Néha nem állom meg szó nélkül, ha olyasmit látok, hogy egyik ember leszólja a másikat. Inkább ideírom a véleményemet erről. Tartsuk be azt, amit olyan jól tudunk, amikor saját magunkról van szó: mindenkinek joga van itt a honlapon mindenhez egyenrangúan hozzászólni, véleményét kifejteni, helyeselni, rosszallani, stb. De tegyük ezt úgy, hogy közben a másikat ne becsüljük le, ne nézzük le, ne sértegessük, stb. Gondoljunk csak az udvariasság szóra, s máris helyben vagyunk.

Mindenkinek fontos a véleménye, még akkor is, ha azzal nem tudunk egyet érteni. Sosem látnánk a dolgok másik oldalát, ha nem olvasnánk el őket, s nem gondolkodnánk el rajtuk. A magát legobjektívebbnek hívő ember is szubjektív. Tehát az igazságnak annyi arca van, ahányan nézzük. Pedig valamennyien meg vagyunk győződve róla, hogy mi látjuk jól. Ezt tudnunk kell magunkról,s eképpen itélkezzünk mások felett.

John G. Saxe verse

Hat hindosztáni férfiú buzgón tapogatott
Egy elefántot, mert olyat még sose láthatott,
Lévén, hogy szegény, mind a hat vak hindosztáni volt.

Az egyik tapogatja csak robosztus oldalát,
És máris mondja, vágja rá a bölcs szentenciát:
„Akár a fal, éppoly lapos az elefánt! Nahát!”

Agyart érint a második, símát és hengerest,
és egy kissé bökőset is, hűvöset és hegyest.
„Lándzsaszerű az elefánt”, állítja egyenest.

A harmadiknak a keze, ahogy nyúlkál haránt,
Egy tekergő tömlőhöz ér; merészen beleránt.
„Értem!”, kiáltja fennen ő, „Kígyó az elefánt!”

A negyedik egy térd körül motoz. Keze mohó.
„Csodálatos formája van”, lelkendezik, „Hohó!
Fatörzsszerű az elefánt, ez már nyilvánvaló!”

Az ötödik véletlenül fület fog, melyhez ő
vakon is jól ért. Válasza az itt következő:
„Az elefánt vékony, s lebeg, akár a legyező.”

A hatodik egy ideig a semmibe kapkodott,
Aztán egy csápoló farkat a markába ragadott.
„Kötélforma az elefánt”, imígy nyilatkozott.

A hindosztáni, mind a hat bőszen vitatkozott;
Amit tapasztalt, ahhoz mind vadul ragaszkodott.
S lám, mindnek volt igaza is, s mind is csalatkozott.