel, 18 évesen képes eltartani saját magát.De mi történik a zöme városi tanulóval. Mit tanul? Fel a blokkba, le a blokból, tévé, most már újabban számitógépes világ. És aok sok lexikális tudás. Gyakorlat szinte semmi. Biológia órálat kertekben, parkokban, réten, erdőben kellene tartani és nem egy laborban, hol két béka szárad egy borkányban.A fizikát kint kellene megtanulni a téren, hol eldobják a labdát és eldobják a bumerángot is, hadd lássa a gyermek a különbséget.
De valójában nem csak ezt hiányolom. Hiányolom az életben szükséges alapvető tudást. Amit mindenki otthonról tud csak pótolni, viszont tudjuk jól, a gyerek abban nem versenyzik mit otthonról tanul. Mert a szülö sem úgy volt nevelve, hogy átadjon egy igazi tudást.
Ez a rossz a rendszerben.
Köszönöm szépen a hozzászólást.
-
Hozzászólt Barta László Május 20, 2014, 4:03pm
-
Kedves János!
Szinte tökéletes vádbeszédet írtál sok mindenről.Végigolvasva ,majdnem visszafolytattam a lélegzetemet,hogy hova is akarsz kilyukadni.Aztán a végére csak megértettem,-a hozzászólásokra is válaszolva-,hogy nem a tanárokat akarod bántani. Nem minket,akik gondolom vagyunk egy jó páran ebben a közösségben.Igaz,jómagam már "nyögdíjasként"! Amiről írtál és felvetetted ezeket a gondolatokat,szinte mindenben egyetérthetünk.Sok igazság van benne! Nagyon régi vitatéma,mondhatni talán könyvtárnyi irodalma van arról, hogy mit is kell/kellene tanítani és legfőképp hogyan.Elméletek születtek és múltak el idővel.Példákat most nem sorolnék.Ismertek. De tény és vallom,hogy nem mindegy milyen a tanárember hozzáállása,viszonyulása az előírt tananyaghoz,a kiadott metódusokhoz,módszertanhoz, a pedagógiához és aztán a felsőbb utasításra,jelszószerűen előírt un."minőségi oktatáshoz...minőségi órákhoz...!" Ettől az utóbbitól.(a minőségitől),finoman szólva szinte frászom volt,amikor hallottam! Úgyanis melyik tanár nem szeretne jó órákat,minőségien (de csúnya ez a szó itt) tanítani! Belegondolni is rossz,hogy létezik olyan felkészült,hívatását szerető pedagógus,aki úgy menne be egy osztályterembe :"...na most tartok egy rossz órát!" .Inkább az van hogy tényleg sokszor a rendszerrel van baj,az oktatási rendszerrel!Sok olyan felesleges dolgokat,tananyagot,módszert írnak elő,aminek sok haszna nincsen.Úgy ahogy felvázoltad. A másik, talán a legfontosabb az,hogy hogyan viszonyul egy tanár a tanítványaihoz: fölényeskedik...okoskodik...lenézi a butákat...igazságtalan...kivételezik,netán felkészületlenül állít be egy órára?! Szerintem csak szeretettel és megértéssel lehet közelíteni mindegyik tanítványhoz.Már a megjelenéssel,a köszönéssel és a kölcsönös tisztelettel példát mutat/mutathat! És mások jó példáját,tapasztalatát nem szégyen átvenni.Ezzel kapcsolatban talán mások is olvastak,hallottak a japánok oktatási módszereiről,a finnekéről,vagy a Waldorf-iskolákról. Még sok mindenről lehetne vitatkozni,megbeszélni,sokan sokféleképpen láttuk-tapasztaltuk régi iskoláinkat,kedvenc tanárainkat,akiket nem lehet elfeledni.Mindenféleképp jó,hogy megírtad véleményed. A szellemi állóvizet jó felkavarni,tán egyszer valamikor csak kitisztul,ha nem is egészen,illuzió a tökéletesség,de hasznos a továbbgondolkoztatás.Ezt tetted, de jól!Csak gratulálni tudok. Különben más írásaidat is nagy élvezettel olvasom.Üdvözlettel.
-
-
Kedves Judit.
Csak azt a fura tantárgysort kellene átalakitani. 12 év alatt olyan szakembereket kellene kihozni kik a magánéletüket meg tudják alapozni, mert igazi, valódi tudást kaptak. Ami most még hiányzik. Mindenki a tovább tanulással azt hiszi, hogy majd megoldodik a jövöje is. Sajnos a diploma nem megoldás. Az jó egyes területeken. Kellene kutatók, szakma mesterek stb. Oda érdemes a magas szintű oktatás, de mi van akkor ha már 12 év oktatás után, konkrét célokat tudnak már maguknak.
-
-
Baksai Józsi!
Tőled el is várom, hogy így válaszolj. Mert olvasva eddigi gondolataidat az elmúlt időkben, te is látod, az ember már nem függ hanem lóg önmagától.
-
-
Kedves Kacsó Márton.
Az a fontos, hogy a család tanitása nélkül az emberek teljesen falkává szerveződnének. Még szerencse, hogy ez a társadalom úgy alakult, hogy támogatja a család intézményét Viszont ha elolvassuk a statisztikákat, láthatjuk, hogy a legtöbb családalapitási kisérlet, meghiusul mert már nem az a fontos, hogy a saját házunk környékén keressük a békét hanem a társadalmi ingerekre reagálva, házon kivül. Ez az egész iskolai tanitás is társadalmi inger.
Na tisztelet a jó pedagógusnak, ismertem párat. De nekem a tananyaggal van a bajom és nem azokkal kik tanitanak. Ők csak dolgoznak egy meglévő rendszerben.
Szép napot.
-
Hozzászólt Molnár Judith Május 20, 2014, 12:16pm
-
Kedves János, gyakorló szülőként teljesen egyetértek a gondolataiddal, de pont a napokban fogalmazódott meg bennem, hogy mi a teendő: rendszerekkel szembeszállni nincs elég ereje a szülőknek. Tehát meg kell törni a jeget, és belülről szétmállasztani a rendszert. Akár a víz, amikor utat tör magának a sziklában. Hajszálerenként teszi meg az utat, majd győz. Ezt kell tegyük a pedagógusokkal. Egyenként állítsuk a mi oldalunkra (mi oldalunkra???), hogy örömforrássá és értékes tapasztalattá váljon az iskola. Meg kell győzni előbb azokat, akik barátaink, hogy nekik is jobb lesz, ha átértékelik az oktatási módszereiket, és ne féljenek a rendszer mindent elsöprő darálójától.
Ma így gondolom...sok-sok esztendő rágódás után.
üdv
Judit
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz