Reggel korán felkeltél s becsomagoltad a böröndöket. Aztán a pórázért nyultál, s én boldog voltam: kis séta a nyaralás elött, de jó!
Az autoval mentünk, s leparkoltál az ut mentén. Kinyilt az ajtó, s te botot dobtál. Rohantam, rohantam, mig a botot megtaláltam s fogaim közé kaptam, hogy visszadjam neked. Mikor visszaértem, te már nem voltál. Kétségbeesetten kerestelek, szimatoltalak, futkároztam mindenfele remélve, hogy megtalállak, de egyre jobban kifáradtam, elgyengültem. Nagyon féltem s nagyon éhes voltam.
Jött egy idegen, nyakörvet kapcsolt rám és magával vitt. nemsokára egy ketrecben vártam arra, hogy értem jössz. De te nem jöttél.
aztán kinyilt a ketrec ajtaja, de nem te voltál, hanem az, aki rámtalált. Bevitt egy terembe - halálszaga volt. Ütött az órám.
Kedves gazdim, azt akarom, hogy tudd, mindazon kin ellenére, amit miattad éltem át, még mindig a te képed van a szemem elött. És ha valamikor visszatérek ebbe a világba, akkor megint hozzád szegödöm majd - MERT NAGYON SZERETTELEK.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz