Üzenem haza, a szülőföldemnek,
üzenem, a fenséges hegyeimnek,
üzenem, a ház mellett álló tölgynek,
a gabona mezőknek, a völgyeknek,
fenyveseknek, a forrásoknak, s víznek,
az erdélyi Székely, hős Nemzetemnek,
míg élek, mindig titeket szeretlek,
Istenem, szabadságot adj népemnek.

Szeretlek Titeket, tiszta szívemből,
nem volt ily szép, semmi más életemből,
a béke, a csend, a jó szó köztetek,
a szeretet, mit ad a Ti lelketek,
a világ kincsét, adnám én értetek,
szabadságotokért, az életemet,
add, hogy imám, értük meghallgattasson,
elnyomásuk, üldözésük, elmúljon.

Szenvedett e nemzet, sokat, eleget,
kell, hogy végre szabadon szeressenek,
hegyeket, völgyeket, ő lábuk járja,
erdőben a medve is, őket várja,
nekik daloljon, madarak kórusa,
nyíljon nekik ki, Erdélynek csodája
fent a szirteken havasi Gyopárka,
e világnak, legszebbik élő virága.

Üzenem másoknak, nincs még egy erő,
mi nemzetben, hazában jobb szerető,
üttetek, vágtatok, vér-ömlött sebből,
de a székely ember, soha el nem dőlt,
Székelykő áll, el nem porlik, el nem vesz,
Gyergyói, Hargitai, Besztercei,
Csiki, Görgényi, Kelemen havasok,
ölelik, védik, a székely köveket.

Üzenem ott mesze a kicsi háznak,
hogy naponta benne van az imámban,
hogy nincs más kenyér jobb, mit Ő keze süt,
s nincs szebb szó, mint az, mi ő ajkából dűl,
nemzetünk, s hazánk tisztább nem lehetne,
mint az Ő szép, becsületes élete,
mindent amit tett, s mit eddig meg sem tett,
nekem legnagyobb kincset jelenthetett.

Üzenem a székely embernek hittel,
hogy semmi nem bír ott, nagyobb erővel,
mint a barátság, szeretett, a nemzet,
mely összefog egymással, s az Istennel,
kell hogy magyarok közt fáklya legyetek,
mert a magyar nép sötétben lépeget,
megossza erejét,  rút nagy gyűlölet,
mit szítanak közöttük, hitetlenek.

Üzenem most otthonra mindenkinek,
hogy szüksége van rájuk a nemzetnek,
szüksége van a hűségre, s kiállásra,
nép egységének példamutatásra,
kell, hogy dobbanjon most minden magyar szív,
mikor a haza újra egységbe hív,
mert veszünk mi, falánk Európában,
szolgák leszünk mind, szeretett hazánkban.

S üzenem, a bősz ellenségeinknek,
gyűrjék fel gatyájukat, elleninkben,
mert e nép, megküzd ellenségeivel,
szabadságát védi akár vérével,
békében él alázattal, Istennel,
de meghalni se fél, hazáért, ha kell,
hát úgy játszatok ti most, alávalók,
e nép, számon ne kérje majd, rajtatok.

Őszi szél bőmből Erdély-ország fölött,
sötét felhők gyűlnek hegyei között,
mesze távol hó zúdul a csúcsokra,
a tél csendje borul rá bánatukra,
Csíksomlyón áll egy kereszt fent a dombon,
alatta gyűlnek, székelyek, s magyarok,
mesze szól „Magyarország királynéja”
népünket Ő most vissza, hazahívja.
28.10.2012