Nagypéntek gyásznap, mert ekkor ért véget a Jézus ellen indított vallási per.  A Nagytanács ítélete: halál. Ezután  átkísérték a római helytartóhoz azzal a váddal, hogy a zsidók királyának mondja magát. Bár Pilátus úgy látta, hogy Jézus ártatlan,  megerősítette a halálos ítéletet. Még azon a napon  Jézust keresztre feszítették két gonosztevővel együtt.

Nagypéntek a reformátusok egyetlen hagyományos böjti napja. Sok helyütt az év legjelentősebb egyházi ünnepeként tartották. Templomba gyászruhában vagy gyászt kifejező ruhadarabot öltve mentek.

Nagypéntek tehát Jézus kereszthalálának emléknapja, a legnagyobb böjt és gyász ideje. A nap nevezetes szertartása a csonkamise. A nagypénteki körmenetek, élőképes felvonulások, passiójátékok évszázadok óta a nap fontos részei.

A passióolvasás és a passió megjelenítése a szenvedéstörténet felidézését, átélését szolgálja. A nagypénteki passió a 15. század óta van jelen hazánkban. 

A legtöbb templomban rendeztek passiójátékokat. A Szentsír, az Úr koporsója állítása a katolikus templomokban  jellegzetesen magyar illetve közép-európai  hagyomány.  A sír körüli díszőrség állás valamikor céhes, illetőleg jámbor társulati kiváltság volt. 

Nagypénteket az ősegyházban nem tartották ünnepnek, mivel böjti nap volt. Az idők során azonban  számtalan - részben pogány eredetű -szokás kapcsolódott ehhez  naphoz. A 4–5. századtól fogva ünnep.  Jellegzetes szertartásai a 8–9. században  már kialakultak. Ezekben a gyász és a kereszt tisztelete a közös elem.

Népszokások nagypénteken:

A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, különösen a nagypénteket. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat. 

Nagypénteken nem szítottak tüzet, úgyhogy kenyeret ezért sem süthettek.

Szegeden akkorkát dagasztottak, mint egy libatojás. Ezt megszárították és eltették. Akkor vették elő,  mikor valaki vízbe fúlt. A közepébe szentelt gyertyát tettek, és ahol a vízre eresztett kenyérből a gyertya kifordult, ott kellett a holttestet keresni.

Nem is moshattak, mert a ruha viselőjébe villám csapna, nem fontak, nem szőttek. Aki varrt, az úgymond megszurkálta Jézus sebeit. A tilalmak, láthatjuk, elsősorban a női munkákra vonatkoztak.

Nagypéntek a tojásfestés ideje

Báling Aranka népi iparművész így vallott erről:

"Gyerekkoromban hiába rimánkodtam, hiába kérleltem azonban dédnagyanyámat, aki nagyon híres tojás festő asszony volt, hogy írjunk tojást, azt bármikor nem lehetett, csak kizárólag nagypénteken. Talán ezért is hagyott bennem ekkora mély nyomot, mert máskor  nem volt szabad.
Mindennek meg volt akkoriban a maga ideje. A tojásfestése nagypéntek volt."

A képen: Bereczné Lázár Nóra gyimesi ihletésű tojásai

A tojásírás gyakorlásának hivatalos napja általában a nagypéntek. Hogy a hímes tojásnak egykor mágikus erőt tulajdonítottak, azt a következő hiedelem is bizonyítja. Azt a fakanalat, amivel a hímes tojást beleforgatják a festékbe elszokás  vinni az éjjeli misére. A nyelére fúrt lyukon keresztül nézve ugyanis megláthatni, kik a falu boszorkányai, mert ők – a fakanálnyél lyukán át nézve meglátható– az oltárnak háttal állnak. A leleplező személy azonban feltétlen  vigyen magával egy zacskó mákot és szórja maga köré  aztán uzsgyi, fusson haza, mert ha megfogják elverik. A mákot viszont megállnak szemenként összeszedni, ezzel időt nyer a fakanalas kísérletező.

A csángók úgy tartják, hogy Szűz Mária a kezében tartott egy tojást, melyre Krisztus vére ráfolyt. Ezért Moldvában a tojást kizárólag pirosra festik. Szűz Mária tisztelete itt igen erős, a húsvéti körmenet alatt is róla szóló énekeket mondanak.

Bár a tojásfestés szellemi központjának az erdélyi Gyimest tartják, ahonnan rengeteg minta származik, a minták idővel keveredtek más vidékek motívumaival. Gyimesen manapság is csak piros tojást festenek. A Tojásokat beleteszik a piros lébe, de nem tarják sokáig benne nagyon hosszan. Azt tartják: ne legyen sötét a színe, hiszen „Jézus vére is piros volt, ezt jelképezi a piros tojás”.

A díszített tojások festésének formái, a minták elrendezése tájegységenként változott. A tojást szinte mindenhol osztókörökkel „szelik”fel. Ezt rámázásnak nevezik. Az így kialakított mezők alkotják a díszítés kereteit.

A tojásból jósoltak is: nagypéntek éjjelén feltörték, aztán egy pohár vízbe csurgatták. A vízben úszó tojás alakja megmutatta, milyen lesz a jövő évi termés.

A lányok pedig tojáshéjat tettek a küszöbre, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása. Mivel az megegyező az első férfiéval, aki belép a házba.

Moldvában – ellentétben Gyimessel –  a piros mellett  zöld, kék, sárga hímeseket is festenek. Ott a megírott tojásról a viaszt nem dörzsölik le, egyszerűen rajta hagyják. Leggyakrabban az egyszínűre festett tojásra viszik fel Moldvában a viaszolt mintát, majd a tojást ecetbe vagy más savas lébe teszik, azaz maratják. Így a minta marad színes, a tojás többi része pedig fehér.

Gyimesi tojások:

 Forrás: Antalné Tankó Mária: Gyimesi írott tojások

Betegségelhárító, tisztító, termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak a víznek:

Úgy vélték, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, vagy megmosdik, azon nem fog a betegség. Az ilyen víznek szépség-, egészségvarázsló, gyógyító erőt tulajdonítottak. Ezt azzal magyarázták, hogy a "holló ilyenkor mossa a fiát", hogy ismét fehér legyen.

A monda szerint amikor Jézust ellenségei el akarták fogni, de nem sikerült nekik, akkor a holló azt kiáltotta : "kár, kár, erre el tudták fogni.  Ezért aztán Jézus elátkozta a madarat, hogy legyen örökké fekete.

Víz, víz tiszta víz:

A folyóvíz mágikus erejét azzal magyarázzák, hogy  nagypénteken azért hasznos, mert Jézust a katonák  beletaszították a patakba, az  ezzel megszentelődött a víz . Ezért a  nagypénteki hajnali vizet aranyvíznek, aranyosvíznek nevezték.

Így zajlott az esemény: éjfél után egy-két órával a fiatalok nagy csendben  a patakra vonultak mosakodni.  A mosakodás mindig  a víz folyásával szemben történt. A patak vizéből haza is vittek és a húsvéti ünnepek alatt is azzal mosakodtak. Még a  beteg kisgyerekeket is levitték a  vízre, hogy a bajt lemossák róluk. Hitték ugyanis , hogy aki a folyó aranyosvizében megmosakszik, egészséges lesz, s fürge lesz a munkában. A gyermekeket azért  vitték magukkal, hogy ne legyenek lusták. "Szótalan" víznek kellett lennie, hogy működjön a magágia: az  egész  ceremónia alatt nem volt szabad megszólalni.  A Tiszára járó szegedi lányok a mosdás után a füzek alatt fésülködtek, hogy a hajuk éppen olyan hosszú legyen, mint a fűzfa ága vagy a Tisza hossza.  Azért tettek így, hogy szépek legyenek, ne legyenek szeplősek. Meg aki a folyó aranyosvizében megmosakszik, az fürge lesz a munkában.

Még az állatokat is megfürdették, megitatták az aranyosvízből, hogy egészségesek legyenek.

Féregűzés és munkatilalmak:

A  féregűző varázsszöveg -„Patkányok, csótányok, egerek, poloskák oda menjetek, ahol füstös kéményt láttok!”- arra utal, hogy Jézus halálának emlékezetére minden háznál kialudt a tűz.
  A gondos gazdasszony addig nem is rakott tüzet, amíg más kéménye nem füstölt, nehogy a bolhák ellepjék a házat.

De nem volt szabad a szárnyas állatot levágni, nehogy  pusztuljanak az állatok.  Szántani sem  lehetett, mert e napon Jézus a földben volt, de  a kora tavaszi veteményeket elvetethették.

A nagypénteki tűzgyújtás, annak  állít emléket hogy amikor Jézust Pilátus elé vitték, a szolgák és katonák tüzet gyújtottak és amellett melegedtek. A tüzet  a legények szórakozásból át is ugrálták.
Később már azért rakták a tüzet a szomszéd faluval határos  területen, hogy a termést a jég el ne verje.

DE:

Ilyenkor hajtották ki a disznócsordát. A kanásznak tojást, babot, lisztet, kenyeret vittek az asszonyok, ő pedig mindenkit megkínált pálinkával.

Étkezés:

Nagypénteken a protestánsok  sem ettek húst. A reformátusok néhol ebédre tojást ettek és tejes étel.

A katolikusok étrendje ilyesmi volt : rántott leves, kifőtt tészta, vacsorára tej, aludttej, túró.   Az ebéd ugyanaz  is lehetett, mint karácsony böjtjén: bableves és mákos tészta.

A böjti tilalom nem terjedt ki azonban a pálinkaivásra: hangsúlyozták is a nagypénteki reggeli és délelőtti pálinkaivás fontosságát.



Időjárással kapcsolatos jóslások is fűződnek ehhez a naphoz.Eső esetén jó tavaszt jósolnak a bukovinai magyarok. Galgamácsán úgy tartották, hogy ha nagypénteken szép az idő, akkor üszkös, rossz termés lesz. Zagyvarékason úgy mondták: „Nagypénteki eső, annyi méreg, amennyi szem lehull. Rossz termés lesz."

Tánczos Erzsébet írása

Forrás:

http://ujember.katolikus.hu/Archivum/000423/0401.html

http://www.hungaria.org/hal/folklor/index.php?halid=3&menuid=40

http://www.dozsa-hszanto.sulinet.hu/hirek/sulibuli0604.pdf

http://osara.wicca.hu/vilag.html

http://www.ajandekkatalogus.hu/blog_images/ajandek-otletek-91a56242....

http://cardex.hu/magazin_2378/husveti-szimbolumok-2108

http://www.szekelyhon.ro/pictures/vasarhely/aktualis/2011/aprilis/h...

http://piroslapok.blog.hu/2010/04/04/miert_pont_piros_tojast

http://oshagyomany.vidya.hu/kep/OH040608x

Praktika Magazin 2008/3.