A galamb riadtan simult a ház falához. Amint valaki elment mellette, suta kis próbálkozással igyekezett elrugaszkodni, apró, vörös pálcikalábain röviden nekiiramodott, majd két-három bágyadt szárnyemelgetés után csalódottan húzta össze magát.
Ez egy fióka, nézte az asszony elgondolkodva. Mikor pár tétova lépés után egy sarokba szorította és lehajolt érte, a galamb ijedt fióka-hangon mondott valamit. Elszorult a szíve, mikor megérezte tenyerén a remegő testet, két deka tollas félelem pislogott rá aranyszín szemekkel. Figyelmesen megnézte szárnyait és lábait, egyedül csak a rövid és gyér farktollak mutatták, hogy ez a fióka bizony még sosem repült. Kicsit megerősödik, aztán majd elengedjük, döntötte el és megindult vele hazafelé. Keze melegében kényelmesen elfészkelődött majd elszenderedett madara.
Otthon a műhelyben férje hangos rádiószó mellett kalapált valamit. Éljen nagy Sztálin!, skandálták a rádiójátékban, és férje jókedvűen, mert haladt a munka, éljen naftalinnal köszöntötte, ahogy belépett.
Nem, nem lepődött meg a galambfi láttán, hozott az ő asszonykája különb dolgokat is haza. Ez valami születési defektus nála, mélázott el néha, hogy mindig megtalálja az elhagyott, elgázolt, beteg állatokat. Majd elengednek ezért néhány évet a pokolban, törleszkedett az asszony, ha beállított egy újabb szerzeménnyel.
Naftalin lett a neve és a fürdőszobában szállásolták el. Bizalmatlanul kuporgott a sarokban, mikor magot szórtak elé és vízzel kínálták. Morcosan álldogált, pipaszár fél lábán egyensúlyozva, szemei lehunyva, majd mikor már nem figyelték annyira, sunyin körülkémlelt, megrázta magát, megvakarta csőre tövét, meglazította tollruháját és nyakát előre nyújtva kecses mozdulattal vizes kis csomót pottyantott a padlóra. Majd fejét elforgatva jól megnézte a magvakat és sűrű, kopogó hangokat hallatva enni kezdett, ivott is rá és éles hangon mondott valamit. Hamarosan otthon érezte magát. Amint beléptek rozsdás kamaszhangon üdvözölte őket, érdeklődve forgatta fejét, ha beszéltek hozzá. Szerette a napraforgót és a fénymagot, a búzától szabályos extázisba került, hajlandó volt kézből is elfogadni kedvenc csemegéjét. Ha zuhanyoztak figyelmesen nézte őket a kád szélén egyensúlyozva, majd mulatságos tánclépésekkel rázta le tollairól a vizet. Egy reggel belépve, a zuhanyfüggöny rúdján üldögélve találták, majd azt is megtapasztalták milyen érzés a napi szükségleteket úgy elvégezni, hogy közben egy kamaszgalamb vesz repülő leckéket a fejük felett. Gondolj arra, hogy Velencében vagy, esetleg Prágában csitította az indulatokat az asszony.
Elmúlt a tél és eljött egy reggel, kinn tiszta kéken tündökölt az ég és csábítóan búgtak a galambkollégák, amikor tágra nyitották előtte az ablakot, de előtte piros cérnával jelölték meg a lábát. Először nem is értette, majd ahogy a friss szél a tollait borzolta, izgatottan topogni kezdett és egy mozdulattal a levegőbe dobta magát. Na, egy gonddal kevesebb, zárta be férje az ablakot, ő meg elgondolkodva mosolygott magában.
Késő délután fáradtan zárta be a kaput, nem értette miért álldogál az egész család a diófa alatt. Jó, hogy jössz, ölelte át a férje mosolyogva, és a fára mutatott. Megjött a madarad és várja a vacsorát.