Látod itt ülök veled szemben ...

Kérlek, ne mozogj, feküdj csak.
Nem értem! Igen, igen rendben
közelebb húzom a széket, itt a kezem.
Te fázol? Jéghideg a tested,
hozok még egy takarót ... Így jó?
Most figyelj, kérlek. Hol is kezdjem ...
Átlagos fickó lennék, látszólag
nem különbözöm a tömegtől,
de ... Figyeld a szemem csillogását ...
Közelebb hajlok, látod már?
Fényesebb a Napsugárnál ... Egy tébolyult,
őrült, tekintette. Meglep téged?
Tudom nem úgy nézek ki, mint egy őrült.
Adomány lenne, nem tudom, egy teljesen
más, új fajta világszemlélet, nekem
sokkal többet enged meglátni, mint neked,
bocs, nem akarlak megsérteni, de a te kis
maroknyi agyad. Bocsáss meg arcátlanságomért.
Most a falféle akarsz fordulni, megsértettelek?
Az igazság az fáj ... Látom végül egyet értesz velem.
Másként vagyok őrült, bolond, néz a szememmel ...
Látod már a világot? Menyivel különbek nálam?
Mond hangosabban ... Igen, ők gyilkolnak, pusztítanak,
Istent vádolják minden földi tetteikért ... És akkor,
Ja, hogy így nézve a világot akkor én nem vagyok őrült.
Nem változom meg, mert én vagyok a hangtalan téboly!
Ne aludj még kérlek ... Mosolyognom kell a gondolataimon
vagy sírnom, nem is tudom. Látom a világot a maga torz,
s gonosz köntösében
Mi van veled ... Egészen lila lett az ajkad ...
Én is fázom. Köszönöm, hogy meghallgattam saját magam.
----------------------
A sötét, nyirkos szobám halvány fényénél,
látom meggyötört arcodat. Hideg kezedben,
még mindig szorongatod azt a képet,
már nem reszketsz ...
Hisz halott vagyok ... Tébolyultságom halott rabja ...