Az iskola soha nem tanított meg arra, hogy miként működnek az adók. Miért vannak és pontosan mennyit kell dolgoznom azért, hogy nekem is jusson. Nem tanított meg arra, hogy mire fizetem az adót és mit kapok érte cserébe. Az iskola soha nem tanított meg arra, hogy milyen betegségek alakulnak ki a lélek érzékenysége, akár bezártságok esetében és mire figyeljek oda, hogy ezeket elkerüljem. Az iskola nem tanított meg arra, hogy miként válasszam meg munkámat de arra sem figyelmeztetett mire vagyok valójában képes, ezt nemhogy nem kutatta, hanem érdektelen volt az ilyenszerű dolgok felől. Az iskola soha nem tanított meg arra, hogy miként kell megtermelni az alapvető élelmiszert. Az iskola nem tanított meg arra, hogy a növényzet tele van hasznos anyagokkal, melyeket értelmesen fel lehet használni az emberi szervezet javára. Az iskola nem tanított meg arra, hogy a történelem szinte teljesen ismeretlen és a legtöbb dátum csak eseményekre hivatkozik és nem emeli ki az abban a korban élők sorsát. Az iskola nem tanított meg minket arra, hogy miben hibázott az emberiség és hogyan lehet azt kikerülni, hogy az ne ismétlődjön. Az iskola nem tanított meg arra, hogy mit jelent alkalmazottnak lenni és mit jelent munkaadónak lenni. Az iskola nem tanított meg arra, hogy minden ami irodalomból kötelező olvasnivaló volt, emberi valóságról szól, emberek írták és mindaz a környezetünkben ugyanúgy jelen van. Az iskola nem tanított meg arra, hogyan kell házat építeni, hogyan kell erdőt megtartani. Az iskola nem tanított meg arra, hogy a becsület gazdagabbá tesz mint a sunyiság. Az iskola nem tanított meg arra, hogy arra koncentráljak amire képes vagyok hanem arra tanított meg, hogy ha nem értem az aritmetikát megbukok. Az iskola arra tanított meg, hogy szégyellnem kell magam ha valamit nem úgy teszek mint a tömeg vagy ahogy a tanár elvárja.  Az iskola nem alkalmazkodásra tanított meg hanem arra, hogy hasfájóan kerüljem a kötelezettségeket Az iskola nem tanított meg arra, hogy a szervezetemet méregtelenítenem kell, de megtanított arra, hogy gyógyszert kell szednem ha beteg vagyok. Az iskola nem tanított meg arra, hogy az orvostudomány képes megelőzni szinte bármit, az iskola arra tanított, hogy orvoshoz akkor kell menni ha beteg leszek. Az iskola nem készített fel arra, hogy a felelősségvállalás az nem ugyanaz a rabszolgasággal, viszont a jelenben ezt már összeolvasztotta a társadalom mert kapzsi. Az iskola nem tanított meg arra, hogy az alapokat miként lehet az életben megteremteni, az iskola azt mondta ha nem érettségizem kulturált tantárgyakból nem vagyok ember. A tanárnak könnyebb lenne tanítson olyat embert kit érdekel az adott téma. Az iskola és a tanügyi rendszer annyira bután hagyja a tömegeket, hogy azok mikor kikerülnek az életbe, valójában semmit sem tudnak. Nem a tanárral van most a baj sem a gyerekkel. A rendszerrel van a legnagyobb baj mert semmit sem ér. Alapvetően amivel egy érettségiző kikerül a világba annyi, hogy tud írni, olvasni, összeadni, szorozni, osztani. Tudja mi hol van fontosabb a földgömbön és fogalma van arról, milyen országok milyen népekkel léteznek ezeken a helyeken. A történelmet előítéletekkel fűszerezve megtanítják neki, de nem ismeri a köznép, a 95% küszködését. Minden amit otthon megtapasztal az nem közpszichológiai tapasztalat hanem egy másolt képlet melyet ő is elkezd követni míg rájön, mindent másképp akar mert nem áll közel ahhoz amit elképzelt magának. Viszont minden amit elképzel magának az mint az iskolában, a csoportban tapasztaltakra alapszik. Ott tapasztalja a divatot, a trendeket, a ciki és a menő fogalmakat. És mivel nincsenek arra megtanítva, hogy miként kell az életet megélni, nem képesek és falcs jövőideológiával kerülnek ki a világba. Ez a tizenkét éves érettségi rendszer annyi rossz, hogy azon kívül, hogy egy szociális rendszer, semmi valós értéke nincsen mert az anyagot leszűkítve meg lehet tanulni sokkal rövidebb időn belül. De amikor éveken keresztül tanulunk olyan tantárgyakat melyek semmire sem készítenek fel, sehová sem érünk. A lexikális tudás nem elegendő ahhoz, hogy 18 éves korára az egyén kifejlődjön oda, hogy vállalni tudja a fennmaradását. A sok haszontalanság helyett a legtöbb szakma egyediségét, hasznosságát kellene megtanítani 18 éves korig mindenkinek, a fiatalnak legyen fogalma arról, hogy mit tudna felvallani, mi az amit szeretne csinálni, függetlenül attól, hogy munkavállaló vagy vállalkozói szinten. Állunk a semmi és a valami közepén és önmagunktól kérdezzük merre is tartunk. Olyanok vagyunk mint a fáról leesett alma. Vagy megeszi egy állat és jól lakik vele, vagy belerohadunk a földbe és kezdjük előröl az egészet.