Évközi 22. vasárnap

Jézus idejében a zsidó vallási vezetők oly tökélyre vitték a kétkulacsos erkölcsöt, a kicsinyes előírások betartását, hogy annak már régen nem volt köze Isten eredeti szándékához. Külsőleg, a törvény betű szerinti előírásának eleget téve, látszatteljesítményeikkel valójában a még nagyobb belső bűnöket akarták elfedni, miközben betegesen óvakodtak attól, nehogy tisztátalanná váljanak. Ez a rituális tisztaság szemükben a törvénytisztelő polgárt jelentette, aki becsületesen betartja a szabályokat. Miközben megmarad benne a rosszindulat, gőg, önzés -: kifelé fedhetetlennek látszik. A kettős mérce délibábja azonban meghasonlásba kergeti az embert…

Szent Márk tömör összefoglalója szerint ezért teszik szóvá azt is, hogy a tanítványok mosdatlan kézzel ülnek asztalhoz. Jézus, válaszában szemrehányást tesz az írástudóknak és a farizeusoknak. Feltárja az ember szívében lejátszódó folyamatokat: ami az emberben van, az teszi őt tisztátalanná. Vagyis az igazi tisztátalanság odabentről, a szívből ered, nem abból, amit megeszünk. A teremtett világra, az ételekre vagy állatokra nem foghatjuk rá, hogy erkölcsileg rossz, tisztátalan, bűnös. Bűnt csak az emberi személy követhet el. Természetesen fontos az egészség, a higiénia, hogy megvédjük magunkat a fertőzésektől. Az előírások is ezt akarják elősegíteni. Istent azonban nem lehet külsőségekkel megtéveszteni. Amikor a törvény betűje elszakad a szellemétől, amikor jog és szeretet szétválik, akkor már régen nem Isten akaratát cselekedjük…

Én már tiszta vagyok...- szokták mondani a drogosok, az elvonókúra után. De a függés megmarad, s akármikor visszaeshet az ember. A tisztátalanság azonban nemcsak szenvedélybetegség. Sokkal több. A szellemi-lelki tisztaság állandó küzdelmet igényel. Ebben csak Jézussal karöltve győzhetünk.

Az ördög nem alszik, és rosszra hajló természetünk miatt mi is állandóan hajlamosak vagyunk az önbecsapásra. Még védekezünk is azzal, hogy a körülmények, a világ ilyenné: kétszínűvé, óvatossá, tartózkodóvá, számítóvá tett. Jézus ezt az álságos magyarázkodást leplezi le, és segíteni akar szívünk titkainak helyes fel- és megismerésében. A világot, a körülményeket mi alakítjuk. Az ember teszi jóvá vagy gonosszá kisebb-nagyobb világát. Pénzügyi ellenőrök ezért kérdeznek rá, mennyire „tiszta” keresetből vagyonosodtunk, átlátható-e könyvelésünk, adózott vagy adózatlan jövedelmünk haszonélvezői vagyunk?

A természetben sem minden fekete vagy fehér. A tiszta fémek is általában vegyületekből nyerhetők ki. Csakhogy nagy igyekezetünkben nehogy szem elől tévesszük a lényeget: Isten a szívünket vizsgálja. A belső tisztaság tulajdonképpen az Istenhez tartozást jelenti. Ahogyan nemcsak becsületesnek kell látszanunk, hanem valóban annak is lennünk, ahogyan tisztába kellene tenni a közéletet-gazdaságot-sportot, vagy emberi kapcsolatainkat –, ezekben mind-mind onnan kellene kiindulnia, hogy tegyük tisztába magunkat Isten előtt. Vessük le az önelégültség álruháját, takarítsuk ki szennyes fantáziánkat, gondolatainkat, és legyünk tiszta szívűek, hiszen a hegyi beszéd szerint csak így láthatjuk meg Istent. Szívünk sötétségében is csak Krisztus, a Világ Világossága gyújthat fényt. Irgalmával ő mossa le bűneink szennyét. Ő segít szétválasztani a tisztát a tisztátalantól. Miután pedig sikerült szétválasztani, dobjuk ki magunkból mindazt, ami mérgez, elnehezit, rombol és piszkít. Szeressük meg a tiszta életet.

Isten nem tűri meg a bálványokat maga körül. Dobjunk ki szívünkből mindent, ami rontja a Lélek tiszta levegőjét, vagy ami zavarja az Úr társaságát. Ne túlbonyolítsuk, hanem inkább egyszerűsítsük le életünket, hogy Isten lakást vehessen benne.

Sebestyén Péter