Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
"Én iskolám,..."
Mennyire összement az iskola is! Ide járt atyánkfia nyolc évig, a nagyiskolába, mit még Klebelsberg Kunó idejében építettek volt kétszintes polgárinak, a vidék-Magyarország felemelésének nagy lendületével. Később még egy emeletet húztak rá, annak idején sok környékbeli város irigyelte is kellőképpen – nem szólva a bent lévőkről.
Atyánkfia elemista korában sok elitiskola, sőt némely gimnázium sem rendelkezett olyan tanári karral, mint az itteni általános (ebbe persze jócskán besegített a történelem, meg az ötvenes-hatvanas évek ostoba kultúrpolitikája)! Igazgatója elébb, a rövidke „magyar világban”, a székelyudvarhelyi gimnáziumot vezette, de mivel nem engedett a ’45 utáni odaáti kényszernek, hamis esküt tenni meg nem akart, inkább repatriált, ahogyan akkoriban mondták. A nagypolitika forgószele ugyanide sodort egy járási főszolgabírót is - gondnoknak. Hasonlóan „míves” összetételű volt a tantestület, törzskara csupa máshonnan eltanácsolt osztályidegenből állt: kulákfiúk, apácák, volt horthysta tiszt, hithű kántortanító. Itt még a hittanórákat is bent tartották az iskolában! A lelkészeket cseppet sem zavarta az úttörőnyakkendős gyülekezet, hisz jól tudták, lekopik az egyszer a nyakból, de ami a lelket mélyen áthatja, maradandó lesz. Volt is színvonal, meg rend és fegyelem! Jó eszű, mezítlábas-klottgatyás kisfiúk meg cserfes-okos leánykák olyan muníciót kaptak, hogy sokan közülük meg sem álltak egyetemekig, főiskolákig. Százfős énekkara, tizenhat tagú vonószenekara volt az iskolának, képzőművészeti köre és fotószakköre már az ötvenes-hatvanas évek fordulóján! No meg virágzó sportélete! A mai ötvenesek-hatvanasok nemzedéke még jól emlékszik a fél falut megmozgató tornaünnepélyekre, a bot-, zászló- és szalaggyakorlatokra, a lélegzetállító gúlákra. Nem véletlen hát, hogy idők enyhültével, a közeli nagyváros frissen
alapított pedagógiai főiskolája sorra vitte el innen a legjobb nevelőket.
Atyánkfia most zavartan bóklászik az épületben. Hiába mutogatják a számítógéptermet, meg a legmodernebb infrastruktúrát, miközben bent 20-22 fős osztályok lézengnek ott, ahol ők negyvenen szorongtak! Azt azért örömmel nyugtázza, hogy egykori énektanára, a volt Kodály-tanítvány nevét viseli ma az alma mater, s hogy előkertjében végre kiszabadulhatott tujabokros fogságából az országzászló is, mely előtt oly sokszor szavalta édesapja: „Magyarnak lenni tudod, mit jelent? /Magasba vágyva, tengni egyre – lent;/Mosolyogva, mint méla őszi táj,/ Nem panaszolni senkinek, mi fáj…”.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Boros Magdolna Szeptember 17, 2011, 9:18am
-
Ezeknek az iskoláknak sajátos hangulata, patinája volt, és biztos vagyok benne, hogy nem az idő szépíti meg az emlékeket. Nem tudta a diák, hogy a szép épülethez mi köze Klebelsberg Kunónak,nem tudta, hogy tanárainak egy része épp Erdélyből menekült, vagy politikai osztályidegen. Csak azt éreztük, hogy tartásuk, emberségük által, tekintélyt teremtettek maguk körül. Valamit nagyon jól csináltak!
Az oktatási módszereiket nem lehet kidobni azért, mert "régiek "! Nem vagyok a modernizálás ellensége,de meggyőződésem, hogy az oktatás színvonala nem a legmodernebb digitális tábla lététől vagy nemlététől függ.
-
Hozzászólt Fábián Magdi Szeptember 16, 2011, 11:42pm
-
,,Én iskolám,köszönöm most neked"Ez az Ady vers jut eszembe minden iskola kezdéskor ,30 év után is,és egyre hálásabb vagyok egykori tanitóimnak,tanáraimnak.A boldog izgalomra emlékszem és a szent,nagy komolyságra minden iskola kezdéskor.Eszünkben sem volt flancos segédeszközök után nézelődni.Áhitattal és tisztelettel függtünk tanáraink minden szaván,és ez a tisztelet hiányzik manapság a legjobban.Vajon hová lett?
-
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Szeptember 16, 2011, 4:36pm
-
Most vettem észre, hogy egyik mondatom elég sutára sikerült. Arról van szó, hogy sok esetben néhai tanító nénim jól bevált, régi módszereit tekintettem mércének és örökségnek - és csodálatosan működtek még harminc év elteltével is... (Nem a körmösre és társaira gondolok!!! Régi tanítóim szigorúak, de végtelenül emberségesek voltak...)
-
-
Kedves Sándor! Azokban az években valóban másképp nézett ki az iskola, felszereltsége szegényesebb volt ugyan, de tudásban és lelkiekben sokkal bőségesebb útravalót adtak diákjaiknak.
Még dolgoztak a Klebelsberg Kunó idejében végzett tanítók, tanárok, és további hosszú évekre ők határozták meg a változóban levő iskola minőségét. Későbbi munkám során sok mindent úgy csináltam, ahogy idős tanító nénimtől emlékeztem rá - mert eredményesebbnek tartottam az ő módszereit. Ugyanakkor kicsit irigykedve olvasom a hajdani emlékeidet, mert az ott leírt szellemiségnek, közösségi életnek sajnos, az én iskolámban híre-hamva sem volt...
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz