Misa könnycseppje és Krím – sehogy sem fér össze. No persze a székelyek már jó régen megmondták, hogy "a medve nem játék", de Szocsiban a világot a keblére ölelő Oroszország képe és a Szevasztopolostul, tatárostul a nevezett félszigetre einstandot mondó Putyin sem illik egymáshoz, vagy mégis? Lehet, hogy mégsincs semmilyen ellentmondás?

Lehet, hogy orosz részről egyszerű a dolog (?): szeretünk mi mindenkit, de a sajátjainkat a kerítésünkön belül akarjuk tudni – földrajzi problémák nem igazán vannak, a lakosság több, mint fele orosz, kicsit megfordítjuk a kockát – mondhatják – most orosz állami keretek között adunk (?) autonómiát a tatároknak, ukránoknak. Végül is mennyivel van több joga a területhez a kéksárga zászlósoknak, mint nekünk...? Hogy a népszavazás illegitim, nos az lehet, hogy alkotmányellenes, az is lehet, de mi újság a hőn szeretett nemzetközi joggal? Csak félve mondom, hogy csalatkozhattak ez utóbbiban is elegen, tudjuk mesélni a 20. századi magyar bajokat – de jogszolgáltatásra kitűnő (volt mindig). Na és "szerencsére" itt az EU-s dolgokat nem kell vizsgálni, az csak nehezítené a dolgot, hiszen Brüsszel kivonja magát a kisebbségi, nemzetiségi probléma iszonyatos bonyolultságú képleteiből. Sokkal fontosabb problémái vannak, amiket uniós szinten "kezelni" kell, a lényeg, hogy a tőke szabadságát semmi, de semmi ne gátolja – áramoljon, járja át testünket, lelkünket a Nyugat Isten-áldást megszégyenítő áldása. De a háború réme tényleg fenyeget! Szörnyű. Adják az égiek, hogy ne oltsanak ki több emberéletet, egyik lobogó alatt sem. No, de nézzünk szét "idehaza" is. Bennünket, magyarokat több dolog is nyugtalaníthat az "ügy" kapcsán. Az egyik a kárpátaljai magyarok helyzete, vajon milyen irányt vesz eddig is roppant nehézségekkel teli sorsuk? No persze a szélsőjobbnak semmi sem drága, legszívesebben bevonulnának és kész, rendbe tennének mindent, Szent István állama pikk-pakk újra állana ha rajtuk múlik. A másik. Az energiafüggőség, vajon hogy is lesz, lesz-e gáz, vagy gáz lesz? Más. Mikor az önrendelkezésről ejtünk szót, mindig kiemeljük, hogy a románoknak nincs mitől tartaniuk, a területi autonómia révén úgy ismerhetik el valamely nemzetiség történelmét, földrajzi, kulturális sajátosságait, államalkotó szerepét, hogy a politikai határok sértetlenek maradnak, az érintett állam területi integritása megmarad, ergo a területi autonómia, nem valamely országrész elszakításának első lépcsőfoka. Előhozzuk az ukránokat, a moldávokat, hogy még ők is, még ők is – implicit módon azt sugallva, hogy ott a barbár keleten is – belátják ezt. És akkor tessék. Ezáltal mindjárt érthetőbb lesz a dolog, hogy miért nem szabadna egy székelyföldi autonómia mellett demonstráló megmozduláson "Vesszen Trianon" és "Székelyföld nem Románia" jelszavakat skandálni – de van akiknek semmi sem drága, egy nép jövője lehet olcsó, pillanatnyi hecc és túlhevülve lehet ordítani, mellet verni, csuklyát húzni, csak éppen semmivel sem lesz különb a módi mind a román szélsőjobbosoké, sőt, behelyettesíthetők, megcserélhetők a szereplők, a gesztusok, a gusztusok. Székelyföld nem Krím-félsziget. Magyarország a kilencvenes évek történelmi esélyeit "talán" elszalasztotta (???), ami a határmenti magyar többségű régiók területi hovatartozásának kérdését illeti, talán nem is volt ilyen esély... Székelyföld azonban nem Krím-félsziget. Itt ugyanis földrajzi "problémák" is vannak, a Székelyföldi Köztársaság pedig álomnak szép lehet, Paál Árpád is álmodott róla, biztos ma is vannak álmodozók, de nem lenne életképes. No lezárom a gondolatmenetet. A Székelyföldön a területi autonómia az egyetlen józan, érvekkel alátámasztható megoldás, Misa mackó csillogó szeme és Krím pedig lehet nem is olyan nagy ellentmondás..!!??

Csíki András