A nyár utolsó üzenete,az aranyló fényű napsugár szelíden simogatja végig a tájat.
A fák és a bokrok között már ott jár az ősz hírnöke.A rőt színű levelek még intenek egyet a tűnő
nyár után és bús táncba kezdenek.A bözödi dombok közé is hetyke legényként beszökött már az ősz.
Vörösen izzik a galagonya és kecskerágó bokor,az okker és narancssárga körítés csak fokozza a
nagyszerű látványt.Kanyargós köves úton közelítünk az elárasztott falu felé,amely ködpalástját ,magára
öltve titokzatosan hallgat.Aztán a tó vizéből egyszer csak előtűnnek az égnek meredő elszáradt fatörzse
gallyak,a templomtorony,.megannyi összekulcsolt kéz.Itt már nem segít ima...Misike áll mellettünk,
szemmel láthatóan érdekli a festőállvány,s amit rajta lát.Meg is jegyzi:-Maguk erőst érdekest csinálnak,
a torony éppeg olyan.Ha tényleg ez a legényke véleménye,akkor köszönet az elismerésért.Megtudjuk,
ide való,itt is laknak az apjával,tizenhat éves és írástudatlan.A látottak után már ezen sem lepődünk meg
A sátrak előtt kis őrtűz világít,olykor nagyot pattan az elszenesedett hasáb,apró kis csillagok szállnak
a magasba.Barátaim,akik anyaországiak,nehezen tudnak beletörődni a történtekbe,a döbbenet lesz
úrrá rajtuk.Látni és átélni mindezt...ez már a tragédia.Száznyolcvan ember siratja az otthont,a szülőfalut
A sors fintora talán,a falu végén tábla jelzi.Bözödújfalu,bizonyára így helyes.Megtudjuk azt is,egy,két
család nem költözött el.Nem jön álom a szemünkre,pedig éjfél is elmúlt már.Sűrű csönd üli meg a tájat.
Rekedtes férfi hangra leszünk figyelmesek,-maguk kik,s mit keresnek itt,ez az én kaszálóm?szegezi
nekünk nem épp barátságosan a kérdést.Elmondjuk hát,mi járatban vagyunk.Misike édesapjához van
szerencsénk.A cigaretta és a szilvapálinka hamar feloldja a feszült hangulatot.Nem kéreti magát,
a tűz mellé telepszik,ő itthon van.A flaskót jól meghúzza,.ami biztos biztos,aztán mesélni kezd.
-Tudják,nem volt könnyű itt az élet.Aki meg akart élni,keményen meg kellet dolgozni a betevő falatért.
Én szegény ember voltam egész életemben,de becsületes.Lehet,hogy ez volt a baj,ki tudja.Akkor
kezdett a dolog komolyra válni,amikor a nyolcvanas években kitalálta valaki,hogy ide gátat kell
építeni.Akkor senki nem gondolta mi lesz ennek a vége.Aztán csak megtudtuk,mert elkezdődött a
kitelepítés.-Hogy is történt mindez,mondja csak el?Hát kedves uraim én erről ha nem muszáj,nem
szívesen beszélek,mert úgy érzem,hogy egy nagy szeg van az én szívemben azóta...Nap,mint nap
jártak az ember nyakára,ijesztgették minden félével.Ha az ember nem értett a szóból,akkor másképp
csinálták.Engem többször bevittek Szentgyörgyre a milíciára,s mondták,hogy hagyjam el a falut.
Megfenyegettek és aztán be is verték a fogam,mert azt mertem mondani,hogy én innen élve sehova
nem megyek.-Hogy sikerült mégis itt maradni?Az volt a szerencsém,hogy a falun kívül a domb aljában
volt a házam.Most is abban lakom.A buldózer sem tudott ide kijönni,a víz sem veszélyeztetett,pedig
volt úgy,hogy a szintje a torony ablakáig ért.-Mi lett a házakkal,az emberekkel?Hát tudja,a végén ezek
már nem ismertek sem Istent,sem embert,a buldózerek minden t elintéztek.Látták volna az embereket
hogy könyörögtek,jajgattak,de csak annyi volt minden.Tudják,nekem azóta a szívemben ott van az a
nagy szeg,ami nagyon fáj és sem múlik már soha.Aztán mindenki ment,amerre látott...
-Most a családjával hogy éli meg a mindennapokat?Jobb lenn,ha erről nem kellene beszéljek.Lássák,
nem tudom megállni,hogy ne sírjam el magam.Elég az hozzá,hogy a falu eltűnt,mindent ellepett a víz!
Nekünk erős szokatlan volt,valósággal irtóztunk a nagy víztől.Aztán történt egy másik szerencsétlenség
A fiam,s a leányka lementek a vízhez játszani,pedig tiltottuk eleget.Most sem tudom pontosan az okát,
elég az hozzá,hogy a leányka belefulladt a tóba.Higgyék el,azt hittem megbolondulok.Nem kaptam a
helyem,csak jöttem-mentem éjjel-nappal.A feleségem engem hibáztatott,hogy mért nem tartottam
szemmel a gyermekeket.Ő nem volt otthon aznap,ki tudja merre járt,...tudják,most elmondom,megérte
a pénzét.Addig ment a dolog,amíg egyszer elkaptam,jól elvertem s kidobtam a házból.Azóta Misikével
vagyunk,nem is kell már visszajöjjön,legalább nem mérgelődök.Most kérdem én,ötvenhat évesen
hová menjek,mihez kezdjek?Én már biztos,hogy itt maradok.Mondják is a falustársaim,amikor
haza látogatnak,te bátor voltál Salló Mihály,ne is menj már sehová,legalább lesz kihez hazajönni.
Most megtudták,mért van nekem nagy szeg a szívemben,hát ezért,amiket maguknak elmondtam.
Az elárasztott falu bejáratánál siratófal áll emléktáblával.Gyászos mementó egy kis székely településért.

Ősz P.Zoltán