Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Nagy baj
Hideg eső esett. Bagoly Gyuri felnézett az égre és hunyorgott. Nagy baj érte őt az este. Teli vót a szíve keserűséggel, olyan vót mint mostan késő ősszel a megáradt patak. Fekete és zavaros. Emlékszik és szenved de erősen.Tegnap a bálban úgy eltáncoltatták Zsuzsit előle, a híre sem maradt meg utána. Nekidőlt a tórnác egyik gerendájának, mire az akkorát nyekkent bánatának súlyától, szinte elejtette a házat ... melyet a fejére építettek.Csúnya, esős idü vót. Arra gondolt, semmi kedve most, élni.
Fenn, az eresz alatt vót egy kicsi doboz, tele gyermekkori emlékekkel. Eszibe jutott, nagyapja régi pipája is benne van. Fájó lelkét ellökte a gerendától és bizonytalanul ráállott egy nagy disznótökre. Leemelte a dobozt és belekotort. Első ami a kezébe került egy nagy gesztenye vót.Nagy, barna gesztenye, a Zsuzsi adta neki ...hejj, akkor rég mikor nagyapja elvitte először a falu iskolájába.Bé is iratá akkor évi 1o koronáért és két véka életért. Hát, ű akkor úgy félt a tanitótól, kifutott a jegyző szobából, ki az udvarra.Ott játszott a Zsuzsi az iskola udvarán és akkor adta neki ezt a nagy barna gesztenyét. Csuda, hogy ezen az idő nem fogott.Bezzeg a Zsuzsin.
Megdörgölte szeme alatt kicsit az orcáját.Így látta ezt nagyapjától.Majd emlékeiből a taktikát megelevenítve, egy kisebb sóhajjal együtt kifújjta a pipából az éves port. Nagy, kérdőjel alakú pipa vót az, fejjel áll lefele az ember kezibe, kissé szürke, itt ott megégve. Kicsi nyár lett most lelkében. Az öreg mindig akkora komolysággal szokta tömködni ezt a pipát.Nagy dolog kellett történjen a világba hírtelen, hogy arról elvegye a figyelmét mibe most belekezdett. Emlékszik, mindig úgy ült az eperfa alatt az öreg mint egy kiskirály , míg füst vót pipájába és nagyokat hallgatott olyankor.
Észre sem vették mikor bejárt a kamrába, majd visszalépett a tornácra. Egy marék dohány vót a zsebében.Ráült a nagy sárga tökre s tömni kezdte a pipa száját. Fülébe az esti muzsika hangjai idegenül visszahangzottak, torkában még mindig érezte az este ivott pálinka égető, tüzes dühítő ízét. Először ivott pálinkát életibe. Tömte a pipát és arra gondolt nem is olyan jó dolog a pálinka és a Zsuzsinak is talán egyszer megjön az esze. Pedig, úgy eltáncoltatták előle. Hajj ! Szégyelte is. Bezzeg a nagy piros Rózi azonnal vigasztalta vóna őt egy táncért.De neki már nem kellett sem tánc, sem ölelés, a pálinkát is csak azért itta mert, a többiek előtt nem akart szégyenbe maradni az ivóban. Rossz aggodalma lassan kezdett elpárologni, vére azért forrt még.Az eső nagy loccsanásokkal szemtelenkedett bele az udvar kis pocsolyáiba.
- No, egye fene ! - mondta és csipkedve fogta a parazsat a dobozból. Ahogy azt nagyapától látta, tűzet adott a dohánynak.Mikor az első füstöt kifujjta, úgy érezte most már ő is őséhez hasonlít.Talán nagyapja azért szítta.Hmm. Asszony elleni mérgébe.Talán.....Szép öregek vótak, emlékszik. Csak akkor veszekedtek mikor elfogyott vót a pipa dohány. Arra gondolt talán nem is olyan egyszerű felnőttnek lenni. Míg gyerek vót, könnyű vót Zsuzsival, most annak is kinyílott a szeme mint a hetes macskának.A már nagy jány lett, tanító apja ügyeli, módos férjet szerez majd neki.
Nehéz vót még egy kicsit a szíve, majd hirtelen úgy megnyugodott, lelke is úgy megpuhult, törékeny virágot lehetett volna bele csomagolni. Nem értette hirtelen mi történt velei Az eső hirtelen elcsendesedett mint a lelke.
A nagy barna gesztenye nemsokára nagy koppanással esett le valahol, a második szomszéd udvarába. Nyakon fogta a pipát, ügyesem kifujjta belőle a hamut, kényelmesen visszatette a dobozba. Az visszakerült a gerendára, ő pedig eldöntötte, nem fog többé lány után keseregni. Hiszen még csak 16 esztendős lett a nyáron.
Lesz még bál a faluban és lesz ott lány elég. Ráér ő még felnőni.
(Tisztelt olvasó, a fenti szövegben sok a szándékos betű kihagyás, próbáltam úgy színezni a világot mit leírok, ahogy azt hallottam, éreztem, tapasztaltam.Köszönöm a megértést)
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Szente Cs. Janos Május 26, 2011, 8:51pm
-
Egyszerűen köszönöm Mindenkinek a biztatást. Örvendek, érzitek ennek a gyereknek a lelkét és főleg, felismeritek azt az érzést mikor mindannyian egy "nagy baj" után, hirtelen átlépünk a problémán és fellélegzünk. Kissé rejtélynek indítottam a történetet, sok kedves ismerősöm meglepve állapította meg a végén, hogy egy kamasz fiúról van szó végül is. Szándékosan hagytam végére ezt a kis "csattanót", ugyanis szándékos csiklandozás volt azt a gondolatot ébreszteni az olvasóban, hogy ez a "szenvedő" ember miért is temetkezik bele egy két gyerekkori emlékbe, s miként nő fel a szemünk előtt. A tizenévesek első nagy problémáját próbáltam leírni egy olyan pillanatban mikor egy adott helyzet megváltoztatja őket és első "bölcsességeiket" vélik felfedezni saját magukon.
A fogalmazás, tájszólás, ugyanakkor egyes hibák egyértelmű jelenléte jól példázza azt, mennyire kezdő író vagyok, sok tanulnivalóm van. Ezért nem fogok nagyon elnézést kérni de kiállok stílusom mellett. Köszönöm szépen a sok sok építőjellegű kritikát, sokat segít, megjegyzem, lejegyzem, értékelem, tanulom, eszem-iszom.
Tisztelettel !
-
Hozzászólt Kenesei Aurélia Május 26, 2011, 8:19pm
-
Szeretem,hogy megvitatjuk az írásaid.Nekem is gond a népies és a népi közti különbség.Van ahol jól használod van ahol nem-de én tudom,hogy környékenként otthon beszélnek így.Azt is érzem,hogy egy kicsit rájátszik a stílusod ezekre a dolgokra.Az alap,a gondolat nagyon szép és az észjárásod is nagyon tetszik.Tudom,hogy az írás olyan mint a rossz szokás,nem lehet abbahagyni.Írjál sokat,mond ki a mondatot mielőtt leírod.Magamról tudom ha hallom amit leírok,szebben megfogalmazódik bennem és szebb amikor papírra kerül.Mindig várom az írásod.
-
Hozzászólt Nagy Éva Május 26, 2011, 7:52pm
-
Nagyon tetszett ez is!
-
Hozzászólt Kertesz Maria Május 26, 2011, 6:34pm
-
Nagyon aranyos es ennek a szovegnek CSAK igy van igazi ertelme Koszonom Marika
-
Hozzászólt Baksai József Coci Május 26, 2011, 5:33pm
-
Szépen szoltál, pont igy jártam volt én is és Zsuzsika volt a lány is :-)))
-
Hozzászólt Monduk Adalbert Május 26, 2011, 5:32pm
-
Ritkán olvashatunk ilyen jó ízes elbeszélést, igazi székely gyerek lehetsz.
-
Hozzászólt VIRÁG Ferencné Május 26, 2011, 12:37pm
-
Lám-lám mire jó a pipa!:)
Drága nagyanyám mesélte, hogy amikor haragudott valamiért Nagypapa, akkor úgy békítette meg, hogy elkérte tőle a pipagyújtót... Erre nagypapa pedig tudta, hogy ez a békülés jele és mindig monda nevetve: fene ezt a pipagyújtót:).
Nagyanyám mestere volt a szeretetben való életnek, békességben élt boldogságnak.
Erre tanított bennünket is:), hála legyen neki még haló-porában is.
Nagyon köszönöm, hogy olvashattam ezt a pipa-történetet is:), csoda jó "fürödni" gyönyörű magyar nyelvünk számunkra nem minden napi szavaiban.
Legyen szép napod, minden jót kívánok: Teréz
-
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Május 26, 2011, 9:49am
-
Kedves Attila! Az "élet" valóban a búzát jelenti. Irodalom órán tanultam verselemzés közben, több mint negyven éve...
"Éjféli hajnal, szörnyű fény ez,
Nincs párja, napja, neve.
Fut, reszket a riadt mezőn
Az égő élet heve."
(Ady Endre: A grófi szérűn)
-
-
Nagyon tetszett ez a kis szösszenet. Sejtettem, hogy jól fog végződni...
Nekem ez a kedvenc mondatom: "lelke is úgy megpuhult, törékeny virágot lehetett volna bele csomagolni".
-
Hozzászólt Fekete Erzsébet Május 26, 2011, 8:10am
-
(Helyesbítek: ... a mondatok vesszővel való tagolása...)
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz