Hideg eső esett. Bagoly Gyuri felnézett az égre és hunyorgott. Nagy baj érte őt az este. Teli vót a szíve keserűséggel, olyan vót mint mostan késő ősszel a megáradt patak. Fekete és zavaros. Emlékszik és szenved de erősen.Tegnap a bálban úgy eltáncoltatták Zsuzsit előle, a híre sem maradt meg utána. Nekidőlt a tórnác egyik gerendájának, mire az akkorát nyekkent bánatának súlyától, szinte elejtette a házat ... melyet a fejére építettek.Csúnya, esős idü vót. Arra gondolt, semmi kedve most, élni.

       Fenn, az eresz alatt vót egy kicsi doboz, tele gyermekkori emlékekkel. Eszibe jutott, nagyapja régi pipája is benne van. Fájó lelkét ellökte a gerendától és bizonytalanul ráállott egy nagy disznótökre. Leemelte a dobozt és belekotort. Első ami a kezébe került egy nagy gesztenye vót.Nagy, barna gesztenye, a Zsuzsi adta neki ...hejj, akkor rég mikor nagyapja elvitte először a falu iskolájába.Bé is iratá akkor évi 1o koronáért és két véka életért. Hát, ű akkor úgy félt a tanitótól, kifutott a jegyző szobából, ki az udvarra.Ott játszott a Zsuzsi az iskola udvarán és akkor adta neki ezt a nagy barna gesztenyét. Csuda, hogy ezen az idő nem fogott.Bezzeg a Zsuzsin.

      Megdörgölte szeme alatt kicsit az orcáját.Így látta ezt nagyapjától.Majd emlékeiből a taktikát megelevenítve, egy kisebb sóhajjal együtt kifújjta a pipából az éves port. Nagy, kérdőjel alakú pipa vót az, fejjel áll lefele az ember kezibe, kissé szürke, itt ott megégve. Kicsi nyár lett most lelkében. Az öreg mindig akkora komolysággal szokta tömködni ezt a pipát.Nagy dolog kellett történjen a világba hírtelen, hogy arról elvegye a figyelmét mibe most belekezdett. Emlékszik, mindig úgy ült az eperfa alatt az öreg mint egy kiskirály , míg füst vót pipájába és nagyokat hallgatott olyankor.
Észre sem vették mikor bejárt a kamrába, majd visszalépett a tornácra. Egy marék dohány vót a zsebében.Ráült a nagy sárga tökre s tömni kezdte a pipa száját.             Fülébe az esti muzsika hangjai idegenül visszahangzottak, torkában még mindig érezte az este ivott pálinka égető, tüzes dühítő ízét. Először ivott pálinkát életibe. Tömte a pipát és arra gondolt nem is olyan jó dolog a pálinka és a Zsuzsinak is talán egyszer megjön az esze. Pedig, úgy eltáncoltatták előle. Hajj ! Szégyelte is. Bezzeg a nagy piros Rózi azonnal vigasztalta vóna őt egy táncért.De neki már nem kellett sem tánc, sem ölelés, a pálinkát is csak azért itta mert, a többiek előtt nem akart szégyenbe maradni az ivóban. Rossz aggodalma lassan kezdett elpárologni, vére azért forrt még.Az eső nagy loccsanásokkal szemtelenkedett bele az udvar kis pocsolyáiba.
- No, egye fene ! - mondta és csipkedve fogta a parazsat a dobozból. Ahogy azt nagyapától látta, tűzet adott a dohánynak.Mikor az első füstöt kifujjta, úgy érezte most már ő is őséhez hasonlít.Talán nagyapja azért szítta.Hmm. Asszony elleni mérgébe.Talán.....Szép öregek vótak, emlékszik. Csak akkor veszekedtek mikor elfogyott vót a pipa dohány. Arra gondolt talán nem is olyan egyszerű felnőttnek lenni. Míg gyerek vót, könnyű vót Zsuzsival, most annak is kinyílott a szeme mint a hetes macskának.A már nagy jány lett, tanító apja ügyeli, módos férjet szerez majd neki.
Nehéz vót még egy kicsit a szíve, majd hirtelen úgy megnyugodott, lelke is úgy megpuhult, törékeny virágot lehetett volna bele csomagolni. Nem értette hirtelen mi történt velei Az eső hirtelen elcsendesedett mint a lelke.

       A nagy barna gesztenye nemsokára nagy koppanással esett le valahol, a második szomszéd udvarába. Nyakon fogta a pipát, ügyesem kifujjta belőle a hamut, kényelmesen visszatette a dobozba. Az visszakerült a gerendára, ő pedig eldöntötte, nem fog többé lány után keseregni. Hiszen még csak 16 esztendős lett a nyáron.

        Lesz még bál a faluban és lesz ott lány elég. Ráér ő még felnőni.

(Tisztelt olvasó, a fenti szövegben sok a szándékos betű kihagyás, próbáltam úgy színezni a világot mit leírok, ahogy azt hallottam, éreztem, tapasztaltam.Köszönöm a megértést)