Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Ünneprontók
Már ünnepeinket, lélekemelő napjainkat sem hagyják méltósággal megülni! Legyen az szoborállítás vagy egy emléktábla visszahelyezése, a Magyar Művészeti Akadémia közgyűlése vagy Az ember tragédiájának balett-premiere, egy tolakodóan zajos kisebbség, egy „törpe minoritás” mindenbe belerondít. A frusztrált ügyvéd, a téves önértékelésben szenvedő művész vagy a hahás szabadcsapat csinnadrattás produkcióját aztán felkapja a ballib média, kreált vagy vélt sérelmeit azonnal világgá kürtöli, csámcsog és szörnyülködik rajta a külföld, elsősorban a „művelt nyugat”, majd vezényszóra rászabadítják baráti tankjaikat „diktatúrában vergődő” hazánkra - természetesen a demokrácia szent nevében. Sajtót tájékoztatnak Bécsben, Berlinben, Brüsszelben (persze szigorúan csak objektíven!), s mindig, mindenütt ugyanaz a kéttucatnyi „mértékadó értelmiségi” - Jókai Anna szavaival élve: minden mérték nélkül.
Itthon elég csak félórát szemlézni a világhálót, figyelve a hozzászólásokat, ott is az említettek kicsinyített másai fikázzák kisebb-nagyobb örömeinket, sikereinket, de belerondítanak bánatainkba is – az euroviziós dalfesztiváltól a Himaláján történt tragédiákig. Többnyire nevesincs és arcasincs megmondók ócsárolnak reggeltől estig, már-már hivatásszerűen.
A magyar népi (paraszti) kultúrában, a régiségben is voltak ünneprontók. Néprajzosaink a lakodalmi vígasságok alakoskodói között tartják számon őket, akiknek – általában a hosszúra nyúlt vacsora alatt - az volt a dolga, hogy kifigurázzák az egybegyűlteket, rápirítsanak az ifjú párra, kígyót-békát kiabáljanak a háziakra, s munkaköri kötelességük volt mindezen cselekedetükkel jól megnevettetni a násznépet. De ezek a maiak…
A legfrissebb, amin nyelvét köszörüli a fotőjellenzék, az a dunai árvízvédelem. Hogy sikerült megóvni a Duna-mentét, hogy nem volt emberáldozat, hogy szakszerűen működött a védelmi rendszer, hogy hihetetlen összefogásról és segítségnyújtásról tett tanúbizonyságot az ország – ez számukra mind smafu. S reggeltől estig lankadatlanul csúzliznak kedvenc céltáblájukra, a miniszterelnökre (vagy az a bajuk vele, hogy sapka van rajta, vagy ha nincs, akkor meg az)!
Éppen e szellemesnek szánt szösszeneteket olvasom, amikor a rádióban a Dunakanyar védőinek küzdelmeiről tudósítanak, meg arról, hogy az ottani óvónénik felváltva visznek le egy-egy gyermekcsoportot a partra, hogy ők is segíthessenek, hogy kis lapátjaikkal ők is megtölthessenek legalább egy zsákot.
Fényesedő szemmel, azóta is gyakran gondolok rájuk. Az ünneprontók meg…
(Megjelent a Polgár Portálon, 2013. június 15-én)
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Június 24, 2013, 8:47am
-
Nagyon találó a párhuzam, mert mindkettőnek azonos a célja: elvenni a másik étvágyát vagy örömét.
-
Hozzászólt Ozsváth Sándor Június 24, 2013, 8:05am
-
Részlet az egyik hozzászólásból:
"Egy gyermekkori történet jut eszembe ennek kapcsán. Egyik vasárnap délelőtt egy cigányasszony jött be hozzánk. Anyám éppen befejezte a szokásos vasárnapi húsleves főzését. Az asszony kért egy tányér levest. Anyám tisztességesen megterítette neki az asztalt, s a leveses fazekat az asztalra állította. "Milyen gyönyörű illata van" mondta az asszony, a fezék felé hajolt, és a levesbe köpött. "Ezt már úgysem eszik meg, hadd vigyem el" mondta. - Hát ilyenek ezek a tányérba köpködők, ünnepgyalázók.
Természetesen anyám kiöntötte a levest a cigányasszony hetedíziglen terjedő szörnyű átkozódásai közepette."
-
-
Találtam egy érdekes hírt, ami - remélhetően - szintén elkerülte a figyelmüket:
"Az árvízi védekezésben eddig kétezernél több elítélt vett részt, foglalkoztatásuk során rendkívüli esemény nem történt.
-
Hozzászólt Dr. Csuták János Június 17, 2013, 3:09pm
-
Mindazon "...sincs"-ek, akik ma az árvízi mentőket, munkásokat, kezdve a homokot lapátoló kis ovodásoktól (mert ilyen is volt!) a hivatásos és önkéntes katonákon és civil személyeken át egészen a Miniszterelnökig, ócsárolják ezeket az áldozatkész embereket, magukat minősítik, és önként kirekesztik magukat a Nemzet tagjainak sorából. Lehet, hogy nem reksztik ki, mert még nem rekedtek oda be?
Az is jellemző,és kicsit őket minősíti, hogy egyikük sem szólt semmit a - szerencsére nem nagyszámban - felmerült árvizi bűnözőkről, akikre szerencsére példásan lesujtott a törvény ereje.
De megjegyzem: Aquila non captat muscas!
-
-
Egyetértünk, kedves Zsuzsa!
Kézcsók és hála minden ilyen óvónéninek...
-
-
Nevesincs és arcasincs?... ...állítólag az "ünneprontók" egy része ismert közéleti személyiség, csakhogy álnév mögé bújva vitézkednek. Valószínűleg meglepődnénk, ha fény derülne a kilétükre... vagy talán nem is olyan nagyon? Méltó jutalmuk a teljes közöny és felejtés lehetne... elvégre semmi sem tart örökké... még ők sem...
Az említett óvodások biztosan megtanulják egy életre, mit jelent az összefogás és a bajbajutottak segítése...
-
Hozzászólt Boros Magdolna Június 16, 2013, 2:00pm
-
Próbálkoznak, próbálkoznak......fogást szeretnének találni ( az utóbbi napokban főleg a miniszterelnökön ) ! Nagy sikerélményük nem lehet....
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz