Nem hallgattam őrá
Írta: Attila-benczi

A mű túléli a művészt,
mint a gránit a tűzvészt
Romantikus illúzióim voltak,
mára mind elfeledett holtak.
Hé,mi az,mi van,ébren vagy?
Kiált rám,ő,kinek neve: Agy.

Soha nem hallgattam őrá.

Eljön a citromszínű nap
emlékem szétkenődik,
mint tortán a hab.
Nevem s életem elfeledik.
Leírt szavaim értelmüket vesztik.